Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 5-6. szám - Mégegyszer az idegen pénznemben kirótt tartozásról

50 Kcresked veszi irányadónak, ebben már nem a kár mértékének meghatározására vonatkozó elvek vezetik, hanem egy attól független szempont: a károsult kötelessége arra, hogy a kár elhárításában vagy csökkentésében közreműködjék. Mint dr. Hevesi helyesen emliti, erre a szempontra vezethető vissza a kereskedelmi jognak az a tétele, hogy a nem teljesítés miatti kártérítés a lejáratkori piaczi ár szerint történik. A késedelmes vevővel szemben az eladó az árut a vevő rovására eladhatja, a késedelmes eladóval szemben a vevő magát fedezheti; ne hagyja tehát passzív magatartásban kárát az esetleg növekedő árkülönbözet arányában nőni. Igen ám, de fedezheti-e magát a pénzhitelező éppen abban a viszonyban, amely dr. Hevesi fejtegetéseinek főtárgya : a magyar adósnak és az idegen hitelezőnek viszonyában, ha a tartozás az utóbbinak saját pénznemében, mint kirovóban van megszabva ? A svájczi hitelezőnek, aki magyar adósától svájczi frankot, a német hitelezőnek, aki magyar adósától márkát követel, nyilván nincs módjában, hogy magát saját hazai valutáris pénznemével, frankkal, márkával fedezze; tőle tehát nem lehet kívánni, hogy az őt fenyegető kárt csökkentse, mert erre nincs lehetősége. Javára a kártérítési követelés a maga eredeti terjedelmében születik meg és áll fenn: a kiegyenlítés napjának mértéke szerint. Több, mellékesebb jelentőségű bíráló megjegyzésre, amelyre dr. Hevesi dolgozatomnak ugyancsak mellékesebb fejtegetéseit kiséri, (aminő a dies pro debitore kérdésére a fixügylettel való párhuzamra vonatkozó rész stb.) nem kívánnék ez alkalommal kitérni, jóllehet a bírálattal nem mindenben értek egyet. Valamint feladatomon kívül állónak tekintem annak vizsgálatát, hogy a törvénynek az a helyes értelme, amelyért szót emelni bátor voltam, közgazdasági közérdekből szükségessé tesz-e — a chirurgus nyelvén szólva — valaminő „beavatkozást?" Ha a magyar törvényhozó ennek szükségét látja, ám cselekedjék; ha a magyar biró a .gazdasági lehetetlenülés" kategóriájának helyét látja, ám alkalmazza. De ne feledje egyik sem, hogy amivel a belföldi adóson könnyít, azt a külföldi hitelezőtől veszi el, ennek pedig végső eredményben maga az egész hitelre szoruló magyar közgazdaság adja meg az árát. Mindenesetre legyünk azonban tisztában azzal is, hogy bárminő intézkedés, elmi Jog 5—6. sz. amely nyíltan a hibáján kivül szorult helyzetbe jutott adós tehermentesítésére irányul, a külföldi ellenérdeküeknél kevesebb reszenzust szülne, mint a Kt. 326. §-ának olyan uj birói magyarázata, amely a mi bíróságaink eddigi gyakorlatától eltér és a pénztartozás jogi természetével ellenkezik. Az ilyen „alkalmi" judikatura a külföldnek a mi pártatlan bíróságainkba vetett hitét nagyon is próbára tenné. 1920. évi I. törvényczikk az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről. (Kihirdettetett az „Országos Törvénytár"-ban^folyó évi február hó 29. napján.) (Kivonatos közlés.) ELSŐ FEJEZET. Az alkotmányosság helyreállítására irányuló rendelkezések. 9. §. Az úgynevezett népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek néptörvény, rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű rendelkezései érvénytelenek. Hasonlóképen érvénytelenek az úgynevezett nemzeti tanácsoknak és szerveiknek mindennemű rendelkezései és határozatai is. Az Urszágos Törvénytárból az oda beiktatott úgynevezett néphatározat és néptörvények töröltetnek, Felhatalmazza azonban a nemzetgyűlés a minisztériumot arra, hogy az úgynevezett népköztársaság szerveinek rendelkezéseit, amennyiben a jogrend ós a jogbiztonság érdekében szükséges, az alkotmány keretében saját felelősségére ideiglenesen hatályban tarthassa vagy helyettük uj rendelkezéseket állapithasson meg. Addig is, amig a minisztérium ebben a tárgyban intézkedik, az úgynevezett népköztársaság szerveinek rendelkezései ideiglenesen alkalmazásban maradnak, amennyiben tartalmuknál fogva az alkotmánynyal, a fennálló törvényekkel és törvényerejű szokásjoggal nem ellenkeznek, vagy törvényes felhatalmazás körében keletkeztek és még megszüntetve nem lettek. A minisztérium továbbá felhatalmaztatik, hogy a törvényhozás további rendelkezéséig rendelettel megtehesse azokat az intézkedéseket, amelyek az úgynevezett tanácsköztársaság szerveinek rendelkeseivel létesített állapot megszüntetésére és a jogrend helyreállítására szükségesek. Utasittatik a minisztérium, hogy amennyiben a jelen §-ban omlitett rendelkezések tárgyában a törvényhozás további intézkedése szükséges, e végből mielőbb megfelelő törvényjavaslatokat terjeszszen a nemzetgyűlés elé. 10. §. A nemzetgyűlés az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta az alkotmányos jogrend és a jog-