Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 11-12. szám - A munkavállalók nyereségben részesitése

90 és a kommunizmus erőszakkal kalapálta össze 6 részvénytársaság vasutvállalatát; összevegyitette, felhasználta, beépítette az egyes vállalatok anyagát; egyesitette az áramfejlesztőket; nagy tömegben uj alkalmazottakat fogadott fel stb., sióval olyan tényleges helyzetet teremtett, amelyet az alkotmányosság helyreállítása után nem lehetett ugy megoldani, hogy vegye most már vissza minden vállalat az egybe olvasztott vagyonból reá eső részt; mert ez fizikailag lehetetlen volt és mindenesetre azzal a nem kívánatos következménnyel járt volna, hogy a közlekedés megáll, Nem maradt más hátra, mint hogy az állam negotiorum gestarkónt ideiglenesen tovább vigye az „egyesitett" üzemet és valamennyi tulajdonos érdekét egyaránt szivén viselve, előkészítse a talajt a végleges rendezésre. Ezt a végleges rendezést teszi most lehetővé a fenti miniszteri rendelet, amely ideiglenes hatállyal olyan intézkedéseket tesz, amelyeknek karakterét az erőszakkal létesített beteg helyzet szabja meg. Es akik elszörnyülködnek a rendelet különlegességein, ne felejtsék el, hogy a jog hivatása az élet követése; a jog az életet, a létező gazdasági helyzetet öltöz teti formába. Beteg helyzetet, egészséges helyzetre szabott jogszabállyal szanálni nem lehet, aminthogy a beteg lábra nem lehet felhúzni az egészséges lábra szabott cipőt. Ha a rendeletet ebből a szempontból vizsgáljuk, azt kell mondanunk, hogy a kormány — véget akarván vetni a mindinkább elgenyesedő állapotnak — az elkerülhetetlen operatív beavatkozáshoz volt kénytelen nyúlni. A megoldhatatlan problémát meg kellett oldani. És csak az vessen követ erre a rendeletre, aki — a szem előtt tartandó közérdek megóvásával — jobb megoldást tudna találni. A kis névértékű részvények kibocsátásának tilalma Németországban még mindig fennáll. Egy jogrendszer sincs, amelyben a minimális névérték oly magas volna, amint ezt a német K. T. 180. §-a megállapítja. (1000 M) Ezt a sokszor támadott intézkedést, amelynek célja egyrészt a könnyenhivő publikum megvédése, másrészt annak megakadályozása volt, hogy a részvények pénzjegyek gyanánt kerüljenek forgalomba, legújabban a Z. f. a. g. Handelsrechtben ismét kikezdték. A cikkíró, Knott, a kis részvényeknek szociálpolitikai jelentőséget is tulajdonit, mert ezen az uton véli a munkásokat a vállalatban való érdekeltséghez juttatni és erősen hangoztatja azt a meggyőződését, hogy a német jognak kifogásolt szabálya nem marad sokáig hatályban. Knott nem meríti ki teljesen a részvényminimum mellett és ellen szóló érveket. Elfelejti, hogy a német jognak ez a kifogásolt rendelkezése nem kis mértékben járult hozzá a német részvénytársaságok megszilárdulásához és a szédelgő alapitások csökkenéséhez. A lengyel kereskedelmi jog, a franczia Code de commerce recepciója után 1919. februárjában két jelentős lépéssel haladt előre. Nem törvény formájában, hanem az államfő dekrétumaként megjelent a czégjegyzókekről és a korlátolt felelősségű társaságokról szóló rendelet. Mindenesetre érdekes, hogy a lengyelek még hamarabb szükségét érezték a czégjegyzékek rendszerének, mint a francziák, akiknek hasonló intézkedéséről nemrégen adtunk hirt. De figyelemre méltó az is, hogy az uj állam a gazdasági élet fellendítése érdekében siet meghonosítani a korlátolt felelősségű társaság intézményét, amellyel törvényhozásunk az érdekelt körök évtizedes sürgetése dacára, még mindig adós maradt. A fogadós felelőssége. A königsbergi O. L. G-. egy nemrég hozott határozatában megállapította, hogy ha a szállodás vendégei számára mosodát tart fenn, a vendégeknek a mosódákba adott ruhaneműi tekintetében a fogadós kivételes felelőssége nem áll fenn. Az indokolás lényege a következő : Ha a vendég fehérneműjét a szállodai személyzetnek azzal a meghagyással adja át, hogy azt a mosodában kimossák, akkor ő ezt nem az elszállásolási ügylet végrehajtásaként teszi, hanem egy külön vállalkozási szerződést köt a szállodással, amelyben az utóbbi elvállalja a fehérnemű mosását. A kérdés egészen tiszta akkor, ha, mint a konkrét esetben, a mosóintézei^a szállodától különálló üzem, de nincs kizárva annak a lehetősége, hogy maga az elszállásolási szerződés tartalmazzon olyan mellékkikötést, hogy a szállodás a vendég fehérneműjének mosásáról is gondoskodni tartozik. Ez esetben már nehéz lesz a külön szerződés konstrukezióját fentartani. Az, hogy a szállodás vendégeinek a mosódat felajánlja, csak a külön szerződésre vonatkozó ajánlattételnek tekinthető. yf A munkavállalók nyereségben részesítése, a tőke és munka közötti harcz eliminálásának egyik legszimpatikusabb eszköze, számtalan vitának és elégedetlenségnek nyit tárt kaput, ha a felek nem tudnak megállapodni a nyereség-kiszámitás megfelelő módjában. A munkavállaló nagyon jól tudja, hogy a nyereséget megmutató mérleg felállításánál számtalan mód és lehetőség van arra, hogy a „nyereség" a mérleget felállító vállalkozó érdekeinek feleljen meg. Neki nincs beleszólása a mérleg felállításába és ha megröviditettnek érzi magát, kénytelen a költséges és hosszadalmas pór útjához folyamodni, amelynek folyamán a bíróság és a szakértők — különösen nagy vállalatnál — a legminueziózusabb eljárás mellett ís ritkán képesek a „valóságos" nyereség megállapítására. A „commis intéressé" viszonyból fakadó folytonos pereskedések nemcsak a munkavállalónak, nemcsak a vállalatnak, hanem a közgazdaságnak érdekeit is súlyosan sértik és igy érthető, ha pl. a Staub Kommentár 10. kiadása (ad. 65. §. 376. köv. 11.)