Kereskedelmi jog, 1918 (15. évfolyam, 1-22. szám)

1918 / 13-14. szám - A maximális árak túllépésével kötött és az árdrágításra irányuló ügyletek érvényessége

HAZAI JOGGYAKORLAT. A m. kir. curia jogegységi tanácsának 20. számú polgári döntvénye. (A váltó, kereskedelmi, csődügyekre és a közpolgári ügyekre alakított III. és I. jogegy­ségi tanácsok egybehangzó döntése) (Vonatkozással a kir. Curiának P. IV. 6973/20/1916. és P. VIII. 7074/25/1917. sz. ellentétes határozataira.) Határozat: A hadviselés érdekei ellen elkövetett bün cselekmények, különösen a hadi szállítások körül elkövetett visszaélések megtorlásáról szóló 1915: XIX. t.-cz. 17. §-ának harmadik bekezdésében megállapított egyetemleges visszatérítési és kártérítési kötelezettség a 17. §. 1. és 2. bekezdésében említett eladón vagy szállítón kívül az ugyan­ezen törvény 0. §-a alá esö alszállitót, alvállalkozót, meg­bízottat fuvarozót, fuvarozó intézeti alkalmazottat és köz­benjárót is terhelii. Indokolás: I. ^4) A cs. és kir. hadügy­minisztérium 1914. évi szeptember hó 15-én a hadsereg részére rendelt kávékonzerv szál­lítása iránt szerződést kötött a Palatínus áru­forgalmi vállalattal. Ezt a szerződést a szállító részéről Pollák Salamon irta alá, a Palatínus áruforgalmi vállalat Hartenstein Miksa be­jegyzett czég szabályszerű megjelölése nélkül. Pollák Salamon ezt a szerződést átruházta a „Lukács és társa bél és hentesipari kellékek kereskedése" czégre, aki a szállítandó árut saját üzleti telepén Pollák Salamon, Schwarcz Bernát utazó, Lukács Leóné Hercz Zsófia ke­reskedő és Lukács Lajos kereskedő felügyelete alatt, a kikötöttnél gyengébb összetételben, tehát silányabb minőségben állította elő s szállította a cs. és kir. hadügyminisztériumnak. A nem megfelelő teljesítés miatt folya­matba tett büntető eljárás során, Pollák Sala­mon, Schwarcz Bernát, Lukács Lajos és Kasza János raktárnok bűnösöknek mondattak ki az 1915: XIX. t.-cz. 1., 2. illetve 6. §-ában meg­határozott bűncselekmény elkövetésében. A cs. és kir. katonai kincstár az általa ezen előzmények után, Pollák Salamon első­rendű, Schwarcz Bernát másodrendű, Lukács és társa czég harmadrendű, Lukács Leóné Hercz Zsófia negyedrendű, Lukács Lajos ötöd­rendü, Kasza János hatodrendü és Hartenstein Miksa, mint a „Palatínus áruforgalmi vállalat Hartenstein Miksa* időközben megszűnt czég volt tulajdonosa hetedrendü alperesek ellen beadott keresetében az 1915: XIX. t.-cz. 17. és 20. §-ai alapján alpereseknek 160.080 kor. tőkében és járulékaiban leendő egyetemleges marasztalását kérte. A kir. törvényszék az alpereseket a perbe nem idézhető másodrendű alperes kivételével a kereseti kérelem értelmében marasztalta és a felebbezési bíróság ezt az ítéletet a harmad­hetedrendü alperesek által felebbezett részében helybenhagyta. A kir. Curia a P. IV. 6973/20/1916. sz. ítéletével a harmad-, ötöd és hetedrendü alpe­resek felülvizsgálati kérelme folytán a felebbe­zési bíróság Ítéletét ezekre az alperesekre vo­natkozó részében megváltoztatta s velük szem­ben a felperest keresetével elutasította. Az elutasítás indoka a harmad ötöd rendű alperesekre vonatkozóan az, hogy a harmad­rendű alperesként perbevont czég nem a ható­sággal, vagy a hatóság közegével közvetlenül szerződő fél, hanem a szállítónak alszállitója s igy ezt az alperest, valamint a czég tagjai­ként perbevont negyed és ötödrendü alpere­seket az 1915 : XIX. t.-cz. 17. §-ában meg­állapított magánjogi felelősség nem terheli. B) A székely gazdák szövetkezete maros­vásárhelyi czég 1915. évi augusztus hó 9-én a cs. és kir. hadügyminisztériummal kötött szer­ződéssel hetenkint 400 drb. vágómarhának szállítására kötelezte magát s e szerződés részbeni teljesítése iránt Popovits Athanázzal, mint alvállalkozóval szerződött nagyobb meny­nyiségü vágómarha szállítása iránt. Popovics Athanáz viszont Lindenfeld Jenő alkusszal, Vajda Józseffel és id. Marta Jenő­vel társas viszonyba lépett oly megállapodás­sal, hogy a marha bevásárlására a pénzt Popovits Athanáz adja, a bevásárlásokat pedig az utóbbiak végzik és a tiszta hasznot egy­más között megosztják. A szállított marhákat tilalom ellenére, az átadás előtt sóval etették és megitatták, hogy nagyobb súlyuk legyen. A marhák sózásában közreműködött Szabó Lajos is. A fentebb megnevezettek az 1915 : XIX. t.-cz. 1. és 6. § aiban meghatározott bűncselek­ményben bűnösöknek mondattak ki. A cs. és kir. katonai kincstár ezen előz­mények után Popovits Athanáz elsőrendű, Lindenfeld Jenő másodrendű, Vajda József harmadrendű, id Márta Jenő negyedrendű és Szabó Lajos ötödrendü alperesek íllen be­adott keresetében az 1915: XIX. t.-cz. 17. §-a alapján az alpereseknek 359.296 korona 15 fill. tőkében és járulékaiban leendő egyetemleges marasztalását kérte. A kir. törvényszék valamennyi alperesnek, a felebbezési bíróság pedig az ötödrendü al­peres kivételével a többieknek egyetemleges kártérítési felelősségét megállapította. A kir. Curia P. VIII. 7074/25/1917. számú ítéletével az első-negyedrendü alperesek felül­vizsgálati kérelmét elutasította, a felperes felülvizsgálati kérelmének pedig helyt adott s az ötödrendü alperes egyetemleges felelőssé­gét szintén megállapította és pedig az első­negyed rendű alperesekre nézve azon az ala­pon, hogy az 1915 : XIX. t.-cz. 17. §-ában meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom