Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 9-10. szám - Fix ügylet

93 intézkedtek, felelősségre többé nem vonhatja s igy nem érvényesítheti velük szemben azt a kereseti igényt sem, hogy ezek az alperesek az árunak át nem adása, illetőleg a történt requirálás íolytán át nem adhatása okából a vételár visszafizetésére, illetőleg a vételárnak az I-ső rendű alperes által ki nem egyenlített része megfizetésére köteleztessenek. 51. A K. T. 352. § a és az annak alapján állandóan követett bírói gyakorlat szerint az eladó különbözeti kártérítést csak abban az esetben követelhet, ba az árut a vevő rendelkezésére tartja és teljesítésként felajánlja, vagy pedig ha az árut a vevő terhére eladja. (Kúria 1761/1919. P. IV. sz. — 1920. márczius 2.) Indokok: Felperes — az alperes által is beismert — kereseti és perbeli tényelőadásai szerinti: vett Hollandiában 100 mm. köménymagot mm.-ként 61 '25 K árban és ugyanazt eladta az alperesnek mm.-ként 100 koronájával, összesen 10.000 koronáért. Alperes azonban, akinek az áru még átadva nem lett, a vételár megfizetésével késett, miért is a felperes nem fizethette le a vételárat az ő eladójának, a hollandi czégnek. A hollandi czég ennek íolytán a vételtől elállott, mintha az meg sem köttetett volna, mit a felperes tudomásul vett s igy a felperes mint vevő és a hollandi czég mint eladó között megkötött vétel kölcsönös elállás folytán megszüntettetett (storniroztatott). Ezután a felperes E) jelű levelével kártérítési igényének kifejezett fenntartásával az alperessel megkötött vételtől szintén elállott, A felperes keresetében azon az alapon, hogy az árut az alperesnek drágábban adta el: árkülönbözet czimén elmaradt hasznának a megtérítését követeli. A K. T. 352. §-a és az annak alapján állandóan követett birói gyakorlat szerint az eladó árkülönbözeti kártérítést csak abban az esetben követelhet, ha az árut a vevő 'rendelkezésére tartja és teljesítésként felajánlja, vagy pedig az árut a vevő terhére eladja, minthogy azonban a kártérítési igény érvényesithetésének ezek a törvényes előfeltételei a felperes mint eladó részéről fenn nem forognak, keresetének jogszerű alapja nincs. Successiv szállítás. 52. Successiv lehívásra teíí kötésnél teljesítést csak akkor lehet az eladótól követelni, ha ezek a lehívások tényleg meg is történnek : ezektől a lehívásoktól a vevőt az a tény sem mentesiti, hogy az eladó a korábban már lehívott áru részletekre a teljesítéssel késedelemben van. (Kúria 1357/1919. P. VII. sz. — 1920. február 26.) 53. A folytatólagos szállításokra irányadó anyagi jogszabályok értelmében a vevő igazolatlan fizetési késedeime jogszerű okot szolgáltat az eladónak arra, hogy a további szállítást megtagadja s az ügylettői elálljon akkor is, ha több, de a vétel tárgyai s a szállítás időbeli feltételei szempontjából lényegi eg azonos tartalmú külön ügyletekről van is szó. mert az eladó a dolog természete szerint a viszonos kötelezettség pontos teljesítésének feltevésében köti le magát, ennek a feltevésnek meghiúsulása tehát felmenti öt szállítási kötelezettségének betartása a!cl Teljesen közömbös emellett az, hogy fetperes a fennebb megjelölt hátralékot az alperes elállási nyihíKOzatának vétele után rövid időn belül több részletben kifizette, mert ez a késedelmas fizetés a jogszerű elállás hatályát meg nem szüntetheti. (Kúria 1858/1919. P. IV. sz. — 1920. márcz. 18.) Gazdasági lehetetlenülés. 54. A gazdasági lehetetlenllés csak ott jöhet figyelembe, ahol a szerz.dés teljesítésére kötelezett fél a szerződés megkötésekor a leggondosabb előrelátással sem számolhatott oly utóbb beáiiott körülményekkel, amelyek, — a szerződés betartása esetén — teljes vagyoni romlását előidézhetik. (Kúria 73/1920 P. IV. sz. — 1920. márczius 24. Indokok: Mint fejben ... A szóban forgó kavicsvételi szerződés azonban a háború negyedik évében köttetett, amikor az eladó I. r. alperesnek a rohamosan emelkedő munkabérekkel, a folyton nagyobbodó anyagbeszerzési nehézségekkel feltétlenül számolnia kellett. Ugyanezen körülményekkel, különös tekintettel arra is, hogy a felperes a 4. a. íevél szerint engedélyezett annak a jognak gyakorlásában, hogy az 1917. évben el nem szállított kavicsmennyiséget az 1918. évben, a hajózás megkezdésekor elvitethesse, akadályozva ne legyen, a II. r. alperesnek az 1918. év elején történt szerződés átvállalásakor, a legcsekélyebb gon| dosság mellett is, szintén számolnia kellett. | Ha tehát az emiitett nehézségekkel számolva a II. r. alperes a felperessel szemben az I. r. alperest kötelező kavicsszállitási szerződést átvállalta s ha ennek daczára már jóeleve nem gondoskodott arról, hogy az 1918 évben elszállítandó kavicsmennyiség a hajózás megkezdőékor a felperes részére rendelkezésre álljon, a szerződés átvállalása után előreláti hatóan fokozottabb mértékben beállott, de előzően kellő gondosság elmulasztásával számba nem vett áremelkedések és üzemi nehézségek miatt gazdasági lehetetlenülés okából, H. r. alperes a szerződés teljesítése alóli mentesítést jogosan nem igényelhet. Vasúti fuvarozás. 55. A vasutat, mint fuvarozót, sem a V. Ü., sem az 1912. évi 68. t.-cz nem kötelezik arra, hogy rekvirálás esetén arról gondoskodjék, hogy a rekviráló hatóság térítést fizessen. (Kúria 1241/1919. P IV. sz. — 1920. márczius 10.) Indokok: A meg nem támadott és igy a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint: Botfalu vasúti állomáson feladatott 1916. évi augusztus hó 22-én a NB. jelű fuvarlevéllel a „K. u k. Militár-Verpfíegsmagazin" részére Nyíregyházára egy kocsirakomány préselt szalma két ponyvával letakarva. E szállítmányt azonban a Kecskeméten működő „Bergungs- und Perlustrirungs-Kommission0 czimü katonai hatóság a 2. jelű elismervény és 6. alszám alatti átirat szerint