Kereskedelmi jog, 1918 (15. évfolyam, 1-22. szám)
1918 / 13-14. szám - A maximális árak túllépésével kötött és az árdrágításra irányuló ügyletek érvényessége
HAZAI JOGGYAKORLAT. A m. kir. curia jogegységi tanácsának 20. számú polgári döntvénye. (A váltó, kereskedelmi, csődügyekre és a közpolgári ügyekre alakított III. és I. jogegységi tanácsok egybehangzó döntése) (Vonatkozással a kir. Curiának P. IV. 6973/20/1916. és P. VIII. 7074/25/1917. sz. ellentétes határozataira.) Határozat: A hadviselés érdekei ellen elkövetett bün cselekmények, különösen a hadi szállítások körül elkövetett visszaélések megtorlásáról szóló 1915: XIX. t.-cz. 17. §-ának harmadik bekezdésében megállapított egyetemleges visszatérítési és kártérítési kötelezettség a 17. §. 1. és 2. bekezdésében említett eladón vagy szállítón kívül az ugyanezen törvény 0. §-a alá esö alszállitót, alvállalkozót, megbízottat fuvarozót, fuvarozó intézeti alkalmazottat és közbenjárót is terhelii. Indokolás: I. ^4) A cs. és kir. hadügyminisztérium 1914. évi szeptember hó 15-én a hadsereg részére rendelt kávékonzerv szállítása iránt szerződést kötött a Palatínus áruforgalmi vállalattal. Ezt a szerződést a szállító részéről Pollák Salamon irta alá, a Palatínus áruforgalmi vállalat Hartenstein Miksa bejegyzett czég szabályszerű megjelölése nélkül. Pollák Salamon ezt a szerződést átruházta a „Lukács és társa bél és hentesipari kellékek kereskedése" czégre, aki a szállítandó árut saját üzleti telepén Pollák Salamon, Schwarcz Bernát utazó, Lukács Leóné Hercz Zsófia kereskedő és Lukács Lajos kereskedő felügyelete alatt, a kikötöttnél gyengébb összetételben, tehát silányabb minőségben állította elő s szállította a cs. és kir. hadügyminisztériumnak. A nem megfelelő teljesítés miatt folyamatba tett büntető eljárás során, Pollák Salamon, Schwarcz Bernát, Lukács Lajos és Kasza János raktárnok bűnösöknek mondattak ki az 1915: XIX. t.-cz. 1., 2. illetve 6. §-ában meghatározott bűncselekmény elkövetésében. A cs. és kir. katonai kincstár az általa ezen előzmények után, Pollák Salamon elsőrendű, Schwarcz Bernát másodrendű, Lukács és társa czég harmadrendű, Lukács Leóné Hercz Zsófia negyedrendű, Lukács Lajos ötödrendü, Kasza János hatodrendü és Hartenstein Miksa, mint a „Palatínus áruforgalmi vállalat Hartenstein Miksa* időközben megszűnt czég volt tulajdonosa hetedrendü alperesek ellen beadott keresetében az 1915: XIX. t.-cz. 17. és 20. §-ai alapján alpereseknek 160.080 kor. tőkében és járulékaiban leendő egyetemleges marasztalását kérte. A kir. törvényszék az alpereseket a perbe nem idézhető másodrendű alperes kivételével a kereseti kérelem értelmében marasztalta és a felebbezési bíróság ezt az ítéletet a harmadhetedrendü alperesek által felebbezett részében helybenhagyta. A kir. Curia a P. IV. 6973/20/1916. sz. ítéletével a harmad-, ötöd és hetedrendü alperesek felülvizsgálati kérelme folytán a felebbezési bíróság Ítéletét ezekre az alperesekre vonatkozó részében megváltoztatta s velük szemben a felperest keresetével elutasította. Az elutasítás indoka a harmad ötöd rendű alperesekre vonatkozóan az, hogy a harmadrendű alperesként perbevont czég nem a hatósággal, vagy a hatóság közegével közvetlenül szerződő fél, hanem a szállítónak alszállitója s igy ezt az alperest, valamint a czég tagjaiként perbevont negyed és ötödrendü alpereseket az 1915 : XIX. t.-cz. 17. §-ában megállapított magánjogi felelősség nem terheli. B) A székely gazdák szövetkezete marosvásárhelyi czég 1915. évi augusztus hó 9-én a cs. és kir. hadügyminisztériummal kötött szerződéssel hetenkint 400 drb. vágómarhának szállítására kötelezte magát s e szerződés részbeni teljesítése iránt Popovits Athanázzal, mint alvállalkozóval szerződött nagyobb menynyiségü vágómarha szállítása iránt. Popovics Athanáz viszont Lindenfeld Jenő alkusszal, Vajda Józseffel és id. Marta Jenővel társas viszonyba lépett oly megállapodással, hogy a marha bevásárlására a pénzt Popovits Athanáz adja, a bevásárlásokat pedig az utóbbiak végzik és a tiszta hasznot egymás között megosztják. A szállított marhákat tilalom ellenére, az átadás előtt sóval etették és megitatták, hogy nagyobb súlyuk legyen. A marhák sózásában közreműködött Szabó Lajos is. A fentebb megnevezettek az 1915 : XIX. t.-cz. 1. és 6. § aiban meghatározott bűncselekményben bűnösöknek mondattak ki. A cs. és kir. katonai kincstár ezen előzmények után Popovits Athanáz elsőrendű, Lindenfeld Jenő másodrendű, Vajda József harmadrendű, id Márta Jenő negyedrendű és Szabó Lajos ötödrendü alperesek íllen beadott keresetében az 1915: XIX. t.-cz. 17. §-a alapján az alpereseknek 359.296 korona 15 fill. tőkében és járulékaiban leendő egyetemleges marasztalását kérte. A kir. törvényszék valamennyi alperesnek, a felebbezési bíróság pedig az ötödrendü alperes kivételével a többieknek egyetemleges kártérítési felelősségét megállapította. A kir. Curia P. VIII. 7074/25/1917. számú ítéletével az első-negyedrendü alperesek felülvizsgálati kérelmét elutasította, a felperes felülvizsgálati kérelmének pedig helyt adott s az ötödrendü alperes egyetemleges felelősségét szintén megállapította és pedig az elsőnegyed rendű alperesekre nézve azon az alapon, hogy az 1915 : XIX. t.-cz. 17. §-ában meg-