Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 11-12. szám - A szovjetadósságok

88 Kereskedelmi Jog 11-12. 82. a nagy előnye, hogy a törvényszék mentesittetnék a kisebb jelentőségű ügyek tömegétől, hanem az is, hogy az egyes kereskedelmi és iparkamarák a kereskedői tisztesség fejlesztői, ápolói és terjesztői lennének. Tehát a kamarák nemcsak Ítélkeznének, hanem kereskedőinket az üzleti tisztességre nevelnék is. Nem szabad ugyanis nekünk akkor, amidőn hazai kereskedelmünknek a nagy kulturállamokéhoz hasonló oltalmat akarunk a tisztességtelen verseny ellen adni, megfeledkeznünk arról, hogy a mi kereskedelmünk — bármily reményre jogosító életképességet áruljon el — még nagyon is ujkeletti; ennek folytán még nem ülepedhetett le benne társadalmunknak minden értékes rétege, nem alakulhattak még ki nagy számban azok a szolid, nagy kereskedőházak, amelyek generácziókról adják át generáczióknak a maguk tisztes hagyományait, s őszintén szólva, nem vált valamennyi kereskedőnknek még vérévé az a szoliditás, az a kifinomodott üzleti pedantéria, ami pl. a német, az angol vagy a svájczi kereskedőt jellemzi. Amikor tehát mi — nemzetkőzi pozicziónk megjavítása érdekében is — mindazt, amit az angol, a német, a franczia, a svájczi kereskedők felfogása unfair-nek bélyegez, szintén tisztességtelennek minősítjük, egyben gondoskodnunk kell arról is, hogy a mi legkülönbözőbb társadalmi rétegeinkből összeverődött, legváltozatosabb erkölcsi és szellemi qualifikáczióju kereskedőinkkel ezeknek a déloyalitásoknak társadalomellenességét és közveszélyességét megértessük, őket a fejlettebb, kényesebb erkölcsi Ízlésre neveljük. A szovjetadósságok. Irta: Sándorfi Kamill dr. A minisztérium nemrégiben rendezte a szovjet legnagyobb hagyatékát, a vállalatok s üzemek szoczializágából hátramaradt kérdéseket, melyek jelentőségét eléggé jellemzi, hogy több mint egy milliárd összegű követelésről és tartozásról van szó. A gazdasági életet elsötétítő nap, a diktatúra kitörésének napja már második évfordulója is elmúlt; hogy a rendezés legfontosabb része csak most történt meg, annak oka bizonyára az, hogy a szovjet annyira összekuszálta az üzletek, pénzintézetek, gyárak stb. jogviszonyait, hogy a jogrendet véglegesen helyre* állitó szabályok megalkotása a legművészibb jogászi s gazdasági feladatok egyike volt. A szovjet ötödfélhónapos uralma gazdasági életünket tönkretette, valutánkat a hamis fehórpénz kibocsátásával diszkreditálta és megrontotta, a kommunista oltástól elalélt minden üzlet, gyár, üzem, pénzintézet, a termelés jóformán megszűnt, a proletárököl bezúzta a régi kapukat, kiszorította a műhelyekből, üzletekből, irodákból a gazdasági élet régi törvényeit, mindent feje tetejére állított, eszméit sikeresen végrehajtani nem tudta s így a romboló csákányt vette elő. A csákány nyomán nemcsak romok és törmelékek maradtak, de olyan találós kérdések is, melyek előtt a magánjogok ősi szabályai, kiművelt tételei tanácstalanul állottak. Ami nem volt jogászi, azt nem is lehetett a jogosság alapján rendezni. Az államhatalom rendezése is csak gazdasági tekintetekből indulhatott ki. A kérdések rendezésében vezető nézőpont, hogy az állam semmiért sem vállal felelősséget, ami akkor történt. Körülbelül azt mondja az állam: ti, polgáraim forradalmakat csináltatok ellenem, az apa ellen, vagy gyáván tűrtétek azok romboló munkáját, most már fizessétek magatok az adósságot, hiszen én, az öreg apa, tönkrementem, fiaim helyett nem fizethetek. Az alkotmányos magyar állam tehát nem vállal semmit azért, ami alkotmányellenes, véres és ; vörös bölcsőben született. Csak azt az egy kötelességét teljesiti, hogy a problémákat rendezze s megmondja : te János ennyit, 'te Péter annyit fogsz fizetni, én .magam nem fizetek, legfeljebb akkor, ha valamelyest gazdagodtam, nem fizetek pedig azért, mert jogutód nem vagyok. Amikor tehát az állam az ősi Corpus Jurisszal kezében a maga felelőtlenségét hangoztatja s ezzel a mozdulattal a jog ősi törvényeire s a testén foszladozó rongyokra, a rettentő pénzügyi helyzetre is reá mutat, másrészről nem tagadhatja meg közreműködését abban az irányban, hogy elrendezze azt, ami elrendezhetetlennek látszik. Ennyit az állam felelősségének kérdéséről, az állam, ez öreg Lear király szerepéről. A rendezés szabályai röviden összefoglalva a következők: A szovjet alatt köztulajdonba vett különféle vállalatok és üzemek, intézetek és egyesületek, ipari, bánya- és közlekedési üzemek, pénzintézetek, biztosítótársaságok, áruüzletek, gyógyszertárak, gyógyfürdők, magániskolák, nevelőintézetek stb., szóval a kereskedelem, ipar, hitelélet az adósságait maga köteles megfizetni, annak ellenére, hogy a jogszerű tulajdonosoktól a vállalatot elvették vagy vezetésébe önrendelkező joguk korlátozásával beavatkoztak. A minisztérium rendelete értelmében a diktatúra alatt kötött ügyleteket a szoczializált vállalatok nem támadhatják meg kényszer alapján s az ügyleteket általában olybá kell tekinteni, mintha azok érvényesen jöttek volna létre, az akkor reájuk erőltetett hiteleket is viss7a kell tehát fizetniök. Ez alól a látszólag kegyetlen szabály alól