Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 3-4. szám - Külföldi pénzértékben kirótt tartozás teljesitése [2. r.]

8—4. sz. jeszteni, amelyek nem lévén részesei a békeszerződésnek, azon kivül állanak; végül a magyar kormány feladata lesz gondoskodni arról, hogy saját honosainkata törvényhozás legalább is olyan előnyös jogi helyzeibe juttassa, mint amilyet az entente-honosoknak az oktroyált béke biztosit. Külföldi pénzértékben kirótt tartozás teljesítése. Irta: Dr. Hevesi Illés, törvényszéki biró. (Vége.) Tévedésen alapul dr. König Vilmosnak1) az az érvelése, hogy a váltótörvény 37. §-a, mint későbbi törvény a K. T.-nyel szemben a lejárat helyett kifejezetten a fizetés napját veszi irányadónak és igy, ha a két egymással szemben álló elv között választanunk kell, csak a váltótörvényben foglalt elvet választhatjuk, mert az az igazságosabb. Ez az egész okfejtés, melytől azért, mert mint már dolgozatunk elején a tételes jogi kútfők ismertetésénél kimutattuk, az átszámítási árfolyam tekintetében a K. T. és a V. T. között semmi különbség nincsen, lévén a „fizetési nap" a V. T. terminológiája szerint (V. T. 3. §. 4. pont) nem más, mint a váltóban kitett lejárati nap. Nem lehet tehát szó jogrendszerünkben az adott kérdésre vonatkozólag két ellentétes elv között való szabad választásról, hanem csakis egyazon elv törvénytisztelő követéséről. Másik érve dr. Könignek az, hogy „ha valaki 100 svájczi frank fizetésére kötelezte magát és a törvény megadja neki azt a jogot, hogy kétség esetén (?) országos pénznemben fizessen, ugy ez a jog nem fajulhat oda, hogy megfossza a hitelezőt követelésének kisebb vagy nagyobb részétől." „Ha az adós jogositva volna az átszámítás alapjául a lejárat idejét választani, ugy a hitelező nem 100 frankot, hanem a mai relatiot véve alapul, csak 3 frank 25 centimes-t kapna.* Először is: a törvény nem kétség esetében és nem jogot ad az adósnak az országos pénznemben való fizetésre, hanem, mint azt maga Zsögöd—Grosschmiet is a már idézett helyen kifejti, minden esetben egyenesen kötelességévé teszi az adósuak az országos pénznemben való fizetést, a hitelezőnek, az ily ^Jogtudományi Közlöny 1919. évi 16. szám. fizetés elfogadását. (Kivétel természetesen az az egy eset, a mikor a felek a fizetés alkalmámával közakarattal térnek el a törvény szabályától, vagyis a midőn az adós a külföldi pénznemben fizet és a hitelező azt elfogadja. Vagyis a szabály — bárha ez nem is ius cogens, — kötelező abban az értelemben, hogy attól a felek csak közakarattal térhetnek el.) Ily kötelező szabály alkalmazásával szemben pedig nem lehet akadályul szögezni azt a tényt, hogy sajnos, ma az árfolyamkülönbözet igen nagy. Természetes, hogy a törvény nemcsak a kis, hanem a nagy árfolyamhullámzás esetére is szól. Zsögöd-Grosschmied2) és nyomán dr. Löw gyakorlatilag is keresztülvihetetlennek találja a lejáratkori árfolyam figyelembe vételét. Hivatkoznak arra, hogy sok esetben a lejárat ügylettel nyíltan kitűzve nincs, hanem dispozitiv vagy interpretativ törvényen alapul, avagy a követelés rég lejárt, de annak pontos lejárati napját nem lehet kinyomozni, hogy továbbá mint ez esetekben, ugy nem alkalmazható gyakorlatilag a lejárat napjának árfolyama a lejárat előtti fizetés esetén sem, melyre pedig a K. T. 334. §-a értelmében az adósnak joga van. Ezekre nézve azt hisszük, hogy valami megoldhatatlan nehézségek nincsenek. Ha interpretativ, dispositiv szabály, pl. K. T. 327. §., állapítja meg a lejáratot, akkor ez a szabály maga megmondja azt, hogy mikor van a lejárat és igy ennek a napnak árfolyama irányadó. Ily lejárati nap például a K. T. 327. §-a3) esetében az a nap, amelyen a hitelező a teljesítést első ízben követeli, illetve ily követelés hiányában az adós első izben eszközli, vagy — el nem fogadott teljesítésnél — fölajánlja. Ha a követelés kétségtelenül már régen lejárt, de a lejárat napja nem nyomozható ki pontosan, azért a biró nem fog visszarettenni attól, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a lejárati napot megállapítsa. És ha a biró például csak annyit tud megállapítani, hogy a lejárat napja 1919. augusztus 1. és október 31-e közé esett, akkor legrosszabb esetben alkalmazni fogja ez időszak átlagos árfolyamát. Ami a lejárat előtti fizetést illeti, a K. 2) Fejezett kötelmi jogunk köréből II. kötet 510—512. oldal. , 3) Ha a kötelezettség teljesítési Ideje a szerződésben meg nem állapíttatott .... a teljesítés bármikor követelhető éi bármikor eszközölhető.