Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Tételes intézkedések valutánk védelme érdekében

nem helytelenül is alkalmazta a budapesti áru- és értéktőzsde áruüzleti szokásainak az általános határozataiban foglalt 22. és 25. §-okat, mert felperes nem kereskedővel, hanem járatlan nővel kötött ügyletet, mert továbbá alperes azzal a határozott kikötéssel adta el kölesét a felperesnek, hogy neki a pénzre haladéktalanul szüksége van, mert végül alperes ugy ment bele az ügyletbe, hogy felperes annak a lebonyolítását 8 napon belül, de legkésőbb a kötés napját követő hét folyamán feltétlenül kötelezte. A budapesti áru- és értéktőzsdének áruüzleti szokásai terjedelmüknél, bonyolultságuknál s azoknak az ügyleteknek a természeténél fogva, amelyekre azok a szokások az 1. §. szerint kiterjednek, olyanok és oly nagyfokú kereskedelmi szakértelmet, gondos körültekintést igényelnek, hogy maga a tőzsdetanács szük ségesnek látta 1895. évi február hó 20-án annak a kijelentését, mikép a tőzsdebiróság elé vitt perekben a tőzsdebiróság figyelme oly körülményekre is kiterjed, amelyekből alapos következtetés vonható arra, hogy az ügyletekben tájékozatlan személyek rászedése vagy kizsákmányolása czéloztatott és amennyiben a tőzsdebiróság arra a meggyőződésre jut, hogy ily körülmények forognak fenn, és az ezek alapján támasztott igényt meg nem itéli. Megállapítandó tehát az ítéleti tényállásban azon alperesi tényállítások,- amelyek alkalmasak lehetnek arra a következtetésre, hogy alperes tőzsdei ügyletek megkötésében s a budapesti áru- és értéktőzsde üzleti szokásaiban járatlan, megállapítandó ezeknek az alperesi tényállításoknak a valósága vagy valótlansága és ezzel összefüggőleg megállapítandó az, hogy vájjon forognak-e fenn olyan tények, amelyekből alapos következtetés vonható arra, hogy ha alperes a tőzsdei ügyletek megköté sében, a budapesti áru- és értéktőzsde üzleti szokásaiban járatlan is, a vételszerződés megkötésekor ismerte ezeket a szokásokat vagy ezeknek az üzleti szokásoknak legalább azokat a részeit, amelyek a kölesnek a vevő részéről szolgáltatandó zsákokban azonnal való szállítására vonatkoznak s az ezt tárgyazó rendelkezéssel kapcsolatosak. Ha alperes a tőzsdei ügyletek megkötésében, a budapesti áru- és értéktőzsde üzleti szokásaiban járatlan, vagy ha alperes ezeknek az áruüzleti szokásoknak most körülirt részeit az ügylet megkötése alkalmával nem ismerte, akkor megállapítandó, hogy forognak-e fenn olyan tények, amelyek alkalmasak arra a következtetésre, mikép a kereset alapjául szolgáló vételügylet az alperesnek megtévesztésével köttetett s az alperesek a rászedését vagy kizsákmányolását czélozta. A tőzsde és az annak körében kialakult szokások ugyanis nem nyújthatnak alapot arra, hogy a tőzsdei ügyletekben, szokásokban járatlan, azokat a szokásokat nem ismerő szerződő félnek a rosszhiszemű megtévesztésére szolgáljanak, az ilyen megtévesztéssel létrejött ügyletet a tévedésbe ejtett fél kifogás utján is megtámadhatja s a másik fél az ilyen ügyletből annak sikeres megtámadása esetén jogokat nem érvényesíthet. A felülvizsgálati kérelem szerint alperes azt is állította, mikép ő azzal a határozott kikötéssel adta el a kölest felperesnek, hogy felperes, mivel az alperesnek a pénzre haladéktalanul szüksége van, az ügyletet 8 napon belül, de legkésőbb a kötés napját követő hét folyamán feltétlenül lebonyolítja Az iratoknál 3. sorsz. alatt levő előkészítő irat tartalma szerint, amelyet a 5. sorsz. alatt felvett tárgyalási jegyzőkönyvből kitetszőleg alperes a tárgyaláson élőszóval előadott, ezeket a tényeket alperes állította. Habár ezt a tényállást sem az első, sem a másodbirósági ítélet nem tartalmazza, a Pp. 534 §-a alapján a kir. Curia a másodbirósági ítéletben foglalt tényállást azzal egészíti ki, hogy alperes a most emiitett tényállításokat az elsőbirósági tárgyaláson megtette, felperes pedig a 4. sorsz. előkészítő iratból és az 5. sorsz. tárgyalási jegyzőkönyvből kitetszőleg ezeknek a tényállításoknak a valóságát tagadta. Az elsőbirósági ítéletben megállapított s a másodbirósági itétetben ebben a részben elfogadott tényállás szerint ugyanis felperes arról értesítette ugyan az alperest, hogy a megvett áru elküldéséhez szükséges zsákokat 1915. évi szeptember 25 én vasútra adta, de a vasutraadás csak 1915. évi szeptember hó 27-én történt. Ámde, ha való az alperesnek az a tényállítása, hogy felperes arra kötelezte magát, mikép az ügyletet legkésőbb 1915 szeptember 25-éig ő bonyolítja le, felperesnek ez a kötelezettség vállalása felmentette az alperest attól, hogy az áruüzleti szokások V5. §-a értelmében ő akkor is teljesítsen, ha a zsákokat felperes az ügylet teljesítésére kikötött határidő alatt nem küldötte el az eladó alpereshez. Ebben az esetben tehát a most szóbanforgó tényállítás valósága esetén alkalmazni kell az áruüzleti szokások 65 §-át. Alperes akkor is mentesül az áru átadásának a kötelezettsége alól, ha a bíróság ugy találja, hogy a háborús viszonyok mellett alperesre az ügylettel arányban nem álló nehézséggel és költséggel járt volna a felperes állítása szerint 200 q át kitevő áru átadásához és vasúton szállításához szükséges zsákoknak haszonkölcsönbe vevése. Megállapítandó tehát az is, hogy forognak-e fenn olyan tények, amelyekből következtetés vonható arra, mikép alperesre nézve a 200 q köles vasúton szállításához szükséges zsákolnak haszonkölcsönbe vétele az ügylettel arányban nem álló nehézséggel és költséggel járt volna.