Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 23-24. szám - A lengyel jogrendszer

28—24. n. Kereskedelmi Jog 175 ellátva, a hozatalában résztvett bírák nem a magyar államfő által neveztettek ki ehhez a bírósághoz és ezekből körülményekből megállapította, hogy a nagyváradi tábla nem járhatott el a magyar állam nevében. Csakhogy az a folyamat, amig a megszállott területen működött magyar bíróság külsőleg is fel­ismerhetőleg az idegen állam bíróságává változott át, sok esetben lassan, fokról-fokra játszódott le és szinte lehetetlent kívánnánk a bírótól, ha meg­kívánnánk tőle, hogy minden egyes bíróságról tudja, hogy az éppen a kezébe kerülő határozat keletkezésének idejében ennek a folyamatnak me­lyik fázisában volt. Különben is minden okunk meg van arra, hogy a megszállás időpontja után a békeszerződés által elszakított területeken kelet­kezett birói határozatokkal szemben a bizalmatlan­ság egy nemét tápláljuk és főleg azért, mert szá­mos esetben a megszálló államok a határzár kímé­letlen foganatosításával a meg nem szállott terü­leten lakó feleknek a megszállott bíróságok előtt való megjelenését megakadályozták, kívánatos, hogy ezekkel a határozatokkal szemben bíróságaink ugyan­azokat a körülményeket vizsgálhassák, amelyeket külföldi közokiratokon alapuló megkeresések eseté­ben vizsgálni szoktak. Véleményünk szerint tehát a trianoni állam­szerződés által elszakított területen a megszállás bekövetkezte után keletkezett minden birói hatá­rozatot külfüldinek kellene tet inteni, mig a Csonka­Magyarország területén, habár a megszállás idején keletkezetteket belföldieknek. Előfordult azonban az az eset is, hogy egyes megszállott bíróság felett, amely Csonka-Magyar­ország területén fekszik, olyan bíróság működött felsőbíróságként, amelynek székhelye elszakított területen fekszik. Mi történjék az ilyen másodfokú Ítélettel? Véleményünk szerint a kórdóst elintéző jogszabályban legczólszerübb volna azt kimondani, hogy ha a másodfokú határozat a felekkel még az ©lsőbiróság megszállásának idején a magyar jog szabályai szerint közöltetett ós a további perorvos­latra nyitva álló határidő is lejárt, a másodfokú határozatát azon az alapon, hogy azt nem magyar bíróság hozta, nem lehet megtámadni; más esetben pedig a másodfokú határozatot nemlétezőnek kell tekinteni. A legutóbb érintett kórdósben tanulságos a biró joghatóság átruházásáról nemrégiben kötött német-lengyel egyezmény, amelyre alkalmilag még visszatérünk. Dr. Nizsalovszky Endre, ig. min. alk. bírósági titkár. SZEMLE. A lengyel jogrendszer állapota is egyik szomorú következménye az irgal­matlan országhasogatásnak, amelyet az ántánt „békekötések" név alatt véghez vitt. Lengyelország ma három egymástól lényegesen eltérő jogrendszer­rel biró részből áll: az orosz, az osztrák és német részből, sem nálunk, sem Németországban nem ismeretlen a partikuláris jog fogalma, de mig nálunk és főleg Németországban a partikuláris jogok egymással párhuzamosan, egymásra kölcsö­nösen hatva fejlődtek évszázadokon keresztül, addig Lengyelország területén három egymástól függet­lenül kialakult jogrendszer találkozott, amelyek közül kettő a fejlődésnek igen magas fokán állott ós ennek következtében egy harmadikkal nehezen összefoglalható jogintézményeket foglalt magában. A lengyel igazságügyi kodifikáczió alig tartalmaz eddig egyebet, minthogy az egyik jogterüloten •bevált intézményeket ülteti át a másikba, az egyik­ből lenyes egyet-mást, a másikhoz mog hozzára­gaszt. A lengyel jog egységes codifikálásának jogá­szi szempontból mindenesetre igen szép és nehéz feladatára vállalkozott a Varsóban működő „Len­gyel köztársasági kodifikáló bizottság." A bizott­ság magánjogi osztályának első nagyobb munkálata a folyó év derekán franczia nyelven is megjelent „Projet de lois en matiére de droit international privó et de droit interprovincial privó" czimmel. A javaslat A) ós B) részből áll ós az egyik, a nem­zetközi rósz, a másik a „tartományközi" magán­jog szabályaira vodatkozó javaslatokat tartalmazza. A nemzetközi rész kimondja többek között, hogy a Szerződő felek kiköthetik, hogy szerződésükre saját hazájuk, lakhelyük, a szerződéskötés helyének, a teljesítés helyének, vagy a szerződés tárgyául szol­gáló dolog fekvési helyének joga legyen irányadó Tartományközi viszonylatban a felek csak valamely Lengyelország területén érvényes jogot köthetnek ki, Eszerint tehát az egymással szerződő osztrák és orosz-lengyel kikötheti a német jogalkalmazást is. Amennyiben a felek az alkalmazandó jogra nézve meg nem állapodnak, a javaslat egyes szer­ződés típusokra általános szabályokat állapit meg, amelyek az A) és B) részben lényegileg egyenlőek. így a tőzsdén kötött ügyletekre a tőzsde helyén érvényes jogot, ingatlanra vonatkozó ügyletekre az ingatlan fekvése szerinti jogot, kicsinybeni ela­dásnál az eladó üzletének helye szerinti jogot, köz­munkálatokra és közszállitásokra vonatkozó szerződé­seknél azt a jogot, amelynek a megrendelő körület van alávetve, biztosítási szerződéseknél a bizt. vállal Jt székhelyén órvényesjogot, közjegyzőkkel, ügyvédek­kelés alkuszokkal kötött szerződéseknél annak a hely. nek a jogát, ahol ezek a személyek foglalkozásukat állandóan gyakorolják, munkabéri szerződéseknél a

Next

/
Oldalképek
Tartalom