Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)
1920 / 9-10. szám - A nemzetközi tartozások a békeszerződés javaslatában [2. r.]
82 Kerea&u rendezésére vonatkozó szabályozás csak a ,háború előtt" lejárt követelésekre érvényesülhet. A kereskedelmi forgalom megszűnése ugyanis nagyjából összeesik a fegyverszünetnek, illetve az elszakadó területek egyidejűleg történt megszállásának időpontjával. Ezen időpont előtt keletkezett követelések tekintendők a mondottak szerint „háború előttieknek." Ezekre nézve a valutáris szabály alkalmazandó. A „háború tartama" alatt a fegyverszünet utáni idő volna értendő. Az ebben az időben lejárt tartozások azonban nem sorolhatók azok közé, amelyek kiegyenlítése idegen valutában történik. (L. fentebb 3. c) pont alatt.) 5. Nem tartozik szorosan a szerződés-tervezet magyarázatához, de gyakorlatilag annál izgatóbb a mai jogállapot kérdése. Kiegyenlithetők-e és hogyan jelenleg azok a tartozások, amelyek a békeszerződés életbe lépte után annak hatálya alá tartoznának ? A kérdés rendkivüli jelentősége kézenfekvő. Az adósoknak nem kis érdekük, hogy korona-tartozásaikat a békeszerződés hatályba lépte előtt rendezzék és ezáltal megszabaduljanak attól a tehertől, amelyet a békeszerződés a tartozásnak idegen valutára történő konverziójával reájuk hárit. Annyi kétségtelen, hogy a békeszerződés rendelkezései csak azokra a követelésekre vonatkoznak, amelyek hatálybaléptekor még fennállanak. Ha a felek között a tartozás közös egyetértéssel rendezést nyert, ugy az utólag hatályba lépő békeszerződésre való hivatkozással a megtörtént fizetés meg nem támadható. A magyar adósoknak épp ezért ugy külföldi, mint az elszakadó területeken lévő hitelezőik irányában arra kell törekedniük, hogy tartozásaik kiegyenlítést nyerjenek. Ennek a tartozás-kiegyenlitésnek azonban a fenforgó viszonyok között lényeges akadályai vannak. Csodálatosképpen a legnagyobb akadályt e tekintetben saját kormányzatunk okozza. A háború folyamán ugyanis nagy számban bocsájtaítak ki olyan rendeletek, amelyek az ellenséges állampolgárok részére történő fizetéseket tilalmazták. Ezek a rendeletek hatályon kívül helyezve ma sincsenek és igy előállott az a helyzet, hogy a magyar adós helyzetét könnyítő fizetéseket saját rendeleteink akadályozzák meg. Ezek a rendeletek a megtörtént fizetéseket is hatálytalanoknak jelentik ki s igy bekövetkezhetnék az az érdekes eset, hogy a ideírni J Ü g 9—10. u. fizetést elfogadó hitelező a békeszerződés életbelépte után magyar adósától entente-valutában történő ujabb fizetést követelhet, mert hiszen követelése éppen magyar jog szerint meg nem szűnt. De a tartozások kiegyenlítését a hitelezői érdek is akadályozza. A hitelezőknek kapóra jön saját joguknak az az álláspontja, amely az ellenséggel való kereskedelmi forgalmat tilalmazza s aminek alapján a felajánlott fizetések átvételét megtagadhatják. Az elszakadó országrészekkel szemben pedig komplikálja a helyzetet a korona-valuta szétbomlása, aminek következtében — a békeszerződéstől függetlenül is — a tartozások kiegyenlítése bizonytalanná vált. A tartozások kiegyenlítésének kérdése ez utóbbi esetben két teljesen független szempontból ítélendő meg. A magyar korona-valutában való teljesítés ellen pl. az erdélyi hitelező egyrészt a közös valuta elkülönülése folytán román iebélyegzésü koronabankjegyet, másrészt a békeszerződés folytán román lei bankjegyeket próbál követelni. A magyar adós, aki tartozásának kiegyenlítésével azért késlekedik, mert nem akar román Iebélyegzésü korona-bankjegyben fizetni, kiteszi magát annak a veszélynek, hogy a békeszerződés után kénytelen lesz román lei-bankjegyekben teljesíteni. Nagyon kérdéses, hogy magyar korona-bankjegyeknek letétbehe-lyezése utján — történjék a letétbehelyezés akár a fizetési tilalmakról szóló rendeletben előirt módon az Osztrák-Magyar Banknál, akár pedig a késedelmes hitelező veszélyére a bíróságnál — végeredményben fog-e szabadulni a magyar adós tartozásától. Az idevonatkozólag kiadott csehszlovák rendelet szerint pl. a valutáris szétválás előtt keletkezett korona-tartozások, amelyek Cseh-Szlovákiában fizetendők, kizárólag csehkoronákban fogadhatók el. A cseh-szlovák hitelező ennélfogva saját jogára hivatkozhatik, ha a magyar-koronában történő fizetés elfogadását megtagadja. A helyzet tragikumához tartozik, hogy a magyar hitelező nincs ebben a kellemes helyzetben. Ki vagyunk téve annak a lehetőségnek, hogy a békeszerződésnek viszonosan megállapított rendelkezései csakis terhtinkre, de javunkra nem fognak érvényesülni. A magyar adósok a békés megegyezés esetén kivül tartozásaiktól a békeszerződés hatályba léptéig nem igen szabadulhatnak. Másrészt, ugy lát-