Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 7-8. szám - A békeszerződésnek állampolgáraink javaira, jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezései [1. r.]

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. Telefon 71-65. ALAPÍTÓ FŐSZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ ny. m. klr. Igazságügymlnlszter. curlai tanácselnök. SZERKESZTIK: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi tanár. ügyvéd, felelős szerkesztő. Előfizetési ^r: Egész évre . 200 K Félévre . . . 100 K. Negyedévre . 60 K. Ezen füzet ára 25 K. TIZENNYOLCZADIK ÉVFOLYAM 7-8. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN. BUDAPEST, 1921. ÁPRILIS 1-15. N A békeszerződésnek állampolgáraink javaira, jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezései. Irta : Dr. Alkér Kálmán, kir. törvényszéki biró. I. A most lefolyt háború, de még inkább a jelenlegi békekötések a nemzetközi jog fejlődésében uj korszakot jelentenek. Tulajdonképen helyesebb lenne a „visszafejlődés* kifejezést használni. A mostani háborúban és még inkább a békeszerződések rendelkezéseiben az emberiességnek, a méltányosságnak elvei, amelyek oly nagy szerepet játszanak a háborús jognak a világháborút megelőző korszakban elért fejlődésében, alig érvényesülnek. Igaz ugyan az, hogy az ujabb nemzetközi jogi irók is megengedik ezeknek az alapelveknek figyelmen kivül hagyását, de csakis abban az egy esetben, ha a háború eredményes befejezése teszi ezt szükségessé. Ezzel szemben a mostani békeszerződések megalkotói, az entente-államok államférfiai, az emberiességet és méltányosságot hajlandók voltak minden olyan esetben feláldozni, amelyben azt akár államuknak, akár azok polgárainak bármilyen, sokszor kicsinyes érdekéből kívánatosnak látták, és pedig oly mértékben, hogy a részükről alkotott békemű egyértelmű az ellenség szabadságának és vagyonának elvételével. Valóban az ő háborús joguk a háborús jognak ókori és középkori szabályaitól majdnem csak annyiban különbözik, hogy az ellenség tönkretétele náluk nem önczél, hanem csak a saját érdekeik megvédésére szolgáló eszköz. A most kifejtetteket teljes mértékben igazolják a békeszerződésnek állampolgáraink vagyonára vonatkozó rendelkezései is. A második hágai konferenczia negyedik egyezményének 46. czikke második bekezdé. sé&en tételes szabály alakjában is kifejezést nyert az az elv, hogy a magántalajdont a szárazföldi háború folyamán az ellenségnek nem áll fogában lefoglalni. Ezt a rendelkezést nem lehet csupán elméletben kimondott és a gyakorlatba át nem ment szabálynak tekinteni, mert ugyanezen az állásponton volt már régóta a tudományos nemzetközi jog és ugyanez az álláspont érvényesült a gyakorlatban is, különösen a békeszerződésekben. Elég itt a világháborúval kapcsolatos békeszerződéseket közvetlenül megelőző osztrák-magyar-román békeszerződésre utalnom, amely mitsem tud az ellenséges vagyon lefoglalásáról. Ezt az álláspontot annak belátása indokolja, hogy a háborút csak az „államok" viselik. Az állam és egyén, az egyén és egyén között nincs háború. Ezt az elvet a szóban forgó békeszerződések teljesen megváltoztatják, mert rendelkezéseikből az a felfogás ütközik ki, hogy nemcsak az államok, hanem az állam és egyén között és egyén és egyén között is van háborús állapot. Nemcsak az entente-áilamok, hanem polgáraik is egyénenként győztesek és nemcsak a központi hatalmak, hanem minden egyes alattvalójuk is legyőzött. Csakis ez a felfogás lehetett alapja a békeszerződés ama. szabályainak, amelyek szerint az entente-államok és állampolgáraiknak követeléseiért nemcsak a központi hatalmak, hanem állampolgáraik is vagyonukkal felelnek. II. Azokat a rendelkezéseket, amelyek károsan érintik állampolgárainknak vagyonát, nem a békeszerződésben megállapított sorrendben, hanem fontosságuk szerint fogom ismertetni. Az állampolgáraink szempontjából legsúlyosabb és ez okból legfontosabb rendelkezés a békeszerződés 232. czikk b) pontjába van felvéve. E szerint a szövetséges és társult hatal-