Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 7-8. szám - Az idegen pénznemben kirótt tartozás teljesitése [3. r.]

7« Kereskedelmi Jog 7—S. sz Ebből okszerüleg következik, hogy a biztosí­tott követelése az ártatlansági bizonyítvány bemutatása előtt le nem jár, lejárat előtt pedig a követelés nem érvényesíthető; mindaddig tehát, mig a biztosított anélkül, hogy őt az ártatlansági bizonyítvány beszerzése körül mulasztás terhelné, nincs abban a helyzetben, hogy azt a biztosító társaságnak bemutathassa, az elévülés nem kezdődhetik meg. A felebbezési bíróság ítéletében megálla­pított — és meg nem támadott — tényállás szerint: a felperest az 1916. évi november hó 6. napján kiállított ártatlansági bizonyítvány megszerzésében mulasztás nem terheli s a ki­állítás késedelme nem a felperesen mult. Minthogy a kifejtettek szerint az elévülés csakis a követelés lejártával veheti kezdetét, e lejárat pedig ez esetben az ártatlansági bizo­nyítvány kiállításának ? időpontjával, vagyis 1916. évi november hó 6. napjával esik össze, e naptól számítva a keresetnek 1917. évi jan. hó 17. napján történt beadásáig az egy évi elévülési határidő el nem telt, mindezeknél fogva nyilvánvaló, hogy a felebbezési bíróság az anyagi jog sérelmével adott helyet az al­peresek elévülési kifogásának, miért is felperes felülvizsgálati kérelmének helyet kellett adni és az alperesek elévülési kifogását el kellett utasítani. Csőd. 44. A közadós ellen a csödnyitást 6 hóval megelőző időn tul perelt és végrehajtási zálogjoggal biztosilott váltóra 6 hónapon belül történt fizetés nem támadható meg. (Kúria 1128/1919. P. IV. sz. — 1920. január 15.) Indokok: A felebbezési bíróság ítéletében megállapított, illetőleg az elsőbirósági Ítélet­ből elfogadott s e részben meg nem támadott tényállás szerint a közadós czég a keresetben jelzett 4 drb összesen 10.000 kor. értékű vál­tót az 1916. év második felében adta az al­peresnek, aki a váltókat ugyancsak még az 1916. év második felében peresítette és azok alapján a 10.000 kor. váltótőke és jár. erejéig a közadós czég ingóira előbb biztosítási, majd pedig 1916. évi november hó 24-én kielégí­tési végrehajtás utján zálogjogot is nyert. Ezt követően és pedig az 1917. január 20-ika és február 24-ike közötti időben a közadós czég erre a váltó tartozására összesen 6300 korona részfizetést teljesített, a csőd pedig ellene 1917. július hó 19-én nyittatott meg. E tényállás alapján a felebbezési bíróság helyes jogi okfejtéssel mondotta azt ki, hogy a közadósnak azok a jogcselekményei, hogy az emiitett 4 drb váltót az alperesnek adta és küldte, hogy azok alapján az alperes váltó­fizetési meghagyás kibocsátását kieszközölje, majd pedig a közadós ingóira előbb biztosí­tási, utóbb kielégítési végrehajtás utján zálog­jogot szerezzen, úgyszintén a közadósnak em­iitett fizetési jogcselekményei a csődtörvény 27. §-ára fektetett keresettel, ezen §. utolsó bekezdése értelmében meg nem támadható azon az alapon, hogy az emiitett jogcselek­mények megtörténtekor az alperes a kőzadós részéről a fizetések megszüntetéséről tudomás­sal birt. Tőzsde. 45. A teljesítés elmulasztásából eredő kártérítés csak a szerződésszegő féltől követelhető. (Budapesti tőzsdebiróság. 1953/1915. sz. — 1920. márczius 5.) A K. T. 353. §-ának a vevő kárkövetelési joga iránti rendelkezése, az eladó szerződéselle­nes késedelmében jelentkező mulasztásától van feltételezve. Ilyen mulasztásnak a szerződés megkötése után az eladó vagyoni viszonyai­ban beállott rosszabbodás — mely a vevőt egyébként feljogosítja a vételár egy részének hitelezésére vállalt kötelezettség teljesítésének megtagadására — nem tekinthető, ennélfogva az kárkövetelésnek alapja sem lehet, legfeljebb arra jogosult ily esetben a vevő, hogy a szer­ződéstől a maga részéről minden kártérítési kötelezettség nélkül elálljon. M. D. budapesti kereskedő, Sz. Gy. erdő­birtokostól, ennek birtokán 1914. év tavaszán termelt, már ledöntött, de még fel nem dol­gozott tűzifát vásárolta meg. Vevő szerződési­leg kötelezte magát, hogy az eladó erdőkerülő­jét mindenkor ellátja annyi készpénzzel, amennyi a fa feldolgozásánál alkalmazott munkások és a fa kifuvarozásával megbízott fuvarosok béré­nek, illetőleg dijának kifizetésére szükséges. A szerződés megkötése és a fa egy részének elszállítása után a vételárkövetelést alperes több hitelezője nagyobb összeg erejéig végrehajtási zár alá vette, minek folytán a vevő a fentebb emiitett költségek előlegezését megtagadta, illetőleg csak annak elenében volt hajlandó azokat tovább is folyósítani, hogy az eladó biztosítékot nyújt neki arra, hogy a fát tény­leg megkapja. Ily biztosítékot eladó nyújtani nem tudott, mire a vevő tőle a még hátralé­kos fa után a szerződésszerű és a piaczi ár között mutatkozó különbözetet, mint kár meg­fizetését követelte per utján. A biróság a vevő felperest kárkövetelésé­vel elutasította, mert az ítélet indokolása sze­rint a K. T. 353. §-a értelmében az áru átadá­sával beállott késedelemre alapított kárigény csak a szerződésszegő eladóval szemben érvé­nyesíthető. Abból a körülményből azonban, hogy az eladó vagyoni viszonyaiban a szerző­dés megkötése után oly lényeges rosszabbodás állott be, hogy a vevő részéről a vételárhitele­zés megtagadása ugyan indokoltnak mutatko­zott, az eladó szerződésszegése megállapítható nem volt, miért is ez a körülmény irányában kártérítési igény érvényesítésére alapul nem szolgálhat, hanem legfeljebb arra jogosította fel a vevőt, hogy a szerződéstől ugyancsak kártérítés viselésének kötelezettsége nélkül el­álljon. 21831. Nyomatott ax Országos Központi Községi Nyomda Részvénytársaságnál Budapest, VI., Oyár-utcza 40.

Next

/
Oldalképek
Tartalom