Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 7-8. szám - Kohler József

70 Kereskedelmi Jog 7—8. sz. ványa lett; ö volt az iparjogvédelmi irodalomnak, de e tanok terjesztésének is a középpontja. A magyar szabadalmi jogot, a joggyakorlatot, a törvényhozást és ennek előmunkálatait a legtökéletesebben ismerte. Budapesten többször járt; igy a háború alatt is, ahol a házasság intézményéről tartott előadást. Ugyanakkor az egységes világvédjegyjog magyar bizottsága tiszteletére teljes ülést tartott, a melyen Nagy Ferencz államtitkár és jelen sorok irója ünnepelték az ősz tudóst, aki a magyar jogászok tudományos működését elismerő szavakban méltatta. Kohler s jogtudományi napi irodalomnak is egyik legerősebb munkása volt. A nagy jogtanitó az „Archiv für Rechts und Wirtschaftsphilosophie" cz. folyóiratnak fáradhatatlan szerkesztője volt, ahol a nemzetközi jog, az összehasonlító jogtudomány fontos és érdekes kérdéseit taglalta czikkeiben. E folyóiratban a magyar közjog és magánjog kérdéseiről szóló gazdag czikksorozattal találkozunk. Egyike volt azon keveseknek, akik a magyarság tudományos életét ismerték ós becsülték. Most, amidőn a sötétség borult nemzeti életünkre, ez az üstökös is, aki bukásunkig kisért, szintén letűnt. A magyar minisztériumnak 5.151/1919. M. E. sz. rendelete1) a forgalomban levő egyes fizetési eszközök értékének szabályozásával kapcsolatos magánjogi viszonyok és egyéb jogi vonatkozások tárgyában. A magyar minisztérium a forgalomban levő egyes fizetési eszközök értékének szabályozása tárgyában 3.954/1919. M. E. szám alatt kibocsátott (a Budapesti Közlönynek 1919. évi augusztus hó 15-én megjelent 84. számában kihirdetett) rendelet 5. §-a értelmében az ezzel a rendelettel kapcsolatos magánjogi viszonyok tekintetében és egyéb jogi vonatkozásokban szükséges szabályokat a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912 : LXIII. t.-cz. 16. § ában, valamint az 1914: L t.-cz. 14. §-ában kapott felhatalmazás alapján a következőkben állapítja meg: 1. §. Az 1919. augusztus hó 15. napja előtt keletkezett és 1919. évi augusztus hó 15. napja előtt még nem teljesített olyan pénztártartozást, amely koronaértékre szól, ideértve a pénzintézeteknek a folyószámla és a takarékbetét üzletből eredő tartozásait ls, amennyiben ez a rendelet kivételt nem tesz, teljes összegében és olyan pénzjegyekkel kell teljesíteni, amelyek a fizetés időpontjában forgalomban levő fizetési eszközül szolgálnak.2) Az az összeg tehát, amelyre *) Lásd Dr. Szladits Károly czikkét. 2) Az eredeti szövegben ,szolgáltak" állt. A helyreigazítás a Budapesti Közlöny okt. 1 j-i számában jelent meg. Szerk. az ilyen pénztartozás szól, a forgalomban levő egyes fizetési eszközök értékének szabályozása tárgyában 3.954/1919. M. E. szám'alatt kibocsátott rendelet következtében nem szenved változási. 2. §. Amennyiben <\z 1919. évi augusztus hó 15. napja előtt a felek valamely pénztartozásra nézve a tanácsköztársaság által forgalomba hozott hamis 200 és 25 koronás bankjegyekkel (úgynevezett fehér pénzzel) való teljesítésben állapodtak meg, vagy ha a körülményekből a feleknek ez a szándéka kivehető, a tartozást akként kell teljesíteni, mintha összege már eredettől fogva névértékének egyötödrészében lett volna meghatározva. Ugyanez áll akkor is, ha a teljesítés kötelezettsége megbízási viszonyból, különösen bizományosi viszonyból, valamint az idegen vagyon kezeléséből ered, a „fehérpénzben* felvett azon összeg erejéig, amely az 1919. évi augusztus hó 15. napján a megbízott (bizományos, kezelő) kezén maradt. Ez azonban nem zárja ki a köteles gondosság megsértésére alapított követelések érvényesítését. 3. §. A 2. §-nak megfelelően teljesítheti az adós az 1919. évi augusztus hó 15. napja előtt lejárt pénztartozását, ha az adós a hitelező késedelme következtében augusztus hó 15. napja előtt nem fizethetett akár amiatt, mert a hitelező a neki kellőképen felajánlott lejárt szolgáltatást nem fogadta el, vagy a határozott időben teljesítendő lejárt szolgáltatás elfogadását előre megtagadta, akár amiatt, mert a hitelezőnek a pénz átvétele végett az adósnál jelentkeznie kellett volna s ezt elmulasztotta, jólehet az adós képes és kész volt a teljesítésre. Nem ez a szabály, ha a fizetési eszközre nézve külön kikötés történt. 4. §. Azt a fizetést, jóváírást vagy megterhelést, amely 1919. évi augusztus hó 15. napja előtt történt, nem lehet megtámadni azon az alapon, hogy az ilyen fizetés, jóváirás vagy megterhelés „fehérpénzben* történt. Az 1919. évi márczius hó 20. napja előtt keletkezett és 1919. évi augusztus hó 15. napja előtt még le nem járt követelésre hamisított fehérpénzben az utóbbi nap előtt történt fizetést azonban a fizetett összegnek egyötödét meghatadó részében meg lehet támadni, ha a hitelező a fizetést fentartással fogadta el és az adósnak nem volt joga a tartozását lejárat előtt kifizetni. Ebben az esetben az adós megfelelő pótfizetést köteles teljesíteni, hacsak nem igazolja, hogy a hitelező az időelőtti fizetés ellenére sem károsodott. 5. §. A jelen rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Ugyanekkor hatályát veszti a magyar minisztériumnak a tanácsköztársaság ideje alatt elhelyezett betétek kifizetése tárgyában az 1919. évi augusztus hó 16-án