Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - A tőzsdebiróság hivatása a háború után. [Hozzászólás Alföldy Ede: A tőzsdebíróság hivatása a háború után című cikkéhez. Jogállam, 1919. 1-2. sz. 130-140. p.]

Jiö^™™™^. Kercske SZEMLE. Berinkey Dénes, akinek igazságügyminiszterré történt kineyezésekor csak hetekkel ezelőtt tolmácsoltuk reményteljes, bizakodó üdvözletünket* a magyar népköztársaság miniszterelnöke lett. Első ízben történik, hogy az igazságügyek intézője kerül az állam első tisztviselőjének székébe. Reméljükhogy e kísérlet a hatalom és annak birtokosa szá. mára egyaránt sikerült preczedens lesz. A politika és az igazság talán ez esetben hajlandó lesz némi barátságos közeledésre. Az ország ügye a birákat szokatlan mértékben foglalkoztatja az utóbbi időben. Az általános és mindetí időben és helyen észlelt politizálási szenvedély a birói dolgozó és tanácskozó szobák leve. gőjét a telítettségig itatta át. A nagy politikai átalakulások nyomán járó káros jelenségek, amelyekről Eötvös, mint a szabadság napjának árnyékáról emlékezik meg, amely „mint más árnyékok legnagyobb, midőn a szabadság napjá kél, s midőn alkonyához közelit" nyomasztóan éreztetik hatásukat az állam életének folyására. Aligha kívánná valaki, hogy a biró lénye ós egyénisége eltűnjön az embertársainak ügyét-baját rendezgető napi munkában, de ép oly kevéssé kivánatos, ha az igazságszolgáltatás gárdája politikai problémák megoldásában keres alkalmat képességei kifejtésére, avagy épen politikai meggyőződésének a nyilvánosság előtt ad kifejezést. Felesleges volna ezeknek az évtizedek óta alap. igazságoknak tartott megállapításoknak újbóli leszegezóse, ha a forradalom vihara nem gyengítette volna el ezeknek erejét -éa nem juttatott volna megnyilvánuláshoz egy oly felfogást is, amely a birói tiszt gyakorlását a politikai életben való tevékenységgel összeegyeztethetőnek tartja. Félreismerhetetlen jelenségek mutatkoztak pedig az iránt» hogy az utóbbi felfogásnak hívei jelentékenyebb számban vannak, hogysem azokat az elenyésző kisebbség lekicsinylő- elnevezésével lehetne illetni. Indokolt volt tehát, midőn az Országos Birói és Ügyészi Egyesület is állást foglalt e kérdésben a nyilvános politikai egyesületek működésében való részvétel tilalmát fentartandónak nyilvánítva. Az ellentétek egyesítése az értékes tulajdonságok kölcsönös bénulására vezet. Szerető gyűlölet, ébren alvás, beteg egészség, csak Romeo szerelmében egyesülhettek, de kizárják együttes jelenlétüket a valóságban, akárcsak a lelkiismeretes, hivatása magaslatán álló biró és a küzdő, szükségképen az ellenfél eszközeihez alkalmazkodó pártpolitikus. A tőzsdebiróság hivatása a háború után czimen Dr. Alföldi Ede táblai tanácselnök a Jogállam januári füzetében érdekes tanulmányt irt. Szerinte a rendes bíróságok túlterhelésén, amely a perek várható szaporulata folytán még fokozódni delmi Jog ^^^^Jt^tJt^ fog, a tőzsdebiróság hatáskörének kiterjesztése által lehetne segíteni. A perrendi novellának az illetékességre vonatkozó mai szabályozása helyett a tőzsdebiróság hatáskörét ki kellene terjeszteni egységesen a tőzsdei forgalomban kötött ügyletekből keletkező összes jogvitákra. Magának a tőzsdebiróságnak szervezetét oly irányban óhajtaná megreformálni, hogy általánosságban háromtagú tanácsra bizná az ítélkezést, de a jogászi elem bevonásával. Minden tanácsban egy hivatásos jogászbiró is rósztvenne, aki a jogi kérdésekben a szükséges útbaigazítást megadná. Ily módon a laikus biró gyakorlati ösmeretei és a jogász szakképzettsége egészséges kölcsönhatást gyakorolnának egymásra. Az a véleményünk, hogy ilyen ós hasonló kérdésekben épen most talán nem egészen időszerű állást foglalni ós javaslatokkal előállni. Az ország igazságszolgáltatására ós általában a belső igazgatásra vonatkozó kérdések csak akkor kerülhetnek megvitatás alá, ha a területi kérdés végleg megoldódik. Mindenekelőtt ettől fog függni gazdasági életünk alakulása, amely az' igazságszolgáltatás jövőbeni alakulására is elsősorban döntő. Ha a multat és a jelent tartjuk szem előtt, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a tőzsdebirósági hatáskör kiterzesztése tapasztalatunk szerint nem él közóhajként a jogkereső közönségben. Sőt ellenkezőleg. Bátran mondhatjuk, hogy különösen az utolsó esztendőkben mind gyakrabban olyan hangok hallatszottak, amelyek a tőzsdebiróság hatáskörének erős megszorítását követelik. Ha. őszintén akarunk beszélni, nem habozhatunk annak kijelentésével, hogy a nagyközönség elégedetlen a tőzsdebirósági ítélkezéssel. Bármennyire szívesen elismerjük is azt, hogy az ítéletek nivója jelentékenyen emelkedett, az ítélkezés mai technikája, az ügyek elintézésének rendkívüli lassúsága, az ítélkezésekben megnyilatkozó ötletszerűség, megfelelő jogegység hiánya és a megfelebbezhotetlenség állandó elégedetlenségre szolgáltatnak okot ós a jogkereső közönségnek nagy kárára szolgálnak. Remélhető ugyan, hogy a közel jövőben az erélyesebb vezetés e bajok egy részén segíteni fog. Kérdésnek tartjuk egyébként, hogy a javaslat csakugyan hatásköri kiterjesztést, vagy gyakorlatilag szólva, azt eredmónyezné-e, hogy ez által a perek jelentékeny része a rendes bíróságoktól a tőzsdebiróság hatáskörébe kerülne. Megfigyeléseink inkább arra engednek következtetni, hogy ez sem igy van. Különösen az utolsó esztendőkben a tőzsdeperek nagyrésze nem a tőzsdei forgalomból kontigentálódik. Ha a hatáskör ma oly módon volna szabályozva, amint azt a czikk kontemplálja, ugy inkább azt tartjuk valószínűnek, hogy a tőzsdeperek száma sokkal kevesebb volna és a mai tőzsdeperek nagy része a rendes bíróságokhoz került volna. Hiszen igaz, hogy a tőzsdei áruforgalom négy év óta