Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 7. szám - A G. H. Mumm et Cie ...

7. sz. KERESKEDELMI JOG 109 3025/1921. számú végzése, ahol a felperes ugyancsak Gseh-szlovák állambeli polgár volt és ahol a Kúria az eljárásnak felfüggesztését csak azért tagadta meg, mert a követelést nem találta olyannak, amely a békeszerződés 231. cikke alá esik, már pedig kétségtelen, hogy a Kúria, ha a rendeletet iigy értelmezte volna, hogy az Gseh-szlovák állani polgárára nem vonatkozik, a felfüggesztést ebből az okból tagadta volna meg és nem bocsájtkozott volna a követelés természetének vizsgálásába. Minden kétséget azonban eloszlat a békeszerződés 231. cikke a) pontjának valamint a III. ciinhez tartozó Függelék 3. §-ának következő rendelkezései: «A Magas Szerződő Felek mindegyike a jelen szerződés életbelépésétől kezdve megtiltja a tartozásoknak minden olyan kiegyenlitését, olyan fizetések elfogadását, valamint az érdekelt feleknek ilyen tartozások rendezését célzó, minden olyan érintkezését, amely nem a fentjelzett Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok utján történik.» «Meg fognak tiltani a Magas Szerződő Felek területükön az ellenséges tartozások kifizetésére vonatkozó minden olyan birói eljárási, amely a jelen Függelékben tárgyalt esetektől eltérne.» Minthogy pedig kétségtelen, hogy a 3600/ 1921. számú rendelet 4. §-a a békeszerződés idézett rendelkezései folytán és azok végrehajtásaként keletkezett, ennek folytán nem lehet kétséges, hogy ez a rendelet valamennyi szerződő hatalomal szemben fennálló jogviszonyra alkalmazandó. A Kúriának szóbanforgó állásfoglalása tehát revízióra szorul. SZEMLE. A G. H. Mumm et Cíe nagyhírű pezsgőgyár cégét és <a/ «cordon rouge», «cordon vert» közismert pezsgőneveket a német-francia vegyes1 döntőbíróság ítélete értelmében ezentúl a «Société vinicdle de Ghampagne» francia cég fogja használni. Az ismert reimsi német céget ugyanis a francia kormány a háború alatt sequestrálta és 1920-ban 85 millió frankért aiz egésiz vagyonát átadta a Société vinicolenak, még pedig a «droits de la liquidation sur les marques»-kall együtt. A Mumm cég azon az állásponton volt, hogy a sequestráoió nem terjedhet a francia állam területén túl és ezért cégéhez valamint áruinak megjelöléséhez való jogát fenntartva, figyelmeztette a Soc. vinicole-t, hogy, ha az ő cégét és árujegyeit Franciaország területén kivül is használja, kártérítési igényt fog vele szemben érvényesíteni: A Soc. vinicole erre a vegyes döntőbíróság előtt pert indított annak megállapítása iránt, hogy az egész föld kerekén ő az egyetlen tulajdonosa a Mumm cégnek és védjegyeinek, i A vegyes döntőbíróság a német kifogást elutasítva, illetékességét megállapította, azon az alapon, hogy a békeszerződésnek az a rendelkezése, hogy a vegyes döntőbíróság a III., IV., V. és VII. címek értelmében hatáskörébe utalt vitás kérdésekben itél, nem annyit jelent, mintha csak olyan kérdésben ítélhetne, amely kifejezetten a vegyes döntőbíróság ítéletére1 lenne utalva, hanem hatásköre az említett címekben szereplő minden kérdésre kiterjedő, általános. Érdemben a Soc. vinicole keresetének elsősorban azon az alapon adott helyet, mert az áruk megjelölésére használt kifejezések, védjegyek stb. mint az áru eredetének feltüntetéséi'© szolgálók, magával a kereskedelmi üzlettel elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban vannak, a liquidáció utján való átruházást pedig ugy kell tekinteni, mintha vállalatát maga. a tulajdonos idegenítette volna el és ezért a Mumm cég a már elidegenített jogaira többé igényt nem tarthat és pedig nemcsak Franciaországban, hanem azon kivül sem. A sok tekintetben nagyon is vitatható ítéletet megelőző tárgyalás során a Muimm cég a karthausi szerzetnek Franciaországban történt feloszlatására hivatkozott, amikor is a karthausiak likörvédjegyüket más államokban tovább használták. Erre a védekezésre az ítélet a következőket fejti ki: 1 A különböző államok bíróságainak a karthausi szerzet likörvédjegye tekintetében a szerzetnek Spanyolország területére való átköltözése után hozott határozatai precedensül két okból nem szolgálhatnak. Először, mert a karthausiak által gyártott likÖr védjegye nem az áru származási helyének megjelöléséül szolgált és ezért azt Franciaország területén kivül karthausiak által előállított likőrre lehetett használni. Másrészt a karthausiak vagyona kártérítés nélkül belső jogszabállyal liquidáltatott, míg a Mumm cég liquidálásának nemzetközi sízerződés az alapja, amelyben Németország kötelezte magát arra, hogy állampolgárainak az olyan javak liquidálásából eredő kárért, amely javak a, szerződés értelmében az entente államokra hárultak, kártérítést fog adni. A jogi helyzet tehát ugyanaz a peres esetben, mint egy jogosult személy részéről történő elidegenítésnél. Nem lehet kétséges, hogy egy kereskedelmi üzletnek fenntartás nélküli elidegenítésié a kereskedelmi üzlet javára fennálló védjegyek átruházását is magában foglalja. Nagyszerű vigasztalás lehet aa ellenség által minden vagyonából kiforgatott embernek az a bölcs magyarázat, hogy ő voltaképpen a legsimább módon «fenntartás nélkül» eladta a vagyonát. Talán nem kell sokat töprengenünk rajta, vájjon örüljünk-e lannak, hogy a vegyes döntőbíróság a hatáskörét igyekszik kiterjesztően magyarázni. í i (n. e.)