Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 3-4. szám - A szovjetközegek ügyleteiért való felelősség

8-4. sz. Kereskedelmi J og 19 felett tényleg rendelkező tanácsköztársaság szerveinek egyoldalú és jogtalan intézkedésén alapulnak és ezért az elkönyvelt követelések egyáltalán nem származván a felek között léte­sült jogügyletből, annál kevésbé származhat­nak a felek kereskedelmi ügyleteiből. Ez utóbbi esetben ugyanis egy pénzintézet könyvkivonat alapján előjegyzést kért egy iparvállalat ingat­lanaira azon összeg erejéig, amely összeg a proletárdiktatúra alatt folyósittatott a vállalat részére. A kir. Kúria tehát a szovjet alatt köz­tulajdonba vett vállalatok és a szovjetellenőr­zés és irányítás alatt működő pénzintézetek tekintetében létrejött jogi tényeket kikénysze­ritetteknek és ennek megfelelően a szocziali­zált^vállalat jogszerű tulajdonosa, illetve a jog­szerűen működő pénzintézet tekintetében ha­tálytalanoknak tekinti. Tagadhatatlan, hogy a tanácsköztársaság pénzügyi megbízottjának és a pénzintézetek direktóriumának ellenőrzése és vezetése alatt működött pénzintézet joggal hivatkozhatik az ellenállhatatlan kényszerre minden oly cselek­mény tekintetében, mely a proletárdiktatúra alatt alkalmazottai által nevében végeztetett el. Hasonló az eset ahhoz, amidőn egy bank safe­jében lévő ékszerek és egyéb értékek a forradalmi kormányzótanács rendeletére elvétettek és azo­kat igazolt tulajdonosa a diktatúra bukása után sem kapta volna vissza. Hiába lépne fel a ká­rosult a bank ellen, az teljes sikerrel hivat­kozhatnék a kényszerre. Fennálló jogunk értelmében tehát csak helyeselhető a Kúria állásfoglalása, amely azon­ban mégsem ad kielégítő megoldást. Nem pe­dig azért, mert ha igaz, hogy a proletárdikta­túra kényszere folytán létesült jogi tények, amelyek a diktatúra megszűntével támadt bo­viyolült kérdések legnagyobb részének kiindu­lási pontját képerk, mint kikényszeritettek a kényszert szenvedett fél szempontjából hatály­talanok, nyilva marad még az a kérdés, ki felel ma, a tanácsköztársaság letűnte után, mint kényszerítő a károsultnak okozott kárért? íme egy példája az e fejtegetések bevezetésében mondottaknak. Legtöbben azok közül, akik e kérdést az általános magánjogi szabályok alapján igye­keztek megoldani, ennél a pontnál az államra gondolnak. Néhai Forbáíh Tivadar, aki a leg­kimeritőbben tárgyalta a szoczializálva volt üzemek jogügyleteinek és a banktartozásoknak kérdését, fejtegetéseiben állandóan oda konklu­dál, hogy miután az állam volt az, amelynek közegei a kényszert alkalmazták, az államnak kell a felelősséget a kényszer következményei­ért viselnie. Nézzük csak közelebbről a dolgot. Az 1920 :1. t.-cz. 9. §-a a következőket mondja: „Az u.. n. népköztársaság és tanácsköztár­saság szerveinek néptörvény, rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű rendelkezéséi érvénytelenek," Mellőzve ehelyütt annak vizsgálatát, mennyiben ütközik az állam­élet folytonosságának elvébe a népköztársaság minden tényének érvényességét egy törvényes deklaráczióval megszüntetni, el kell ismernük, hogy a proletárdiktatúrát, mintegy kisebbség­nek erőszakos, ideiglenes uralmát nem lehet az alkotmányos államélet folytatásának, illetve a bukása után újra feléledt alkotmányos állam­hatalom elődjének tekinteni. Az állami rend­nek erőszakos felbontása után az a személy, osztály vagy csoport, amely a hatalmat magá­hoz ragadta, jogszerű" kormánynak csak akkor tekinthető, ha a nép összessége mint a hata­lom birtokosát elismeri és ezen elismerésének határozottan kifejezést is ad. Köztudomású, hogy akkor, amikor a forradalmi kormányzó­tanács a hatalmat magához ragadta és 41/* hónapon keresztül garázdálkodott, az ország népének túlnyomó része a legellenségesebb indulattal fogadta és még a munkásosztály jó része is, amelynek uralmát hirdette és akarta érvényesíteni, csak az erőszaknak engedve tá­mogatta annyira-amennyire s ezt deklarálja törvényerővel az 1920 :1. t.-cz., az újjáébredt legitim magyar állam első alkotmányos akarat­nyilvánítása. Hol van tehát ily körülmények között az .állam", a kényszert alkalmazó fél, amely a kikényszeritett cselekményért kártérí­téssel tartozik ? Szükséges tehát egy jogszabály, törvény vagy rendelet, amely megállapítja, hogy a rendkívüli helyzet követelményeinek megfelelően mily mértékben felelős a legitim magyar állam a tanácsköztársaság tényei által okozott károkért vagy a tanácsköztársaság szer­veinek másnemű ténykedéseiért és rendel­kezéseiért, (t Az állami felelősség kérdésében bírósá­gainknak nem állott módjukban állást foglalni, mert egy kormányintézkedés a tanácsköztársa­ság szervei és közegei vagy az általuk alkotott

Next

/
Oldalképek
Tartalom