Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 9-10. szám - Fix ügylet

86 feltételek fenforognak, alkalmazni kívánta a maga szabályát. A törvény, nagyon helyesen, abból indul ki, hogy a kereskedelmi forgalomban az időnek egészen más szerepe van, mint a magánjogban. Az idő pénz, a kereskedelmi forgalomban nem példabeszéd, hanem valóság. A kereskedőre nézve nem mindegy, hogy ő a kikötött szolgáltatást megkapja-e ma, vagy egy hét múlva. Az időnek, mint gazdasági erőnek, a modern forgalmi életben való szerepe régen eldöntött probléma. Nem az lesz tehát a kivétel, hogy a felek lényeges feltételként kívánták tekinteni a határozottan megjelölt teljesítési időt, hanem épen az ellenkezője. A kereskedelmi forgalommal együtt járó gyors változások, a kereslet és kínálat viszonyában beállható eltolódások, a világpiacznak, mint nagy gazdasági egységnek érvényesülése szükségképen magukkal hozták azt, hogy minden kereskedelmi ügyletnek vele született tulajdonsága bizonyos fokú fixitás. Fokozza ezt az ügyletnek nagyobb koczkázata Ha mindez normális viszonyokra is igaz, fokozottan az a háborús gazdasági életviszonyok közepette, ahol a konjunktúráknak álomszerű gyors változása, egy-egy politikai vagy gazdasági eseménynek előre nem látott következményei, értékek emelkedésének, megsemmisülésének soha nem látott méretei, különös súlyt kölcsönöznek a kérdésnek. A kereskedelmi ügyletek teljesítése általában nem tür halasztást. Ha igaz a. birói gyakorlatnak az a kedvelt formulázása, hogy a fix ügyleteknél a később történő teljesitmény nem tekinthető többé szerződésszerű teljesítménynek, akkor nem lehet kétség az iráni, hogy az egyik napról vagy hétről a másikra 100°/o-kal megdrágult áru ép oly kevéssé szerződésszerű teljesitmény, mint amennyire nem a fűtési idény után leszállított kőszén, vagy a bálra rendelt, de másnap szállított frakk. Mert gazdasági vonatkozásban tekintve, mi tulajdonképen a fixitás? Olyan kategória, amelynél az érdekek változása meghiusítja a szolgáltatás foganatba menetét. A teljesítés nemcsak fizikailag, nemcsak gazdaságilag lehetetlenülhet, hanem lehetetlenülhet érdekbelileg is. A meghatározott teljesitési időn tul eszközölt teljesítésnél ezen érdekbeli lehetetlenülés bármikor fennállhat. Ezért mondja a törvény, hogy az ilyen ügyleteknél azt kell a hü félnek közölnie, hogy ennek daczára ragaszkodik az ügyletnek teljesítéséhez. Ha ezt a nyilatkozatot nem teszi, a teljesitési jog az idő elteltével automatice megszűnik a törvény által nyilván supponált érdekbeli lehetetlenülés okából. A szembeállítás egészen plasztikus. Ha az ügylet nem határozottan megjelölt határnapon vagy határidőben teljesítendő, akkor a felek szándékából vagy egyéb körülményekből kivehető teljesitési idő múlása egymagában nem érinti a teljesitési igény fennállását. Ezért kell külön nyilatkozni annak, aki elállani, vagy kárt igényelni kiván. A fix ügyleteknél ellenben a mondott okból ilyen külön nyilatkozatra nincs szükség, csak akkor, ha a teljesítést továbbra is kívánják. A fix tigyletbeli szolgáltatás nem tür késedelmet. Itt a teljesitési idő múlása nem a késedelem jogkövetkezményeit vonja maga után, hanem az eredeti szolgáltatás utólagos lehetetlenülését. Magát az ügyletet egyéb konzekvencziáiban nem érinti, mert a fixitás nem az ügylet tulajdonsága, hanem az abban rejlő egyik vagy másik szolgáltatásé. Ezért teljesen helytelen például, amikor a Kúria ugy indokol, hogy a fix ügylet nem teljesítése által az ügylet érvényességét veszti. (640/1885. sz.) Maga az ügylet a teljesítés elmulasztása folytán itt sem válik eredménytelenné, hanem csak az időn tul eszközölt szolgáltatás nem tekinthető érvényes szolgáltatásnak. A tőzsdei jog az ügyletek fixitásának kér! dését abban az irányban fejlesztette ki, aminőben a K. T. 355. §-nak szószerinti értelme előírja. A tőzsdei forgalomban szabály az ügylet fixitása. A budapesti áru- és értéktőzsde szokványainak 66-ik §-a ebből a feltevésből indul ki, amikor azt rendeli, hogy a szerződésne hü félnek csak akkor keli nyilatkoznia a teljesitési idő leteltével, ha továbbra is ragaszkodik a teljesítéshez. Ellenkező esetben csak kárigényt vagy elállást érvényesíthet. A teljesitési idő elmúlásának eo ipso az a hatálya, hogy a teljesítéshez való igény megszűnik. Időszerűnek tartjuk, hogy bíróságaink eddigi gyakorlatukat revideálják és összhangba hozzák a változott gazdasági viszonyokkal, miáltal nemcsak nem jutnak ellenkezésbe a törvénynyel, de mint láttuk, sokkal jobban megközelítenék annak intenczióit, mint eddigelé. Azonfelül a javasolt megoldás egy másik nehéz problémát is közelebb hozna a helyes elintézéshez. Teljesitési perek problémáját.