Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 9-10. szám - A nemzetközi tartozások a békeszerződés javaslatában [2. r.]

73 vonatkozó melléklet 14. §-a félreértések elkerülése végett kimondja, hogy a likvidálás tárgyai között a magyarországi hitelezők követelései is szerepelnek. Likvidálás alá vonatnak a követelések még az esetben is, ha a 231. §ban szabályozott állami kompenzácziós eljárás igénybe nem vétetnék. A clearing mellőzése esetére már most a 14. §. kimondja, hogy „a 232. §-ban érintett kérdések szabályozásánál a III. fejezetnek a fizetési pénznemre, az átszámítási árfolyamra és a kamatokra vonatkozó rendelkezései alkalmazást nyernek, ha csak az érdekelt szövetséges, vagy társult hatalom kormánya a szerződés hatályba léptétől számított 6 hónapon belül nem közli, hogy az emiitett rendelkezések alkalmazását nem kívánja." Ez a rendelkezés tehát a fizetések valu tájára és az átszámítási kulcsra vonatkozó szabályokat irányadóknak jelenti ki oly esetre vonatkozólag is, ha az államközi clearing nem létesülne. Hatályossági körét azonban szószerint véve, „a 232. §-ban érintett kérdések szabályozására", vagyis a likvidálással kapcsolatos esetekre rzoritja. A békeszerződés most érintett rendelkezései alapján roppant tetszetős a következő okoskodás: A nemzetközi tartozásoknak ententevalutában való rendezését a szerződés 231. §. d) pontja és az idézett függelék 14. §-a említi. A 231. §. d) pontja, mint az államközi clearingre vonatkozó rendszerben elhelyezett jogszabály csak a kompenzácziós elszámolás kereteben érvényesül, míg a függelék 14. § a, amely az entente államok területén lévő magyar vagyontárgyak likvidálására vonatkozó rendszernek alkotó eleme, csak a követelések likvidálása esetén hatályosul. Ha tehát az ententeállam nem optál a clearing-elszámolás mellett és nincs szó követelések likvidálásáról, ugy — a békeszerződés ez esetre intézkedést nem tartalmazván — alkalmazandók az általános magánjogi szabályok; ezek értelmében pedig a tartozások oly valutában fizetendők, amelyben keletkeztek.1) Bárminő logikusnak is tetszik ez a levezetés, még sem megtámadhatatlan. Tegyük fel ezért, hogy pl. Olaszország velünk szemben nem választja a clearingszerü elszámolást. Ez i) Erre az eredményre jut Dr. Siehermann Frigyes a Jogállam 1919. nov.-decz. számában megjelent, a békeszerződés magánjogi rendelkezéseit kiváló alapossággal tárgyaló czikkében. a körülmény — mint emiitettük — természetesen távolról sem akadályozza Olaszországot abban, hogy a magyar hitelezőknek olasz adósokkal szemben fennálló követelését a maga részére igénybe vegye. Feltéve már most, hogy a magyar hitelező 1000 koronát követelhetett a háború előtt olasz adósától, ugy likvidálás esetén ez a követelés háború előtti paritáson tehát mintegy 960 lirában fog elszámolást nyerni, ami a mai árfolyam szerint mintegy 11.000 koronát jelent. Ha viszont az olasz hitelezőnek van a magyar adóssal szemben 1000 korona követelése, ugy ez — minthogy a jelzett felfogás szerint átszámítás nem történik — 1000 koronával törleszthető. Miután pedig a magyar hitelező követelése mindig likvidálás a!á vonható és igy átszámítás alá esik, az olasz hitelező követelése viszont likvidálás alá sohasem vonható és igy átszámítás alá nem esik, a magyar tartozások a megromlott koronaértékben, a követelések azonban entente valutában, békeparitásban volnának érvényesíthetők. Magyar közgazdasági szempontból ez az eredmény mindenesetre igen kívánatos volna, a békeszerződés szellemével azonban, sajnos, aligha fér össze. Mindent inkább lehet a békeszerződésbe belemagyarázni, mint azt az intencziót, hogy a legyőzött államoknak kedvezzen. A szerződés-tervezet az egész vonalon a győztes államok kedvezményezését jelenti, hiszen az egész békeszerződés nem más, mint a legyőzött országok kizsákmányolására — „zsebeinek kikutatására" (Lloyd George) — szolgáló instrumentum. De ha az eredmény a nyilvánvaló intenczíókkal ellentétben, a győztes egyoldalú hátrányát jelentené, ugy ez legalább is kétségeket ébreszt az értelmezés helyessége iránt.2) Ezeket a kétségeket fokozza a szerződési rendelkezések tüzetesebb vizsgálata. Az emiitett függelék 14. §-ának intézkedése feljogosítja az entente-államot, hogy hat hónapon belül a fizetési pénznemre és az átszámítási kulcsra vonatkozó rendelkezéseket saját állampolgárainak jogviszonyaira nézve hatályon kivül helyezhesse. Ez annyit jelent, 2) Kizárólag ezen az alapon jut a szövegben kifejtettel azonos álláspontra Dr. Josef Schenk volt osztrák igazságügyminiszter, aki jelenleg az osztrák leszámoló hivatal elnöke (Der österreiehische Volkswirt. 1920. január 24 szám).