Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 9-10. szám

9—10. sz. Kereskedelmi Jog 67 A görög és római erkölcs kereskedelemellenes irányzata mind a mai napig éreztette hatását. Erre vezethető vissza a középkori katho. likus egyház uzsora-tana3) és jórészt a klaszikus műveltség befolyásának tudható be a müveit társadalomban és az irodalomban mind a mai napig uralkodó kereskedelem ellenes mentalitás4). Helytelen és a kereskedelem gazdasági jelentőségével nem számoló felfogás volna azonban mindezekből azt a következtetést levonni, hogy nincsen külön kereskedelmi erkölcs és igy a kereskedelmi verseny tisztességét egyedül és kizárólag a kereskedelemtől idegen, sőt /azt egyenesen ellenséges szemmel néző általános erkölcs érvényesülése képes biztosítani. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy az uralkodó általános erkölcs csakis az egyes életpályák specifikus foglalkozásában kristályosodik ki pozitív életelvvé. A becsületes ember, ha kereskedéssel foglalkozik, e foglalkozásba épp ugy beleviszi a maga erkölcsi elveit, mint akárminő más foglalkozásba. És éppen azért teljesen felületes és elfogult szemlélet az, amely nem az emberben, hanem az 3) Hogy ez nem keresztény gondolat, bizonyltja, hogy Krisztus e szavakkal feddi a rest szolgát, aki a reá bízott talentumot elásta: „El kellett volna helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjővén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét'. <) Gratianus dekrétuma megállapítja, hogy „a kereskedő ember aligha vagy talán sohasem tecchetik a jó Istennek*. „És éppen ezért egy kereszténynek sem szabad kereskedőnek lenni, vagy ha akarna az lenni, zárassék ki az Isten egyházából*. Hogy a XVIII. században a merkantilizmus csúnya bukása után a franczia fiziokraták másodrangú fontosságot tulajdonítottak a kereskedelemnek, — az megérthetőüoeihe, Schiller és Heine klasszikus műveltségtől átitatott írásaiban, főleg a XIX. század haszon-bálványozásának elitélését olvassuk. ,Der Nutzen ist das grosse Ideaj der Zeit* (Schiller); .Reichtum und Schnelligkeit ist, was die Welt bewundert und wonach jeder strebt* (Goethe); Heine „jóllakott erény"-ról és .fizetőképes erkölcsiről beszél és szerinte a kereskedő tisztán csak azért becsületes, mert végeredményben ez — a legjobb üzlet; Mikszáth írja valahol: „S ezek a kereskedők még az ördögöt Is megcsalnák, ha nem vigyáz; pedig az édes testvérei.* Petőfi a gazdagságról azt irja: „nekem talán ingyen sem kellene, annál kevésbbé kell olyan nagy áron, hogy érte nyúzzak másokat.* — Sczienkiewicz mondatja ChiIonjával: .Én mindig abban hiszek, ami éppen hasznot hajt, ez az én bölcseletem és ebben Mercurnak különös kedvét kell lelnie'. életpályában látja az erkölcsöst vagy az erkölcstelent5). De teljesen fölösleges is volna ma a kereskedelem szükséges, hasznos és az erkölccsel ellentétben nem álló voltáról bővebben vitatkozni, amikor senkitől le nem tagadható történelmi tény, hogy a kereskedelem a társadalmi fejlődés magasabb fokán mindenütt kialakul és az iparral és őstermeléssel egyenrangú intézmény magaslatára emelkedik; és tény, hogy minden kulturáltamban feltalálhatni a tisztességes kereskedő typusát, aki munkájával nemcsak hasznot, hanem becsületet is akar szerezni, aki a maga foglalkozása körében épp ugy alá veti magát az erkölcs parancsainak, mint bármely más foglalkozást üző tisztességes egyén és ezzel kialakítja élő valósággá: a kereskedelmi erkölcsöt] az üzleti tisztességet! És én azt hiszem, hogy csak akkor helyezkedik helyes elvi alapra a tisztességtelen verseny ellen síkra szálló törvényhozás és bíróság, ha a tisztességes kereskedő eljárását és magatartását veszi mértéknek és tisztességteleneknek azokat az eszközöket minősiti, amelyek az üzleti tisztességbe ütköznek bele. Az üzleti tisztesség a legtermészetesebb regulatora a kereskedelmi versenyküzdelemnek és az a biztos alap, amelyről elindulva, helyesen dönthetjük el azt a kérdést, hogy mi a megengedett és mi a meg nem engedett eszköz. Ha az üzleti tisztességet vesszük mértéknek, elkerüljük azt a végzetes következményekkel járható hibát, hogy az egyszerű üzleti élelmességben mindjárt bünt lássunk. Hiszen elsősorban a kereskedelemben érvényesül az az egészséges életelv, hogy szemesé a világ. „Hasznot keresni szabad és némi szinfogásokkal élni, nem éppen gonoszság/ (Frank J.) Ha a jogrend a maga súlyos pörölyével reácsapna az élelmes, a maradi és ellustult versenytársakat fürgeségével, újításaival átgázoló kereskedőre is, alá kötné a fejlődést és a tökéletesedést. Nem szabad tisztességtelen eljárásnak minősíteni a vásárlók előnyben részesítését ; nem szabad befeketitést látni a versenytárssal szemben alkalmazott jogos kritikában. Mert szigorú és igazságos kritikára elsősorban a fogyasztók érdekében van szükség. Az első elvi eredmény tehát, amelyhez B) *Rossz ember mindenütt van, s arra vigyázzon azt sújtja a törvény." (Széchenyi).