Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A háború megszűnésének hatása az ügyletek teljesítésére

6 Kereskede idején az az alapgondolat szőtte át a jogász meggyőződését, hogy olyan események következtek be, amiknek bekövetkeztét a legfokozottabb gondosság és előrelátás sem sejtette és olyan tényezők gyakoroltak irányítást az ügyle'tek alakulására, amelyekkel a legmesszebbmenő előrelátás sem számolhatott. Ezzel a kiindulási ponttal kapcsolta bele a jogszolgáltatás a gazdasági lehetetlenülés és a gazdasági kár megosztás elveit a háborús ítélkezésbe. Tagadhatatlan, hogy a háború befejezését illetőleg ez az álláspont még csak ideiglenesen sem segit át bennünket a feltornyosuló nehézségeken. A háború befejezésével mindenki számolt. Mint közeli lehetőség állandóan fennállott. Az időpont tekintetében lehettek ugyan és voltak eltérések, de ezek a gazdasági következmények megítélése szempontjából nem tekinthetők az egyéni beszámítás körén kivül eső tényezőknek. Ami ilyennek tekinthető, az kizárólag csak a befejezés módja és eredménye s ez az épen, ami előreláthatólag* át fogja hatni azt az ítélkezést, amely szabályozni fogja a felmerülő számtalan jogvitát. A háború kitörését és az ezt követő későbbi idők, a termelés megcsökkenése, piaczainknak a világpiaczoktól való teljes elzárása és a kereslet és kínálat egymáshoz\aló viszonyának ezekből adódó rendkívüli megváltozása idézte elő. Bizonyos fajtájú nyers anyagok folyton fokozódó csökkenése, majd végül teljes megfogyatkozása, a termelési munkaerőnek, nyersanyagoknak és gyártmányoknak kizárólag hadiczélokra való igénybevétele teremtette meg azokat a gazdasági nehézségeket, amelyekből a pereknek ezrei fakadtak. Az áraknak ezen tünetekkel járó hallatlan emelkedése, melyet a hatósági intézkedések sem voltak képesek megállítani, olyan egyenlőtlen teherelosztást idéztek elő, amely a felek jogait és kötelezettségeinek szabályozása tekintetében a közönséges jogtól való eltéréseket tették indokolttá. Hogy ezzel szemben a háború befejezésének kisérő gazdasági tünetei minő formákban fognak kialakulni, ezt még ma nem lehet határozottsággal megállapítani. Annyit már is észlelhetünk, hogy a hadicselekmények beszüntetése és a közeli béke lehetősége sok árunál az áraknak válságszerü leszállásával járt. Amint előbb az eladóra nézve a teljesítés, az áru szállítása oly nagy áldolml Jog " 1—2. S2. zatokkal járt, hogy vagyoni exisztencziájának veszélyeztetése nélkül ez tőle nem volt követelhető, viszont pedig a vevőre nézve oly nagy anyagi előnyöket hozott, aminőkre a legvérmesebb reményei mellett sem számithatott, addig most a helyzet megfordult. A vagyoni romlás veszélye a vevőre nézve következett be. Jóllehet a jogdogmatika általános szabályai különbséget tesznek a naturális és pénzbeli szolgáltatás elmulasztásának következményei tekintetében, a dolog gazdasági vonatkozását is tekintve ez a különbség aligha tartható fenn. Ha egyszer elvként áll az, hogy senkitől nem lehet olyan mérvű áldozatokkal járó teljesítést követelni, amely alkalmas arra, hogy végromlását idézze elő, akkor ez egyformán kell hogy álljon ugy a pénzbeli, mint a naturális szolgáltatásnál. Ez a jog politikai elv azt tartja szem előtt, hogy gazdasági alanyok pusztulása elkerültessék. Főleg ha ezt a pusztulást olyan okok idézik elő, amelyek az ember belátási képességének körzetén kivül esnek. Egymagában az a körülmény tehát, hogy amig a háború kitörése utáni jogügyleteknek az eredeti feltételek melletti teljesítése a természetben való szolgáltatásra kötelezett felet sújtotta aránytalanul és fenyegette gazdasági létében, a háború megszűnése pedig az átvételre és pénzfizetésre kötelezett felet fenyegeti ugyanily következményekkel, nem szabad hogy különbséget tegyen a joghelyzetek megítélésénél. Ha a konkrét esetben megállapítható az az alapgondolat, hogy az egyén megítélését meghaladó okok idézték elő a gazdasági okozatokat, ugy nem szabad késni a gazdasági lehetetlenülés és a gazdasági kármegosztás elveinek ugyanoly mérvű alkalmazásával, amint az a háborús judikaturában megtalálható. Meg kell azonban feltétlenül maradni az eddigi eset-itélkezés mellett. Nem szabad előre elkészített sémákba szorítani az egyes esetet, .hanem még behatóbban, mint amott, vizsgálni kell a felek egész magatartását, a magatartásban megnyilvánuló tisztességérzetet, a feleknek vagyoni helyzetét, összkötelezettségeit és minden olyan momentumot, amely bármi irányban befolyásolhatja a rájuk rovandó következményeket. Talán nem téves ama feltevés, hogy az ily irányú jogszolgáltatás nivelláló hatással lesz azokra a túlságos nagy vagyoni eltolódásokra, amiket a háború teremtett. A tapasz-