Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 5-6. szám - Két kérdés a Kuria joggyakorlatából 2. [r.]

82 alól felmentett szövetkezet nem fizet vagyonváltságot. A többi szövetkezet azonban nem egyformán rója le a váltságot. Szabály, hogy a szövetkezet a befizetett üzletrésztőkének 15°/o-át készpénzben fizeti be. Méltányos és indokolt esetben a Pénzügyi Tanács mérsékelheti ezt az adókulcsot is. Ha a szövetkezet üzletrésztőkéjéből fizeti a váltságot, az üzletrészek névértékét megfelelően lebélyegezheti. Ha a szövetkezet tartalékalapja eléri az üzletrésztőke magasságát, a vagyonváltság alapja a tartalékalap és az üzletrésztőke összege lesz. Nézetem szerint a J. nem ment el a váltságképes szövetkezeteknél addig a határig, amig azt a részvénytársasággal való egyenlő elbírálás és általában az „egyenlő teherviselés" sarkalatos elve megköveteli. Az ellen senki sem emelhet kifogást — aki ismeri az „önsegélyező" szövetkezetnek mérhetetlenül nagy gazdasági és szocziálpolitikai jelentőségét — hogy az altruisztikus^kis gazdasági exisztencziákat önzetlenül támogató és állami támogatás mellett működő szövetkezet nem fizet vagyonváltságot vagy különböző kedvezményekben részesül. Viszont az kétségtelen, hogy az olyan szövetkezettől, amely magában hordozza a kapitalisztikus nagy vállalat minden ismérvét (nem tagokkal is üzletet köt; kartellbe, syndicatusba tömörül más szövetkezettel vagy részvénytársasággal ; részvénytársaságokat alapit stb.), méltán kérhet az állam épp olyan áldozatot, mint bármely részvénytársaságtól. A tartalékalap + üzletrésztőke nem egyenlő a szövetkezet .vagyonával". Sőt előfordulhat a most emiitett szövetkezetnél, hogy utóbbi többszörösen meghaladja az előbbiek összegét. De nézzük a dolgot más oldalról. A szövetkezet, amely csakis készpénzben fizethet váltságot, válságba is juthat, ha az áruban, ingatlanban stb.fekvő tartalék-és üzletrésztőke 15%-át készpénzben kell azonnal előteremtenie. Neki nem áll az a mód rendlkezésére, amelyet a 16. §. 1. bekezdése a részvénytársaságnak rendelkezésére bocsát. Szerény nézetem szerint a most szóbanforgó váltságképes szövetkezet megadóztatásának — elvileg (!) — leghelyesebb és emellett „fájdalommentes" módja az volna, ha az állam, mint szövetkezeti tag, jogot nyerne a szövetkezet mindenkori vagyonának 15%-ára. Érzem azonban, hogy ez a megoldás nem felel meg 5-6. sz a vagyonváltság intencziójának, amely készpénzhez kivánja az államot juttatni; és megértem, ha a pénzügyi szempont ugy érvel, hogy a kevesebb ma több, mint az egész — holnap. Két kérdés a Kúria joggyakorlatából. Irta: Dr. Gaár Vilmos kir. kúriai bíró. A kir. Kúriának a lánczkereskedelem kérdésében követett gyakorlatát dr. Reitzer Béla ügyvéd ur intranzigens antimerkantilista álláspontnak jellegzi és azt kifogásolja, hogy a kir. Kúria a felek kifogásának hiányában hivatalból is észleli a lánczkereskedelem esetét. A czikkiró ur annak kifejtése után, hogy a lánczkereskedelemnek birói uton üldözése az egy éb közgazdasági visszásságok megszüntetése nélkül a kivánt czél eléréséhez nem vezet, arra a következtetésre jut, hogy minden egyes eset különleges jelenségeinek megfelelő méltatásával szabad csak a lánczkereskedelem tényállását megállapítani és nem szabad mindenkor lánczkereskedelemnek tekinteni, ha a termelő és fogyasztó közé egynél több kereskedői tagozat ékelődik be. Az antimerkantilista álláspont vádja ellen általánosságban már czikkem első részének bevezetésében állást foglaltam; az alábbiakban a felmerült esetek taglalásával fogom bizonyítani a vád tarthatatlanságát. Azt azonban magam is helyeslem, hogy a lánczkereskedelemnek birói uton üldözése, akár büntetéssel, akár polgári eljárásban a birói jogvédelem megtagadásával, egymagában nem alkalmas eszköz az indokolatlanul magas árak letörésére. Ámde ez nem tartozik a bíróságra. Ha a törvényhozó, illetőleg felhatalmazásából a kormányzati hatalom jogszabályt alkot, amely a lánczkereskedelmet tiltja, a bíróság tartozik ezt a jogszabályt az eléje kerülő ügyben alkalmazni, akár hivatkozott arra a felek valamelyike, akár nem. Általános jogszabály, amelyet a magyar bíróságok mindig alkalmaztak, hogy a tiltó törvénybe ütköző jogügylet semmis; ha már most tételes jogszabály tiltja a lánczkereskedelmet és ha a polgári bíróság a megállapított tényállásból a tiltott lánczkereskedelem jogügyletére következtethet, tartozik e jogügylet semmisségét és az ebből eredő jogkövetkezményt ítéletében kimondani, akár hivatKereskedelmi Jog