Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 1-2. szám - A szovjetgazdálkodás likvidácziója

1-2. sz. Kereskedelmi Jog 2t mely szerint a vasút kártáritéssel tartozik mindazon esetekben, amidőn a kár az ö szándékos eljárása vagy vétkes gondatlansága folytán következett be. (Curia 1038/1919, P. IV. sz. — 1919. deczember 18.) A m. Curia: A felperes felülvizsgálati kérelme folytán a felebbezési bíróság ítéletét feloldja s ezt a bíróságot további eljárásra s a költségek viselésének kérdésére is kiterjedő uj határozat hozatalára utasítja. Indokok: A felebbezési bíróságnak az elsőbiróság ítéletéből elfogadott s meg nem támadott ténymegállapítása szerint a felperes által a Brod /9. állomáson 1915. évi november hó 24-én a budapesti közraktárak czimére feledott 90 hordó lekvárt a hadvezetőség 1915. évi deczember hó 8-án a Budapest-Dunapart állomáson hadiczélokra igénybe vette (rekvirálta) s erről az alperes a felperesnek 1916. évi január hő 16-án előterjesztett reclamátiójára adott válaszában, csak 1916. évi márczius hó 24-én értesítette a felperest. E mellett a tényállás mellett a felperes kártérítés iránti keresetét elsősorban arra alapította, hógy alperes a rekvirálásról való értesítés körüli késedelmével vétkes gondatlanságot követett el s vétkességének jogkövetkezményeit viselni köteles. Abból, hogy a V. Ü. Sz. egyes esetekre vonatkozóan a vasüt értesítési kötelezettségét kifejezetten megállapítja, nem következik, hogy a vasút ez alól a kötelezettség alól minden más esetben fel van mentve, mert fuvarozási üzeme körében számtalan eshetőség merülhet fel, amely az üzletszabályzat rendelkezései közé beillesztve nincs, de a rendes kereskedői gondosság következményeihez képest ugyanolyan elbánást tesz szükségessé, mint aminőt az üzletszabályzat egyéb esetek tekintetében kifejezetten ró a vasútra. Áll ez különösen a háború folyamán lebonyolított fuvarozási ügyletekre, amelyekre nézve az üzletszabályzat különleges intézkedéseket egyáltalán nem tartalmaz, pedig épen ezeknek az ügyleteknek lebonyolítása ütközhetik a kivételes helyzet körülményeinél fogva olyan akadályokba és nehézségekbe, amelyek a vasu.t részéről fokozott gondosságot igényelnek. Ha az értesítés elmulasztása a fenforgó körülmények között már magában véve is vétkes gondatlanságának minősül, ugy meg kell állapítani a vasút felelősségét az üzletszabályzat 95. § ában foglalt annál az általános jogszabálynál fogva, amely teljes kártérítésre kötelezi a vasutat mindazokban az esetekben, amidőn a kár az ő szándékos eljárása vagy vétkes gondatlansága folytán következett be. A vétkes gondatlanság lényege az, hogy a köteles gondosság figyelmen kivül hagyása folytán következett be az a vagyoni hátrány, amely a kellő gondosság kifejtésével elhárítható volt volna ; ha tehát a felperes által vitatott károsodás tényleg arra vezethető vissza, hogy őt az alperes a feladott árunak a hadvezetőség által történt igénybevételéről nem azonnal értesítette, ugy az alperes károsodásért felelős, mert a kellő időben való értesítés elmulasztásával vétkes gondatlanságot követett el A felperes árujának a hadvezetőség által történt rekvirálását, illetve elvonását a nyomban való értesítés esetén sem akadályozhatta volna ugyan meg, de ebben az esetben abba a helyzetbe jutott volna, hogy az árunak ujabb beszerzéséről gondoskodjék. Amennyiben tehát való az, hogy felperes a fuvarozás tárgyául szolgáló árut már annak rekvirálását megelőzően tovább eladta, hogy annak az árunak forgalmi ára a rekvirálás és alperesnek a felperes reklamácziójára adott válasza közti időszakban emelkedett s hogy ekként a felperes az állítólag fedezet utján beszerzett árui csak a saját vevőjével szemben kikötött s neki a hadvezetőség által térítés fejében fizetettnél magasabb áron vehette meg, ugy az alperes a fedezeti vétellel felmerült árkülönbözet s az azzal felmerült költségek mint teljes kár erejéig a felperesnek felelős. A felebbezési bíróságnak az alperes által meg nem támadott Ítéletében nincs tényként megállapítva az, hogy az alperest a rekvirálás idején fennállott háborús viszonyok a felperesnek késedelem nélkül való értesítésében gátolták volna, az alperes felelősségének ebből az okból való megszüntetésére tehát jogszerű alap nincs s igy a felebbezési bíróság Ítéleti döntése az irányadó anyagi jogszabályt nem fedi. Minthogy azonban az alperes vétkes gondatlanságával okozati összefüggésbe hozható károsodás fennforgása szempontjából döntő körülmények tekintetében a tényállás meg nem állapíttatott, a felebbezési biróság ítéletét a Pp. 543. §-a értelmében fel kellett oldani. Alkuszdij. 13. A közvetítő csupán attól a féltől igényelhet jogosan közvetítési dijat, akitől a közvetítésre megbízást kapott. Egymagában az a körülmény, hogy az ügyletkötő felek egyike megbízta a felperest, mint hivatásos ügynököt a közvetítéssel s ennek sikere végeredményében az ügylet létrejötténél fogva a másik félnek is az előnyére szolgál, nem vonja maga után azt, hogy ezen egyébként passive viselkedő fél is köteles legyen a közvetítői dijat fizetni. (Curia 23/919. P. VII. sz. — 1919. november 12.) Üzemi baleset. 14. A felebbezési biróság nem sértett jogszabályt, midőn felperes részére a szolgálati viszony megszűnte utáni időre megítélt járadék megállapításánál azt a bizonytalan keresmén t vette figyelembe, amelyet felperes majdan mint lakatos a foglalkozása körében csökkent munkaképességével el fog érhetni, meri igaz, hogy a kártérítés megállapításánál rendszerint csakis a balesetkori kereseti viszonyok vehetők figyelembe, de miután köztudomású, hogy a baleset i-éjén az iparosi keresmény alacsonyabb volt, az a körülmény, hogy a járadék megállapításánál a fenforgó esetben későbbi időpont szolgált alapul, nem sérelmes. (Curia 810/19ÜJ. P. VI. sz. — 1919. november 21.)