Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A vevő gazdasági lehetetlensége

Kereskedelmi Jog 1—2. sz. a gazdasági lehetetlenség eseteivel bővített formában engedélyezi. A gazdasági lehetetlenség kifogásával a fél a bírótól méltányosságot követel, aki pedig méltányosságot követel — mondja az angol equity biró — annak tiszta kézzel kell a bíróság elé lépnie. A kereskedőnek a keze pedig csak akkor tiszta, ha igénye legitim foglalkozásán, az áruforgalom közvetítésén, nem pedig tisztán csak spekuláczión, szerencsejátékon alapszik. A kereskedőnek tehát, ha mint vevő a gazdasági lehetetlenség kifogását érvényesíti, igazolnia kell, hogy kellő gondossággal járjon el és kellő gondossággal felépített tervének megvalósítását a fegyverszünet és forradalom következtében beállott gazdasági viszonyok lehetetlenné tették. Igen természetes, ha valaki tisztán spekulatív czélból halmozott fel árut és az árunak forgalomba hozása tárgyában semminemű intézkedést nem tett, hanem a felhalmozással és hosszú raktározással az áru árát felhajtani kívánta, ugy a gazdasági lehetetlenségre nem hivatkozhatik, mert vesztesége részben vagy egészben saját gondatlanságának a következménye. Gondatlanság ugyanis, ha valaki a háborúban nagymérvű spekuláczióba bocsájtkozik, gondatlanság, ha a vásárolt árut legitim foglalkozásának megfelelően forgalomba hozni nem törekszik. Gondatlanság, ha az árunak kellő időben való értékesítésével a kár bekövetkezését meg nem gátolja. Az ellenkező felfogást t. i. ha a vevőtől a kellő gondosság igazolását nem követeljük, arra az eredményre vezetne, hogy a vevő az eladó veszélyére spekulálhat és az eladó kénytelen fizetni azért, hogy a vevő az árut tul sokáig raktároztatta, tul sok árut felhalmozott stb. De nem elég a vevőnek igazolnia csak azt, hogy kellő gondossággal járt el, hanem igazolnia kell azt, hogy terveinek megvalósítását előre nem látott körülmény tette lehetetlenné. A fegyverszünetről nem lehet állítani, hogy előrelátható nem volt. A háborúban mindenkinek kellett számolni avval, hogy a háború véget fog érni és senkinek sem volt kétsége aziránt, hogy a háborús gazdaságnak béke gazdasággá való átalakulása lényeges zavarokkal és áreséssel fog járni. Igen természetes, hogy mert a jelen generáczió még ilyen háborút át nem élt, senki a fegyverszünet összes következményeit átlátni nem tudta, de ugyanígy voltunk a háború alatt is mindig, a holnap tekintetében. A háború alatt sem lehetett előrelátni azokat az eseményeket, azokat a hatósági rendelkezéseket, melyeket a tegközelebbi jövő magában rejtett. Ilyen általános bizonytalanságnak konzekvencziája azonban nem az, hogy minden előre nem látott akadály a vállalt kötelezettség alól felszabadit, hanem, hogy a bizonytalansághoz alkalmazkodni kell, a gazdasági életnek és a gazdasági életet szabályozó jognak ugy kell berendezkednie, hogy a bizonytalanság ellenére is a vállalt kötelezettségek teljesíttessenek. A jogszabályok alkalmazásának, a bíráskodásnak nem lehet hivatása az általános bizonytalanságot növelni, hanem ellenkezőleg igyekeznie kell a gazdasági rend fentartására. Birói gyakorlatunk a háború alatt létesített kötések tekintetében igen helyesen mindig azon áz állásponton volt, hogy a háború alatt vállalt kötelezettség a bizonytalansággal járó rizikók viselésére is kiterjed. A vevő azonban, ha még egyéni gondosságát igazolni tudná is, aligha lesz képes igazolni, hogy a veszteséget okozó ténykörülményeket előre látni nem lehetett. A vevő által érvényesített gazdasági lehetetlenség kifogása a legkivételesebb esetekben fog tehát sikerre vezetni. És ez helyesen. A gazdasági lehetetlenség kifogása a vállalkozói szerződésnél keletkezett és ezen szerződést szabályozó jogszabályok körében találkoztunk vele legelőször. A vállalkozói szerződésnél a vállalkozó, a kötelezettségek vállalásánál számításokat eszközöl és azok alapján vállalja a mü létesítését, ha számításai helyeseknek bizonyulnak, ugy a vállalat nyereséggel jár és a vállalkozó munkája ellenértékét megkapja, ellenkező esetben ellenértékét nem kapja meg. A vállalkozó számításai mindig azon a feltevésen alapulnak, hogy a számítás eszközlésekor fennálló viszonyok lényegesen módosulni nem fognak, ha már most ez alap megdől és a viszonyok előre nem látott okok folytán tökéletesen megváltoznak, ha a feltevések, melyeken a számitások alapultak, a vállalkozó hibáján kivül és minden emberi előrelátás ellenére, meg nem valósultak, ugy a vállalkozót saját hibáján kivül veszteség éri. Ezen veszteség viselésével egyedül a vállalkozót terhelni méltánytalan, méltánytalan különösen azért, mert a változott viszonyok