Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 5-6. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1920-ban

36 Kereskedelmi Jog 5—6. sz. A háború előtti joggyakorlatban nagy szerepet játszott az üzletátruházás kritériumainak helyes meghatározása. Ujabbi joggyakorlatunkban mind ritkábban találkozunk eíajta döntésekkel, aminek tán nem utolsó oka az, hogy ma az üzletátruházás keresztülvitele a lakáshivatal jóváhagyásához van kötve, ami az ily ügyleteket lényegesen megnehezíti. Bár a lakásügyi szabályok az üzlethelyiségekkel való üzérkedést tiltják, ezeknek a rendőri természetű szabályoknak az üzletátruházás érvényességére befolyásuk nincs; miért is a Kúria szerint: üzlethelyiségnek az üzlef berendezésével és az üzleti körrel való eladása jogilag érvényesnek mondatott ki. (P. IV. 2408/1920. sz. Ker. Jog deczemberi szám.) Az ily üzletátruházásra a későbbi tiltó szabályok sem hatnak megsemmisitőleg, annál kevésbbé, mivel a Kúria helyes megállapítása szerint a feleknek módjában áll az engedélyt megszerezni. A társasági jog köréből kevés döntést találunk. A K. T. 87. § a szerint a közkereseti társasági jogviszony joghatálya harmadik személyek irányában már a társaság üzletének tényleges megkezdésével (tehát esetleg már a czégjegyzékbe bevezetés előtt is) beáll. Minthogy eszerint a társaság mint a K. T. által elismert jogi személy már ez időpontban keletkezett, ebből a Kúria szerint az is következik, hogy ez időpontban a" perbeli ügyiéi képessége is megvan. (P. VII. 103/1919. sz. a. Ker. Jog 1920 ápr. szám.) A részvénytársasági igazgatósági tag jogállásának helyes megvilágítására szolgál a P. IV. 795/1920. sz. a. itélet (Ker. Jog júliusi szám), mely szerint a K. T.-ben nem lévén tiltó rendelkezés arra nézve, hogy a részvénytársaságok vagy szövetkezetek igazgatóságának tagjai meg ne bízathatnának oly teendőkkel, amelyek nem tartoznak az igazgatóság ügykörébe s hogy az ily természetű teendőkért külön díjazásban részesíthetők nem volnának, ennélfogva nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy az igazgatóság valamely tagja magával az igazgatósággal, a társaságot kötelező joghatálylyal a közgyűlésnek akár előzetes, akár utólagos hozzájárulása nélkül is vagyonjogi szerződést kössön; másrészt azonban a Kúria hangsúlyozza, hogy a részvénytársaság igazgatósági tagjait általában erkölcsi felelősség terheli, hogy a társaság érdekeit önzetlenül szolgálják. (P. VIÍ. 867/19/ 9. sz. a. Ker. Jog ápr.szá.) A szövetkezetjogi elévülés kérdését tisztázza a P. IV. 795/1920. sz. a. itélet (Ker. Jog júliusi szám), mely a szövetkezeti tag egyévi elévülésével szemben (K. T. 254. §.) kimondja, hogy erre a rövid elévülésre a szövetkezet igazgatósági tagja e minőségbeli felelőssége tekintetében nem hivatkozhatik. A kezesség járulékos természetére vonatkozik a P. IV. 899/1920. számú itélet (Ker. Jog júniusi szám), mely szerint az, hogy a készfizető kezes elleni követelés a föadós elleni követeléstől függetlenül átruházható, ellentét ben áll a kezesség járulékos természetével s általános szabályként el nem fogadható. Ily külön átruházás és külön érvényesítés ugyanis sérelmes lehet az eredeti hitelező ama jogutódára nézve, aki a főadós elleni követelést szerezte meg, ha elvonja tőle a kezességben rej'ő személyi biztosítékot; az is megtörténhetnék így, hogy a főadós hitelezője a követelést a főadóstól hajtja be, a kezes pedig birói itélet folytán annak fizet, aki mint engedményes szerezte meg a kezes elleni jogokat, aminek pedig az volna a következménye, hogy a főadóssal szemben, aki tartozásának már eleget tett, a kezes nem élhet visszkeresettel. A Kúria a foglaló fenforgásának megállapításánál nem a szavak betűszerinti értelmezéséből indul ki, hanem keresi a lényeget, vagyis " azt, hogy a foglalónak akár kifejezetten is jelzett összeg tényleg foglalónak tekintendő-e és azt az álláspontot foglalja el, hogy foglalónak csak az a készpénz vagy egyéb érték tekinthető, mely a szerződés megkötésekor a megkötés jeléül tényleg átadatik. S kimondja azt is, hogy a vételár bizonyos százalékaként később — bár „Angabe* megjelöléssel — átadott összeg, miután az ügylet létrejötte nem ettől tétetett függővé, nem tekinthető foglalónak. (P. IV. 916/1919. sz. a. Ker. Jog januáriszám.) A Kúriának a külföldi pénznemben teljesítendő pénzszolgáltatásról szóló ítélkezése e folyóirat hasábjain többirányú megvitatást nyert és azt hisszük, hogy a Ker. Jog 1919. októberi szá.mában általunk hangoztatott okok megnyugtatólag hatottak a Kúria álláspontjának helyessége irányában, amely szerint ha a szerződés oly pénznemről szól, mely a teljesítés helyén forgalomban nincsen, a fizetés a teljesítés helyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint országos pénznemben történik, kivéve, ha a fizetés e szavakkal: „természetben",