Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 3-4. szám - Külföldi pénzértékben kirótt tartozás teljesitése [2. r.]

érmei (I), másrészről az egyéb hazai aranypénzek és a külföldi aranypénzek között (II). Az I. alá tartozó esetekben a rendelet abból a fikcióból indul ki, hogy a kényszerárfolyamnál fogva az aranykoronának nem lehet ázsiója a papírkorona fölött és ehhez képest kimondja, hogy az aranykorona névértékben számítandó át papirkoronára, vagyis pl. 20.000 korona aranyban, 20.000 kor. papírban. A II. alá tartozó esetekben a rendelet már figyelembe veszi a háborús ázsiót, de különbséget tesz aszerint, amint az államkincstár tartozásáról, vagy egyéb tartozásról van szó. Az első esetben az átszámítási árfolyamot a pénzügyminiszter állapítja meg. míg a második esetre nézve a rendelet nem valami nagy bátorsággal csak annyit mond, hogy az ily „tartozások teljesítésénél az átszámítandó érmenem vagy aranyérték akkori egyenértéke irányadó." Az „egyenérték" szót itt árfolyam helyett azért használja a rendelet, mert tekintettel van a háborús viszonyokra, melyek folytán a külföldi pénznek hazánkban hivatalos árfolyama nem volt. Erre nézve a gyakorlat8) a devizaközpont által a devizák beszerzése, illetve kiszolgáltatása alkalmával saját tagjainak fölszámított árfolyamokat fogadta el irányadónak. Arra nézve, hogy a tényleges teljesítés idejének, vagy a lejáratnak árfolyamát kell-e figyelembe venni, a rendelet nem tartalmaz határozott utasítást; az .akkori' szó ugyan talán közelebb állna a tényleges teljesítés idejéhez, de az a gyakorlat, amely a K. T. 326. §-ában a lejárat napját tekinti vezérszónak, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a K. T. idevonatkozó világos rendelkezését a rendelet homályos kifejezése által nem tekinti abrogáltnak. '*) Lásd a budapesti tvszék 16. P. 85.78t/1917. számú Ítéletét. A magyar kormánynak 463/1920. M E számú rendelete a hamis fehérpénz forgalmának ideje alatt keletkezett és lejárt pénztartozások teljesítése és a hatósági letétek kiszolgáltatása tárgyában. 1. §. Az 5.151/1919. M. E. számn rendelet 3. §-ának helyébe a következő szöveg lép: „A tartozás névértékének egyötöd részével teljesítheti az adós a tanácsköztársaság által forgalomba hozott 200 és 25 koroeás hamis bankjegyeknek (úgynevezett fehérpénznek) elterjedése után, vagyis az 1919. évi május 20. napja után keletkezett olyan pénztartozását, amelyet meghatározott időben még az 1919 ovi augusztus hó 15. napja előtt kellett volna teljesítenie, ha az adós a hiteI lező késedelme következtében 1919. ávi augusztus I hó 15. napja előtt nem fizethetett, akár amiatt, j mert a hitelező a neki bár „fehérpénzben", de j egyébként kellőképen felajánlott, lejárt szolgáltatást nem fogadta el, akár amiatt, mert a hitelezőnek a I pénz átvétele végett az adósnál 1919. évi augusztus hó 15-ik napja előtt jelentkeznie kellett volna és azt elmulasztotta, feltéve, hogy az adós a szolgáltatást 1919. évi augusztus hó 15. napján a hitelező részére „fehérpénzben" készen tartotta és ennek folytán a „fehérpénz" névértékének leszállításából kárt szenvedett. Nem áll ez a szabály, ha a pénztartozás úgynevezett kékpénz átvételéből keletkezett vagy a felek megállapodása szerint ilyen pénzjegyben teljesítendő. Az adós a jelen §. rendelkezése csak ugy hivatkozhatik, ha tartozása névértékének egyötöd részét 1920. évi április hó 1. napja előtt a hitelezőnek kifizeti vagy részére birói letétbe helyezi." A fővárosi gázmüvek és elektromo3mövek által a tanácsköztársaság idejében szolgáltatott gáz és villany fogyasztásából keletkezett számlák késedelmes bemutatása tekintetében felmerült kérdéseket külön rendelet fogja szabályozni. 2. §. A közhatóság az 1919. évi május hó 20. napja után, de még 1919. évi augusztus hó 15. napja előtt „fehérpénzben" letétbe vett összegekért csak a letét névértékének egyötöd részével felel; ennélfogva a közhatóság az ilyen letét névértékének egyötöd részét fizetheti ki. Az ebből eredő károsodás — a letevő és azon személy közötti viszonyban, akinek részére a letétel történt — a letevőt éri, kivéve, ha a letevő a pénzt a jelen rendelet 1. §ában megjelölt tartozás teljesítése végett az ugyanott meghatározott hitelezői késedelem okából tette letétbe. Az 1919. évi május hó 20. napja után, de még 1919. évi angésztus hó 15. napja előtt letett összegekről az a vélelem, hogy letételük „fehérpénzben* történt; az ellenkezőt az érdekelt fél bizonyíthatja. Az e rendelet kihirdetése előtt teljesített kifizetéseket nem lehet megtámadni azon a czimen, hogy a letétel „fehérpénzben" történt. Az 1919. évi augusztus hó 15. napja előtt hatósági letétbe vett olyan pénzösszegeket vagy egyéb értéktárgyakat, amelyeket a fennálló letétkezelési szabályok szerint természetben kellett őrizni, a közhatóság a kiszolgáltatás idejében letétben levő értékekben, amennyiben közöttük hamis „fehérpénz" van. a pénzjegy névértékének egyötöd részét képviselő valódi pénzjegyekben szolgáltatja ki. Azon az alapon, hogy a letétel más pénzjegyben vagy értéktárgyban történt, az államkincstár ellen további rendelkezésig kártérítési vagy egyéb követelést érvényesíteni nem lehet. 3. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1920. évi január hó 16. napján.