Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - A részvénytársaságok szabad költözködési joga. [Hozzászólás Oppler Emil: Áthelyezhetik-e a magyarországi részvénytársaságok székhelyüket alapszabálymódosítás útján Jugoszlávia területére? című cikkéhez. Jogtudományi Közlöny, 1918. 48. sz. 365. p.]

24 Keresked zást nyernek-e a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra, különösen pedig a részvénytársaságokra. De az, hogy a német törvény oly német birodalmi alattvalókról intézkedik) akik a belföldön állandó tartózkodásukat megszüntetik, már önmagában véve kizárja, hogy a német törvény e jogi személyekre is alkalmazható legyen, mert .alattvalók" alatt nem lehet jogi személyeket is érteni és mert* jogi személyeknek nincsen „tartózkodási" helyük. Az 1919. évi II. néptörvénynek a folytatólagos és a háromszoros adózásra vonatkozó rendelkezései ép oly kevéssé alkalmazhatók a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra, mint a fent hivatolt német Steuerfluchtgesetz megfelelő intézkedései. Abból indulok ki, hogy a folytatólagos és többszörös adózás megtorlásig mondhatni büntetési jeléggel bír, a néptörvény idevágó rendelkezéseit tehát szorosan kell értelmezni. Ily értelmezés mellett pedig azt kell mondani, hogy az uj törvény nem érinti a jogi személyeket (részvénytársaságokat stb.)> mert jogi személyeknél „kiköltözéséről vagy „eltávozásiról beszélni nem lehet. Továbbá a néptörvény 2. §-a taxatíve sorolja fel azokat az adónemeket, amelyek a többszörösen^adózóknál háromszorosan számitandók és ezen adók között nincsen megemlítve a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adó/a, hanem ez a törvényhely — egyebek között — csak „kereseti adók'-ról tesz emlitést. „Kereseti adók" alatt azonban — szoros magyarázat mellett — nem érthető a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója, mert eddigi törvényeink (az 1909. évi VIII., 1912. évi LIII., 1916. évi XXXIV. és 1918. évi IX. törvényczikkek) ezt az adót mindenütt a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója „vagy egyszerűen" a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója névvel jelölik meg. Az 1919. évi II. néptörvény 2. §-ának tartalmából is arra kell tehát következtetni, hogy a törvényhozó csak a természetes személyek folytatólagos és többszörös adózási kötelezettségét akarta a kiköltözés vagy eltávozás esetére megállapítani, mert ha a jogi személyekre is gondolt volna, akkor a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adóját is fel kellett volna sorolnia. A néptörvény 3. §-a is arra mutat, hogy a törvényhozó csak a természetes személyek el mi Jog 3—l. sz. kiköltözését vagy eltávozását szándékozott meggátolni. E §. ugyanis csak arról intézkedik, hogy hogyan kell azoknak a jövedelmét és vagyonát megállapítani, akik a kiköltözést vagy eltávozást megelőző utolsó évben jővedelmivagy vagyoni adóval nem voltak megróva, ellenben nem tesz emlitést ez a §. sem azon nyilvános számadásra kötelezett vállalatokról amelyek a kiköltözést vagy eltávozást megelőző évben a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójával nem voltak megróva. 4. Az 1919. évi II. néptörvény tehát nem gátolja a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat, különösen a részvénytársaságokat székhelyeik áthelyezésében. De ez a szabad költözködhetés csak annyit jelent, hogy a részvénytársaság a vállalat jogi kereteit és a vállalat igazgatását helyezheti át szabadon — joghátrányok nélkül — az egyik helyről a másikra, mig arra nézve, hogy a székhelyét áthelyező részvénytársaság vagyonát innen elviheti-e, irányadók a néptörvény 18. §-ának rendelkezései. Mert amennyire kétségtelen a 3. alatti fejtegetések szerint, hogy a néptörvény az adóalanyok megkötésére vonatkozó határozmányai nem alkalmazandók a jogi személyekre, ép annyira világos, hogy a néptörvénynek a vagyonok megkötését czélzó rendelkezései nem kevésbbé alkalmazandók a jogi, mint a természetes személyekre. 5. A székhelyeiket áthelyező nyilvános számadásra kötélezett vállalatok az esetre, ha az a hely, ahová a székhely áthelyeztetett, külfölddé válik, azon módon fognak nálunk adózni, mint a külföldi vállalatok általában: ha czégük itt (mint fióktelep stb.) be lesz jegyezve, ugy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójával, ha pedig czégük nem lesz ittAbejegyezve, de vállalataikat itten folytatják, ugy a III. osztályú kereseti adóval és az utóbbi esetben az 1918 : IX. t.-cz. 1. §-a értelmében jövedelmi és vagyoni adóval is lesznek megróva. Ha az ilyen, székhelyét áthelyező és igy külföldivé vált vállalat müküdését a magyar állam adóhatósága területén a székhelyáthelyezéssel egyidejűleg megszünteti, ugy hogy itt sem mint nyilvános számadásra kötelezett vállalat, sem mint III. oszt. kereseti adó alá tartozó vállalat többé adóval nem lesz megróható, ez esetben a vállalat itt rekedt vagyona sem vonható sem jövedelmi, sem vigyoni adó alá,