Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 1-2. szám - Külföldi pénzértékben kirótt tartozás teljesitése [1. r.]

1—2. sz. Kereskedelmi Jog 11 arra, hogy a kötelmi jogot megreformálja9) ugy elegendő oknak kell lennie arra nézve is, hogy a K. T. 326. § át annak valóságos értelme szerint alkalmazza. De a lejárat árfolyama mellett szólnak a közgazdaságiakon kivül az általános jogi szempontok is. Ugyanis a K. T. 326. §-a az adósnak azt a jogát és kötelességét állapítja meg, hogy — effektív kikötés esetétől[eltekintve, — külföldi pénz helyett hazai törvényes pénzzel fizessen. Ha ekként kényszerűség a kirovó pénznemről az átszámítást hazai országos pénznemre megejteni, akkor a logika és jogi fogalmak minden sérelme nélkül azzal is lehet érvelni, hogy miért kelljen az ügylet eme lebonyolítása, átváltása tekintetében a pénztartozásoknál a törvény (K. T. 326. §.) világos rendelkezése ellenére is eltérni attól az általános szabálytól, amelyet pl. minden kereskedelmi ügyletnél még az eredeti kötelemnek kártérítésivé való átfordulása esetében is alkalmazunk, hogy t. i. a lebonyolítás a lejáratkori árak (piaczi árak, árfolyamok) szerint történik.11) A fizetési nap árfolyamának elfogadása azért is káros következményekre vezet, mert alkalmat nyújt az adósnak arra, hogy a külföldi pénz árfolyamának csökkenése esetében hasznot húzzon, amint hogy birói praxisomban is előfordultak esetek, amidőn a teljesítési árfolyam mellett érvelő adós nyíltan beismerte, hogy arra számit, hogy addig, amíg a Curia dönt, valutánk , megjavul és a külföldi pénz árfolyama alacsonyabb, lesz mint a lejáratkor volt.12) Ez okokból csak helyeselni tudjuk a Curia IV. tanácsának 6227/918. és 302/919. számú 1919. febr. 14-én és november 22-én hozott határozatát, amelyek a lejárat napjának árfolyamát fogadták el. V. Az ellenérvek. A törvény világos szava és értelme álláspontunk|mellett lévén, a további bizonyítás nem minket terhel, hanem az ellenkező álláspont feladata kimutatni azt, hogy miként lehet álláspontját a törvénynyel összeegyeztetni. ;)) Lásd erre nézve dr. Hevesi Illés : Gazdasági lehetetlenülés, e lap 1914. évi novemberi számában. Az adós késedelmének jelentőségéről alább szólunk az ellenérvek méltetásával kapcsolatban. l'2) Ez 1918-an történt, persze a spekuláczió véletlenül nem ütött be. Erre nézve a Zsögöd-Grosschmied-től már idézett az a konstrukezió, hogy a törvény csak arra az esetre vonatkozik, csak arra az esetre gondol, a midőn a fizetés a kötelemszerü teljesítési helyen és időben történik, ellenben nem szól semmit arról az esetről, a midőn a fizetés más időben történik, bárha tetszetős is, meg nem állhat, mert azt tételezi föl, hogy a törvényhozó a törvény szövegezésekor elfelejtette, nem tudta azt, hogy szoktak tartozást a lejáratnál későbben is fizetni. Ilyet feltételezhet a törvényhozóról a geniális elméleti jogász, a milyen gyanánt Zsögöd-Grosschmiedet méltón ünneplik, aki megszokta azt, hogy a gyakorlati törvényhozó alkotásait fölényes magasságból nézze, de kevésbé tehet igy a bíró, akinek a törvénytisztelet elemi kötelessége. Helyesen mondják ennélfogva az álláspontunkkal egyező curiai ítéletek, hogy a törvény nem tesz különbséget az átszámítási árfolyam tekintetében arra nézve, hogy a fizetés mikor történik és igy mindig a lejáratkori árfolyam irányadó. Annál inkább áll ez, mert ha a törvényhozó azt akarta volna kimondani, v-gy csak kétséget is kivánt volna hagyni az iránt, hogy a fizetés idejének árfo^ama legyen, illetve lehessen irányadó, ugy sokkal egyszerűbben ugy szövegezhette vcina a szakaszt: „a teljesítés helyén és idejjn" jegyzett árfolyam szerint. A lejárat szó kiiejezett fölemlitése mutatja, hogy erre kivánt a törvényhozó súlyt helyezni. Miután a törvény nem tesz különbséget aszerint, hogy a fizetés mikor történik, lejáratkor, vagy később és ily különböztetésre az indokolás (a tervezetben a §. a 348 as számot viseli) sem nyújt semmiféle alapot, el kell fogadni és alkalmazni kell a törvényt a maga egyszerű, v.lágos értelmében. Ugyanígy nem állhat meg a P. VII. 7448. 1916. számú curiai Ítélet azon álláspontja sem, hogy a törvény „azzal a hallgatólagos föltétellet" rendelkezik igy, hogy a fizetés a lejáratkor csakúgy meg is történik. Mert ha az előbbi konstrukezió oly törvényhozót föltételez, aki nem tud gondolkodni, ugy az utóbbi olyat, aki nem tud beszélni. Ha a törvényhozó valami feltételhez kívánja kötni egy rendelkezés alkalmazását, ugy nem szokta azt a feltételt elhallgatni ; a szövegezéshez szükséges jogi tudást és szakértelmet egy elég modern módszerrel megszerkesztett törvénynél, mint a K. T., a