Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 13-14. szám - Osztrák-cseh egyezmény a régi koronatartozások és követelések birói érvényesítése tárgyában

102 Kereskedelmi Jog 13 -14. ti zárt edényben átadott áru megjelölésének helyessége tekintetében. A német tv. által a felelősség tartalmának olyatén meghatározása, amelynél fogva a fuvarosi megjelölés helytelensége esetén „Mtnderwerth*~t\ tartozik megtéríteni, körülbelül megfelel az általános fuvarozási szabályoknál a tényleges kár megtérítésére irányuló rendelkezésnek, sőt azok szellemét követi a rosszhiszeműség esetén kötelezett teljes kártérítés is. Osztrák-cseh egyezmény a régi koronatartozások és követelések birói érvényesítése tárgyában. Irta: Dr. Szilárd Ödön. Az osztrák békeszerződés 215. czikke a trianoni békeszerződés 231. czikkével egyezően tudvalevőleg azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az ezen czikk 1. és 2. pontjai alá eső tartozások kifizetésénél és jóváírásánál irányadó pénznemet és átszámítási árfolyamot a jóvátételi bizottság állapítja meg, hacsak az érdekelt államok a függő kérdésekre nézve előzetesen meg nem egyeznek. Ilyen kormányközi egyezmény Ausztria és Csehország között eddig nem jött létre, ellenben külön-külön szabályozást nyert a kérdés a két országban és pedig egymással teljesen ellentétesen, A bankjegyforgalom ós az azzal összefüggő jogviszonyok szabályozásáról szóló osztrák törvény megengedi a régi koronakötelezettségeknek bélyegzett osztrák koronában és pedig névértékben való kiegyenlítését. Ezzel szemben a cseh valutatörvény szerint a tartozás fizetési pénznemére nézve a teljesítési hely az irányadó. A helyzet már most ugy alakult, hogy a hitelezők nem várva be a kormányközi egyezményt, illetve a jóvátételi bizottság döntését, e törvényhozási in. tézkedésekre támaszkodva, peresítették régi koronaköveteléseiket és a bíróságok, a szerint, amint cseh vagy osztrák biróságról van szó, vagy a hitelező, vagy az adós javára oldják meg a kérdést. A valutaproblémának ilyen birói ítéletekkel való megoldása azonban végeredményben mégis csak provizórikus, mert a végleges döntés az érdekelt kormányok, illetve a jóvátételi bizottság kezében van és ha a létrejövő államközi egyezménynek, illetve jóvátételi bizottsági döntésnek a birói ítélet nem felel meg, az érdekelt felek bármelyike a vegyes döntőbírósághoz fordulhat, amelynek jogában van az osztrák, illetve cseh ítéletet teljesen hatályon kívül is helyezni. E visszás jogállapot megszüntetése, illetve elkerülése czéljából az osztrák és cseh kormányok között megállapodás jött létre, amely a régi koronaadósságok birói érvényesítésének kérdését ideiglenesen szabályozza. Az ezen megállapodás alapján az osztrák igazságügy minisztériumnak a pénzügyminisztériummal egyetértésben ez év április 27-én kiadott és május 2-án életbelépett rendelete értelmében azok a kötelezettségek, amelyek az egyik állam vagy az annak területén 1919. február 26-án rendes lakóhellyel biró természetes és jogi személy és a másik állam vagy az ennek területén 1919. február 26-án rendes lakóhellyel biró természetes és jogi személy közt 1919. február 26-ig keletkeztek, illetve az ezen időpontig kötött ügyleteken és jogcselekményeken alapulnak — amenynyiben a pénznem, amelyben a kötelezettséget teljesíteni kell, vitás — 1921. deczember 31-ig bíróilag nom érvényesíthetők. Minden bírósági és végrehajtási eljárást, amelyet ilyen igények iránt tettek folyamatba, hivatalból vagy kérelemre fel kell függeszteni. A felfüggesztés időtartama az elévülési és záros határidőkbe nem számítódik be. Ezen osztrák-cseh egyezmény kapcsán fölvetődik a kérdés, hogy nem volna-e nálunk is indokolt ilyen, kölcsönösségen alapuló provizórikus intézkedés. Igaz ugyan, hogy mi bizonyos szempontból más helyzetben vagyunk mint Ausztria, mert mig Ausztria és Csehország egymásközti viszonyában körülbelül egyenlő mértékben állnak szemben a hitelezői és adósérdekek, addig Magyarország Csehszlovákiával szemben túlnyomó részben adós fél. A perek legnagyobb részében tehát a magyar felek mint alperesek szerepelnek, akiket a cseh hitelezők, akár azért, mert a teljesítési hely itt van, akár mert az adósnak Cseh-Szlovákiában vagyona nincs és a cseh bíróság által hozott Ítélet — jogsegélyegyezmény hiányában Magyarországon nem volna végrehajtható — itt kénytelenek perelni. Már most nálunk nincs ugyan a régi koronatartozások fizetési pénzneme tekintetében sem törvényhozási intézkedés, sem kormányrendelet (csupán a megszállott részek lakosaival szemben fennálló követelésekre vonatkozólag van egy kormányrendelet, mely azonban csak azt a negatív rendelkezést tartalmazza, hogy ilyen követeléseket a magyar hitelező nem köteles magyar koronában elfogadni), ámde a m. kir. Kúria — épp ugy, mint az osztrák Oberster G«richtshof — azt a jogi álláspontot tette magáévá, hogy az a körülmény, hogy időközben Csehországban a pónzegység megváltozott, a követelés eredeti értékét nem érinti és azt a magyar adós jogosítva van magyar koronában fizetni. A magyar érdekek tehát látszólag nem indokolják, hogy mi is útját álljuk az itt szóban levő követelések tekintetében a birói Ítélkezésnek és végrehajtási eljárásnak. Mélyebb meggondolás azonban az ellenkező konklúzióra vezet. A békeszerződés 240. czikke értelmében ugyanis, ha valamely illetékes bíróság valamely idevágó kérdésben a békeszerződés rendelkezéseinek meg nem felelő Ítéletet