Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 11-12. szám

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. Telefon 71-65. ALAPÍTÓ FŐSZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁaOLY BUBLA FERENCZ ny. m. klr. ígazságügymlniszter. curlal tanácselnök. SZERKESZTIK: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi tanár. ügyvéd, felelős szerkesztő. Előfizetési ár: Egész évre. 200 K. Félévre . . . 100 K. Negyedévre . 50 K. Ezen füzei ára 25 K. TIZENNYOLCZADIK ÉVFOLYAM 11-12.SZ. MEGJELENIK MINDEN HÓI-ÉN ÉS 15-ÉN. BUDAPEST, 1921. JÚNIUS 1-15. A részvény elővételi jog jogi természete.* Irta: dr. Menyhárth Qáspár, egyetemi tanár. I. Olyan esetben, amikor a részvénytársaság alaptőkéjét uj részvények kibocsátása utján emeli és a régi részvényesek számára biztosítva van az, hogy a kibocsátandó uj részvényeket vagy azok egy részét jegyezhetik, — amely jogot nem találó elnevezéssel közönségesen elővételi jognak mondják, — ez a jogosultság, különösen tőzsdén jegyzett részvényeknél (nevezzük mi is elővételi jognak) a forgalomban önálló értékként is jelentkezik akár annálfogva, mert a régi részvényeseknek az uj részvények rendszerint alacsonyabb árfolyamon engedtetnek át, mint az uj jegyzőknek, akár annálfogva is, mert az, hogy jó hirü-nevü részvénytársaság részvényeihez juthasson valaki, magában véve megérdemli az anyagi áldozatot, ami a jognak megadja a vagyoni értéket, akár pedig annálfogva, mert a nyereséggel való továbbadása a részvényeknek biztosítottnak látszik. Előfordulhat, hogy az uj részvények kibocsátásának idején a régi részvényeket idegen dologi jog, jelesül, haszonélvezeti jog terheli, pl. végrendeleti öröklés esetében, ha a végrendelkező atya a részvényeket gyermekeinek, mig azok fölött az életfogytiglani haszonélvezeti jogot özvegyének juttatja. Ilyenkor felvetődhetik a kérdés, hogy az állagörökösöket (tulajdonost) vagy a haszonélvezőt illeti e meg az uj részvényjegyzés, illetőleg az elővételi jog értékesítése esetén az érte kapott érték ? Német jogászok most vitáznak e fölött.1) * A Ker. Jog f.évi 5—6. számában felvetett kérdésre kaptuk válaszul ezt az alapos dolgozatot. (Szerk.) i) L. Leipziger Zeitschrift für Deutsches Reich XIV. évf. 23. sz. (1920. december 1.) 916. 1. Van olyan felfogás, amely a haszonélvezőnek itéli oda az elővételi jogot, azt vitatván, hogy az alacsonyabb árfolyamon történő átengedése az uj részvényeknek valójában osztalék jellegével bir s maga az elővételi jog járuléka, gyümölcse a régi részvénynek, ami kétségtelenül a haszonélvezőt illeti. A kérdés helyes eldöntése nyilvánvalóan azon fordul, hogy tisztán, helyesen ismerjük-e fel jogiminőségét, természetét az elővételi jognak vagy sem. Aki a kenyeret sajtnak vagy kulacsnak nézi az egyszeri palóc módjára, „ugy elnézem ezt a sajtot, azt hiszem, hogy kulacs, hát abbi'on kenyér" az kenyérhez szánja vagy inni készül belőle. Mindenekelőtt pedig legyünk tisztában azzal, hogy amint az alma akkor is alma, ha megeszem s akkor is csak az marad, ha eladom, azonképpen az elővételi jog természete se más, ha lejegyzi a régi részvényes a régi részvények alapján őt megillető uj részvényeket s akkor se, ha a jogosultságot értékesiti. Vagyis, ha gyümölcs az elővételi jog, mikor piacon értékesitik, gyümölcs lehet s nem más akkor is, ha az, akit illet, lejegyzi az uj részvényt. Ugy hogy a kérdés oda is fordul, hogy az uj részvény jegyzése illetheti-e a haszonélvezőt? Mert ha nem, akkor az értékesítés sem illeti őt. Másfelől pedig ha osztalék jellegével bir az elővételi jog abban az esetben, ha a régi részvényesek alacsonyabb árfolyamon kapják az uj részvényeket, mint idegenek, osztalék jellegével kell bírnia akkor is, ha nem kapják a régi részvényesek sem alacsonyabb árfolyamon (ami adott esetben szintén megtörténhetik); ha meg ily esetben nem osztalék, nem lehet az akkor sem, ha alacsonyabb árfolyamon jutnak hozzá. II. Nézzük tehát elsőbben is, hogy mi légyen