Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 3-4. szám - A 13-as számú polgári jogegységi döntvény módosítása

32 K c r e s k e között konstituálódik, amelynek következtében az esetek változatossága könnyen sűríthető a kártérítési causák azon kevés és tiszta csoport jába, amelyeket már a római jog kikristályositott. A jogviszonyba azonban egy harmadik is keveredhetik, nevezzük A.-nak. Ez az A. nem „okozta" a kárt, mindazonáltal bizonyos meggondolások következtében a kárt szenvedett C, a B. okozta kár megtérítését A.-tól követelheti. Valóban szomorú látványt nyújt a magánjogi dogmatika ott, ahol a római jog doktrínái elégtelenek és saját magának kell a folytonossági hiányokat megszüntetni. A római jog teóriája ugyanis ez utóbbi konstellácziót csak eléggé későn, és oly szórványosan ismerte (egyedül a fogadós és hajós esetében), hogy kivételszerü jellegük csak megerősítette a vétkességi elv szabályszerűségét. De ma már annyira megszaporodtak a kivételek, hogy már-már a szabály jellegét öltötték magukra. A kérdés megoldása mint az objektív és subjektiv felelősség harcza bontakozott ki. Szerény véleményünk szerint — az elvek czélszerüségi, anyagi helyességétől egyelőre eltekintve — logice teljesen helytelenül. A fenti sémából kitünőleg arról van valójában szó, hogy mik előfeltételei annak, hogy B.-nek kártérítési felelőssége A.-ra tolódjék, vagyis C. a B. okozta kárért fennálló kártérítési jogosultságát B.-én keresztül A.-ra csapja. A szubjektív elv e feltételt egy valódi causában, a vétkesség fogalmában állapítja meg. De ezzel szemben az objektív elv nem egy másik causát mond ki és igazol, hanem A. és B. viszonyát egy hipotetikus tétel első részére teszi, amelynek fenforgása esetén a biró A. felelősségét megállapítani köteles. De A. és B. minő viszonyait választja ? Ebben a választásban nyilvánulnak meg azok a causák, — a meggondolások, amelyekért helyes, czélszerü, igazságos a más okozta kárért felelni — amelyek a vétkességi causának tulajdonképeni versenytársai. Ezeket a vitákban burkoltan emlegették, a vétkesség, koczkázat, stb. szerepel ugyan, de hiányzott a beható átgondolás, amely azokat a vétkesség testvéreinek mutatta volna ki. Erre valóban nem gondolhatunk, ha egy causa-meggondolással szemben bizonyos rejtett causák joglogikai kifejezés módjának helyességét vetik. el m 1 Jog A kontroversia magja tehát az, vájjon minő meggondolások folytán helyes, czélszerü, igazságos a jelen körülmények között a más által harmadiknak okozott kárért való felelősséget megállapítani ? A vétkesség gondolata mai alakjában elegendő e vájjon mindeme gondolatok kimerítésére, vagy pótlására, kiegészítésére, uj társra van-e szüksége ? Minderre megfelelni pedig csak ugy lehet, ha e jogi árnyékoknak megfelelő valóságot vizsgáljuk az életben. A legvilágosabban átlátható tény az, hogy a legtöbb ember másnak szolgálatában van. Tevékenységének közvetlen czélja kimerül egy a magáétól közömbös, sokszor ellentétes czél szolgálatában. A tőkének, a vállalatnak czélját szolgálja, amely ennek ellenében megélhetését biztosítja. Az emberek munkálkodásának tehát csak aránylag kis része közvetlenül a saját czélját szolgáló, független, amidőn pl. magának vásárol, tanul, dolgozik stb. Nagyrésze ellenben egy gazdasági csoport függő részekénti tevékenység. Az emberek „szabad" munkálkodása nagyrészt fikczió, mert megköti, irányítja, taszítja őket annak czélja, akinek szolgálatában állanak. E megkötöttség lehet oly nagy, az alkalmazottat annyira eszközzé alakító, hogy a megbízás teljesítésével még a büntetőjogi felelősséget sem hívhatja magára (pl. katonai szolgálati viszony). De rendes alakjában is annyira elvész az alkalmazott B. különállása a való életben, hogy ezt jogi következményekkel a kártérítés jogában is honorálni kell. A honorálás fokától egyelőre eltekintve, csak azt vonjuk le tanulságképen, hogy A. és B. viszonyában a függőséget, vagy aránylagos függetlenséget alapvető különbségként kell kezelnünk, s e különbség szerint a jogi következményeknek is különbözniük kell, amint ezt az angol-amerikai és franczia jog is megvalósítja.* Ugyancsak a valóság leolvasása az, ha elismerjük, hogy bizonyos üzemek, üzletek, gazdasági tevékenységek a rendes gondosság mellett is kárt okoznak ártatlan harmadiknak. Ezt legelőször ott látjuk be, ahol a szemünket szúrja, az u. n. veszélyes üzemek"-ben, mint aminő egy * Lásd dr. Bárd József : „A megbízó felelőssége az angol jogban" és „A megbízó felelőssége a franczia jogban', Jogtudományi Közlöny 1916. évi 47-ik és 1917. évi 1-ső számában. 3—4. sz