Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Részvényjogi judikaturánk az elmúlt évben

értékének 10% a már az aláírásnál fizetendő be, s igy a később történt befizetés az eredetileg semmis aláírást már nem menti meg. De a befizetés csak az aláírás komolyságának és annak a czélnak a biztosítására szolgál, hogy a részvénytársaság megalakulhasson. Ha a részvényjegyző ebbeli akaratának az aláírás sal komoly kifejezést adott, nincs akadálya, hogy a befizetés tényleg más által teljesíttessék. (Ugyanígy: R. G. in Zs. 30.318.) Ugyané határozatában a Curia kimondotta azt is, hogy felpereseknek az a védekezése, mely szerint a befizetésnek a megtöiténtére nézve meg lettek tévesztve, mert valójában egy fillér sem volt befizetve, figyelembe nem csak azért nem vehető, mert ezt az állításukat nem bizonyították, hanem főleg azért sem, mert D. L. elsőrendű felperesnek, mint alapitónak, majd kinevezett igazgatósági tagnak és másodrendű felperesnek, mint fizetéses ügyésznek, már állásuknál és hivatásuknál fogva is az alakuló részvénytársaság összes ügyeiről tudomásai kellett, hogy bírjanak és törvényes kötelességük volt felügyelni arra, hogy a K. T.-nek parancsoló és tiltó intézkedései megtartassanak, s mert D. L. elsőrendű felperes, ki mint a r.-t. alapitója s ezt követőleg igazgatósági tagja az alaptőke aláírására s a tett befizetésekre nézve tett előterjesztésekért a K. T. 218. és 219-ik §-ai szerint személyesen felelős is, a részvény aláírásának érvénytelenítése végett nem hivatkozhatik sikerrel arra, hogy a részvények névértékére a K. T. által kötelezőleg előirt 10 s illetve 30°/o befizetése valójában nem történt meg. A K. T. 218. és 219. § ára való hivatkozás nézetem szerint téves, amennyiben e szakaszok az igazgatósági tagnak büntetőjogi felelősségéről intézkednek, ellenben magánjogi felelősséget nem statuálnak. A felelősséget a K. T. 159. és 189. §-a állapítja meg. A határozat különben az igazgatósági taggal szemben azt hiszem helyes és logikus, mert különös benyomást tenne, ha az igazgatósági tag felelősségét megállapítani kellene, egyszersmind azonban az általa befizetett összeget megítéljük azon a czimen, hogy a részvénytőke 30% a nincs befizetve. Más az ügyész helyzete. Az indokolás az a része, hogy ennek is törvényes kötelessége volt felügyelni arra, hogy a K. T.-nek parancsoló és tiltó intézkedései megtartassanak, aligha talál; az a feltévé? pedig, hogy az alakuló részvénytársaság összes ügyeiről tudomással kellett, hogy bírjon, nagyon általános. Épen a befizetések tekintetében az ügyész homályban maradhatott. Nézetem szerint itt bizonyítani kellett volna a ludomást, amiből magánjogi felelőssége az áttalános jogelvek alapján megkonstruálható lenne. Ugyancsak a részvénybefizetés visszakövetelése tárgyában döntött a Curia Rp. VIII. 9576/915. számú határozata, amely megengedhetőnek tartja, hogy a részvénytársaság megalakulhatása czéljából a más aláírók helyett a jegyzett részvényekre befizetett 30%-ot a befizető nem az aláíróktól, hanem közvetlenül a társaságtól visszakövetelhesse. Ez a határozat mintegy kiegészítője az előbbinek, mert azt a jogviszonyt dönti el, mely a társaság és a befizető harmadik között jött létre. Annyi bizonyos, hogy a befizető és az aláírók között — egyéb tényállás hiányában — jogviszony nem jött létre s igy a befizető hiába fordulna az aláírók ellen, viszont azonban a társaság felelőssége is nehezen megkonstruálható, ha a 30%-nak az aláiróktól való behajtása nem sikerült. A Curiának az az indoka, hogy a behajtás elmulasztása nem menti fel alperest a visszafizetésre vonatkozó kötelezettségének terhe alól, mindenesetre cum grano salis magyarázandó, a társaság ezzel szemben bizonyíthatja, hogy a behajtás nem sikerült, vagy nem sikerült volna. Az idegen befizető által előlegezett 30%-ért a társaság feltétlenül nem felel még abban az esetben sem, ha a befizető az alapitókkal e tekintetben meg is állapodott volna, mert — miként a Curia 5295/15. sz. ítéletében kimondotta — ily megállapodásra, amely a K. T. 151. § ában és a 159. §-ának 3. pontjában körülirt és a részvénytársaság megalakulásának előfeltételeit képező, feltétlenül parancsoló törvényes rendelkezésekkel ellentétben áll, az igazgatóság egyáltalában nem jogosult. A részvénybefizetés nem tekinthető letétnek, s igy arra a befizetőnek tulajdoni igénye nincsen; a befizetett összeget a fizető részvénytársaság meg nem alakulása vagy az alaptőke felemelés ném sikerülte esetén visszakövetelheti ugyan, de ez a követelése nem bir a Cs. T. 42. §-ában meghatározott jogalappal. A Curia tndvalevőleg kimondotta, hogy