Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk a háború alatt. [1. r.]

zárja ki azt, hogy ha az áru, melynek átadásával az eladó késik, nem is bir tőzsdei vagy piaczi árral, ily esetben a vevő a késedelmes eladótól az abból eredő kárának megtérítését követelhesse, hogy a megvett, de nem szállított árut nyereséggel tovább nem adhatta. Ehhez elégséges az alperes eladó üzleti könyvei alapján annak kimutatása, hogy az alperes azon időben a szerződésnél magasabb áron adott el ugyanolyan árut, mint aminőt felperesnek eladott. (C. 304/918. sz. K. J. 11—12. és még határozottabban C. 4620/918. IV. sz. jelen számunkban) Tehát fedezeti vételkény'szer nincs. Azonban azt hisszük, hogy ezen elvet csupán cum grano salis lehet alkalmazni. Ha a vevő annak daczára, hogy fedezeti vételt eszközölhetett volna, részben hogy a másik félnek nagyobb kárt okozzon, részben pedig hogy a maga részéről nagyobb kárt mutathasson ki, ezt nem teszi, ha tehát a maga részéről nem tett meg semmit, hogy a másik fél kárát enyhítse, akkor a kiinduló pontot képező Treu und Glaube *elve alapján elutasitanó keresetével. Érdekes kérdést képez az, hogy ha pl. valaki saját üzeme (pl mészégetés) részére selejtfát rendel s eladó a fát nem szállítja, vájjon vevő csupán a fában előálló árkülönbözetet vagy kárát követelheti.e vagy követel* heti-e azon kárát is, hogy meszet nem tudván előállítani, elesett a nagyban emelkedett mészárban elérhető volt nyereségétől ? Mi azt hisszük, hogy e kérdés az alapon dönthető el, hogy a konkrét kár kérdésében a 356. §. 2. bek. nem köti meg a biró kezét s igy tehát a kereskedő teljes kárát (K. T. 272. §.), mely az elmaradt hasznot is magában foglalja, követelheti, amennyiben bizonyítani tudja, hogy teljes kára s a szállítani kötelezett selejtfa eleimaradása között okozati összefüggés van. (G. 3832/918. sz. a. Közvetlenül lapzárta előtt, ítélet a legközelebbi számban.) A successziv szállítás tekintetében két említésre méltó határozatot találunk. Az egyik a successiv szállítás fogalmát precizirozza, kimondván, hogy a successiv szállítás nem okvetlenül hosszabb szállítási határidőt jelent; hogy az egy hónapon belüli successiv szállítás szintén lehetséges s a vevő ily esetben is köteles az árut successive lehívni s nincs jogosítva az egész mennyiséget egyszerre lehívni. (C. 1361/917. K. J. 1—2. sz.) De ennél gyakorlatilag fontosabb azon állandósultnak látszó ujabb birói gyakorlat, hogy a vevő fizetési mulasztása az eladóval szemben a további részletek szállításának megtagadására csak akkor szolgálhat jogszerű alapul, ha a mulasztás a vevő fizető készsége és képessége hiányára enged alapos következtetést. (C. 1132/918. IV. K. J. 19—20. sz.) A gazdasági lehetetlenülés fogalmát a háború vetette fel és mint igazi háborús jelenség kisértett végig a háborús perek legtöbbjében. Ezzel a fogalommal ma már mint megszokott jelenséggel operálnak bíróságaink és meg van már a fix reczept ugy a háború előtt, mint a háború alatt kötött jogügyletekben előálló aránytalan árköltség, fuvar stb. emelkedésekre. Csak a teljesség kedvéért iktatunk ide néhány elvet. A háború előtt kötött, de a háború kitörése után megerősített ügylet olyannak tekintendő, mint amely a háború alatt jött létre. Ennélfogva az ily ügyletekre is a gazdasági lehetetlenülés azon szabályai alkalmazandók, melyeket a Curia a háború alatt létrejött ügyletekre alkalmazott. Eladó tehát számolhatott a háború következtében beállott viszonyokkal s igy az áremelkedés miatt gazdasági lehetetlenülésre nem hivatkozhatik. (C 1579/917. K. J. 1—2. sz., 2144/917. K. J. 2—3. sz., hol korábbi hasonló határozatokra is rámutatok.) Azonban, miként már tavaly rámutattam, a Curia a háború alatt kötött ügyleteknél is ismeri az utólagos gazdasági lehetetlenülést, azonban annak fenforgásánál szigorú mértéket alkalmaz, mert annak vizsgálatánál nem lehet szem elől téveszteni azt a körülményt, hogy a szerződés kötésénél a háború már oly adott tényező volt, melynek valószínű és előrelátható esélyeit már a rendes kereskedő gondosságának kifejtése esetén is figyelembe kellett venni. Ezen szigorú mérték alkalmazása mellett is mentesítette az üvegbiztositót a kártérítés alól, az üvegárak és a helyreállítási költségek nagy emelkedése miatt. (C. 1262/918. K. J. 15—16. sz.) ugyanígy a szesz árának óriási emelkedése miatt (C. 6085/917. K. J. 11—12. sz.). A gazdasági lehetetlenülés megállapításánál le kell szögezni egy körülményt. Az a tény egymagában, hogy valamely fél a háborít folytán oly aránytalan nagy haizonhoz jut, «