Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 7-8. szám - Két kérdés a Kuria joggyakorlatából

C2 Kereskede tek folytán érvényesíteni jogosított lett volna. Eszerint a váltók óvatoltatása a viszkereseti igény elévülésére befolyást nem gyakorolván, a kereset megindításakor a felperes kereseti jogának elévülése be nem következett. Ezekre tekintettel anyagi jogszabályt sértett a feiebbezési bíróság annak kimondásával, hogy a V. T. 85. §-a alapján felperes viszkereseti igénye elévült. Haditermény r.-t. bizományosának jogállása. 41. A Hadi termény részvénytársaság bizományosainak jogköre arra terjed ki, hogy a megrendelők részére kiutalt termények tekintetében a megbízójuk s a megrendelők között létrejött szállítási Ügyleteket lebonyolítsák, a bizományosok tehát az alperes kereskedelmi meghatalmazottjainak tekintendők, (Kúria 3262/1920. P. sz. — 1921. febr. 24) Indokok: (Mint fejben . . .) ebből a jogi állásukból pedig önként folyik, hogy alperes a bizományosainak a megbízásuk körében tett intézkedéseiért a megrendelő felekkel szemben felelős. Ha tehát a megrendelő a szállításhoz szükséges üres zsákokat és kötő zsinegeket az alperes bizományosának utasítása folytán küldi el a szállítás czéljaira a bizományoshoz vagy az ez által kijelelt átadóhoz s azokat neki vissza nem szolgáltatják, az ebből eredő igények a megrendelő saját hibájának esetén kivül az alperes mint megbizó ellen sikerrel érvénye* sithett. Segédszemélyzet. 42. A pénztárkezelési és könyvelői teendők végzésére az üzleti alkalmazottnak adott felhatalmazás, az üzleti alkalmazott segédet csak azokra a cselekményekre jogosítja fel, amelyeket a pénztárkezelés és könyvelés rendszerint szükségessé tesz. A K. T. 46. §. rendelkezésének figyelembe vételével tehát külön meghatalmazás nélkUI a pénztáros és könyvelő a ezég nevében s annak részére jogügyleteket nem köthet. (Kúria 4294/1920. P. IV. sz. — 1921. február 15.) Jogügyletek. 4a A kötelezettség nélkül tett ajánlat elfogadásának viszszautasitására vonatkozólag értelemszerűen ugyanazon jogszabályok alkalmazandók, amelyeket a K. T. az ajánlat elfogadására nézve előír. (Kúria 182/1921. P. IV. sz. — 1921. márczrus 8.) ' Indokok: (Mint fejben...) Távollevők közt a nyilatkozatnak a rendes körülményekhez képest a válaszadásra szükséges idő alatt kell megtörténnie és igy az elfogadást visszaírni Jog ^ ÜÜ* utasitó nyilatkozat érvényes megtételére ez a határidő veendő tekintetbe. Mivel azonban az alperes felperest a 9-ik napon értesítette arról, hogy kötelezettség nélkül tett ajánlatának elfogadását visszautasítja s mivel az alperesnek az 1916. évi postai forgalmi viszonyok mellett még közönséges levél utján is módjában lett volna a felperest korábban értesíteni, de az Ítéleti tényállás szerint 1916. évi november 16 án mindenesetre értesíthette volna, mert e napon az alperes budapesti képviselője, aki a felperesi elfogadói nyilatkozatot, Bécsbe utazva, az alperes részére közvetítette, már Bécsből Budapestre érkezett; ennélfogva az alperesnek 1916. évi november 21-én eszközölt értesítését elkésettnek kell tekinteni. Vétel. 44. A K. T. 347. §-a értelmében a vevő az esetben, ha a máshelyről küldött áru ellen kifogásai vannak, az árunak az eladó rendelkezésére bocsátásával, annak megőrzéséről egyelőre gondoskodni tartozik és ha az áru gondos meg vizsgálása — mint a jelen esetben — C3akis annak kirakása és szétválasztása utján eszközölhető : akkor joga van a vevőnek az árut a vasúti kocsiból kirakatni és egyszersmind a vasútról el is szállíttatni. Amennyiben pedig az áru megrom'ásnak van kitéve, köteles a megóvásra szükséges intézkedéseket is megtenni. (Kúria 4139/1920. P. IV. sz — 1921. febr. 8) Indokok: Az alperes vevő tehát akkor, amikor a K. T. 347. §-a értelmében eljárva, az árut a vasútról elvitette és annak megőrzéséről és megóvásáról gondoskodott: a törvény rendelete szerint járt el; az árut azonban ez által a felperes rendelkezése alól nem vonta el. Miért is alaposnak kellett tekinteni az alperesnek azt a felülvizsgálati panaszát, hogy a felebbezési bíróság a kiderített és megállapított tényekből tévesen vont következtetést arra, hogy az alperesnek nem volt joga az árunak a vasúti kocsiból való kirakatására és őrizetbe vételére. És alaposnak kellett tekinteni az alperesnek azt a felülvizsgálati panaszát is, hogy miután F. J. a felperes képviseletében el nem fogadható egyezségi ajánlatot tett; de az áru felől semmi irányban nem rendelkezett, hanem Debreczenből az ügy rendezése nélkül távozott; alperesnek joga és kötelessége volt az áru minőségét bírói szakértői szemle utján megállapittatni és minthogy az áru a szakértői szemle alapján megállapított és meg nem támadott tényállás szerint sem a kikötött, sem a törvényi kellékekkel nem birt, mert annak csak kis része volt kézzel szedett téli fajalma és részben rothadt volt; joga és kötelessége