Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk a háború alatt. [1. r.]

26 Kereskedelmi Jog 3—4. sz. vételi ügyleteknél a szállításra kötelezett fél teljesítési vagy kártérítési kötelezettsége stb.) Kezdetben az igazságszolgáltatás szekere a háború sarában nehezen döczögött, Justitia istenasszony paripái (bocsánat a hasonlatért) a szekeret ide-oda ránczigálták; ma azonban már a gyeplő szilárdan uralja a fogatot. Ma már a legfontosabb kérdésekben nincs eltérés a négyes, hetes és nyolczas tanácsok között s őrömmel állapítjuk meg, hogy a Kereskedelmi Jog mindig megtalálta a helyes megoldást. v A háborús judikaturát természetesen a vételi ügyletekből eredő jogviták uralták. Azért is mindjárt itt kezdjük. Mik azok a kérdések, melyek a vétel körében a leggyakrabban képezték vita tárgyát ? A rendszeresség kedvéért nézzük e kérdéseket azon sorrendben, ahogy a K. T.-ben egymásután következnek. A K T. 336. §-a szerint a vétel létrejöttnek tekintetik, ha a felek ugy a vétel tárgyára, mint az árra nézve megegyeztek. Ha azonban az egyik fél kijelentése folytán az ügylet egyéb pontjait is megállapodás tárgyává kell tenni, a vétel csak akkor jön létre, ha a felek minden pontra nézve, ami a szerződés lényegéhez tartozik, megegyezésre jutottak. (C. 2008/1918. K. J. 19—20. sz.*) A 344. §. szerint a más helyről küldött áru veszélyét a fuvarozónak való átadásig az eladó viseli. Kérdés már most, hogy ha vevő az elküldés iránt rendelkezett, ezzel az áru már átadottnak tekintendő-e? Nem, mert a dispoziczió egymagában az átadást nem pótolja. (Bpesti it. tábla mint felülv. bg. 65797/1917. P. I. K. J. 5-6. sz.), ugyanígy (C. 7157/1918. K. J. 17—18. sz.) Ha pedig vevő guruló árut (rollende Waare), tehát egy már más czimére feladott árut vett meg, nem lehet arról szó, hogy a fuvarozás közben az árut ért veszély őt terheli. (C. 3890/917. VII. K. J. 3—4, sz.) A kikötött vagy a törvényi kellékeknek meg nem felelő árunak rendelkezésre bocsátásával a vevő elállhat az ügylettől. (348. §.) Az elállás a vevő egyoldalú joga s nyilatkozata joghatályosságához nem szükséges az eladónak elfogadási nyilatkozata. Minthogy azonban a K. T. 348. §-a nem az eladó, hanem a vevő védelmére szolgál, mindaddig, mig az eladó * A K. J. számai alatt mindig az 1918-as évfolyamot kell érteni, hacsak egyébb évszám nincs feltüntetve. az elállási' nyilntkozatot el nem fogadja, a vevő nincs kötve elállási nyilatkozatához, azt visszavonhatja s ezzel az ügylethez tovább is ragaszkodhatik. (C. 3195/917. K. J. 1-2. sz.) Magánjogi csalás esetén az eladó nem hivatkozhatik arra, hogy a kifogásolás vagy rendelkezésre bocsátás elkésetten történt. (350. §.) Mikor beszélhetünk azonban csalásról? A Curia nem elégszik meg azzal, hogy az eladó más, vagy silányabb árut szállított, hanem magát a csalási szándékot, a dolust vagyis azt megköveteli, hogy az eladónak magának tudomása legyen az áru meghamisításáról. (C. 2224/917. IV. K. J, 7—8. sz.) Viszont a vevő részéről a megtévesztettséget kívánja meg. Midőn tehát a vevő még a mag elvetése előtt észrevette, hogy a mag a mintától eltér, ennélfogva tévedésbe nem esett, csalás miatt nem panaszkodhatik. (C. , 836/918. VIII. K. J. 15—16. sz.) ' Mult évi összefoglalásomban (K. J. február és márcziusi szám) Dr. Wilhelm Károly tőzsdebirósági főtitkár helyettessel szemben (A nem teljesítés miatti kártérítés kérdéséhez [K. J. 3—4. sz.] vitattam, hogy ha az eladó a teljesítési határidő letelte előtt határozottan kijelenti, hogy szállítani nem fog, a vevő által követelhető kártérítési összeg és különbözet kiszámítási időpontjául nem a teljesítési határidő lejártának, hanem a teljesítés megtagadásának időpontja irányadó. Indokaimra nézve utalok az ott mondottakra. A Curia következetesen megmaradt ezen állás: pont mellett(C. 4603/1917. K. J. 1—2.sz.),kimondván azt is, hogy a vevő által tűzött utólagos teljesítési időben fennálló piaczi ár csupán az esetben vehető számításba, ha az utólagos teljesítési idő engedése a késedelmes eladó kérelmére történt. (C. 5880/917. K..J. 9-10. sz. C. 469/918—VII. K. J. 15—16. sz.) A K. T. 353. §-a értelmébenaz eladó teljesítési késedelme esetén a vevő a szerződés teljesítését is követelheti. Ezt azonban a Curia megszorítja — és pedig helyesen — akként, hogy a vevő ezen igénye iránt nem hagyhatja sokáig kétségben az eladót. Midőn tehát felperes maga állítja, hogy alperes 1915. november havi azon értesítésére, hogy szállítani nem fog, csak 1916. tavaszán nyilatkozott oly kép, hogy a teljesítéshez ragaszkodik, oly késedelembe esett, melynek következményekép a nem teljesítés miatti kártérítéshez való igénye elveszett. (C. 6050/917. K. J. 9—10. sz.)