Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 1-2. szám - Az igénybevétel (rekvirálás) a kiviteli tilalom és a hatósági árszabás hatása a szállítási ügyletekre. 2. [r.]

16 Kereskedelmi Jog 1—2. sz. 4. Az ipartörvény 101. § a kötelezi a főnököt, hogy a kereskedelmi alkalmazottnak magaviseletéről szóló bizonyítványt adjon. A főnök csakis az igazságnak megfelelő bizonyít ványt köteles adni és igy nem tartozik a távozó alkalmazottját oly dicséretben részesíteni, melyet az a főnök meggyőződése szerint meg nem érdemel Ámde másrészről semmiesetre sem adhat a főnök alkalmazottjának kétértelmű bizonyítványt. A főnök elbírálási jogával rendszerint indokolás nélkül élhet és igy elbocsátó elhatározását az alkalmazott magánélete is előidézheti, azonban a szolgálati bizonyítványban, mely kizárólag az alkalmazotti magaviselet igazolására szolgál, a magánélet bírálatának helye nincs. A magaviselet erkölcsi része, hacsak a szolgálatra hatással nem volt, az üzletfőnök elbírálása alá nem tartozik. A hitvallásra, családi állapotra, valamint a fizetésre vonatkozó adatok a bizonyítványnak előirt tartalmához nem tartoznak Az alkalmazás minősége, mint a szerződéses viszonyt megjelölő adat, a bizonyítványba felveendő. (M. kir. Curia 1141/916. R. P. IV. sz. — 1916. szept. 15.) A kir. törvényszék: Kötelezi alperest, hogy felperes részére oly bizonyítványt állítson ki, amelylyel igazoltassék, hogy felperes 1908. május 2 ától 1913. október 11-ig alperesnél irodai alkalmazotti minőségben szolgálatban állott, amely alkalmaztatásában kifogástalan magaviseletet tanusitott, munkásságával pedig főnöke megelégedését mindenkor kiérdemelte. Amennyiben alperes ily értelmű bizonyítványt felperes részére 15 nap alatt ki nem állítana, a bizonyítvány helyettesítésére ennek az ítéletnek a rendelkező része szolgál stb. indokok: Az ipartörvény 104. § a kötelezi a főnököt, hogy a kereskedelmi alkalmazottnak magaviseletéről szóló bizonyítványt adjon. A főnök csakis az igazságnak megfelelő bizonyítványt köteles adni és igy nem tartozik a távozó alkalmazottját oly dicséretben részesíteni, melyet az a főnök meggyőződése szerint meg nem érdemel. Ámde másrészről semmiesetre sem adhat a főnök alkalmazottjának kétértelmű bizonyítványt. A kétértelmű bizonyítvány rosszabb és valótlanabb, mint az igazságnak meg nem felelő bizonyítvány. Mert a rossz minősítést ki lehet javítani és a valótlanságot meg lehet czáfolni, de a bizonytalan és látszólag semmitmondó bizonyítvány ellen még küzdeni sem lehet. Az ily bizonyítvány csak azt teszi kétségtelenné, hogy kiállítójának elhallgatni valója van, ez pedig a következtetéseknek szabad és korlátlan tért enged, a bizonyítvány felmutatóját a lehető legrosszabb és még a kiállító szándékán is túlmenően elitélő elbírálásnak szolgáltatja ki. Kétségtelen, hogy az alperes által felperesnek felajánlott C) a. bizonyítvány a most jellemzett kategóriába tartozik. Mert ha valakiről csak az bizonyítható, hogy a vele szemben támasztható követelményeknek igyekezett eleget tenni; az igyekezetének eredménye pedig ép ugy, mint magaviselete — hallgatással mellőztetik, ugy ez józanul nem jelenthet mást, mint azt, hogy az igyekezet kárba veszett, az illető tehát használható nem volt, magaviseletéről pedig jobb hallgatni — és ha mindazonáltal közel 5 és fél évig alkalmaztatásban tartatott, ugy az csak jótékonyságból történhetett. Amennyiben tehát a felperes hasznavehetetlensége és meg nem felelő magaviselete a valóságnak meg nem felel és őt alperes nemcsak kíméletből, hanem munkássága fejében tartotla szolgálatban, ugy kétségtelen, hogy felperes a perbeli bizonyítványt elfogadni köteles nem volt és az ipartörvény 104. § ában biztosított igényét a törvény utján joggal érvényesíthette. Alperesnek az az ellenvetése, hogy a 60 953/1885. sz. belügyminiszteri (helyesen földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri) rendelet értelmében a bizonyítvány meg- vagy meg nem felelő volta caak iparhatósági vizsgálat utján állapitható meg> figyelembe nem jöhetett; mert a keresetnek kétségbe nem vont előadása szerint felperes a kereseti igényével az iparhatóság által már elutasittatott és igy igényének elbírálása az ipartörvény 176. § a értelmében birói útra tartozik. Abban a kérdésben pedig, hogy az alperes által felajánlott bizonyítvány a benne foglalt hallgatólagos s fentebb már méltatott minősítéssel az igazságnak megfelel-e s ha nem, mily tartalmú bizonyítvány illeti felperest? ki kellett indulni abból, hogy a perbeli esetben annak bizonyítása, hogy felperes a felajánlottnál a valóságot világosan kifejező és jobb bizonyítványt meg nem érdemelt, alperest terhelte. Tekintettel ugyanis arra, hogy alperes felperest, mint fentebb már érintetett, öt és fél éven át alkalmazta és ez idő alatt heti 19 K kezdő fizetését 26 K-ra emelte, és tekintve, hogy az alperes czégnek sem rendeltetése, sem szokása, hogy női alkalmazottakat használhatlanságuk daczára öt és fél éven át pusztán kíméletből fizetésben és fizetésemelésben részesítsen : vélelemként kellett megállapítani, hogy felperes alkalmaztatásában a fizetéssel arányban álló követelményeknek mindenben megfelelt. Alperes ennek megczáfolására két körülményt hozott fel: 1. azt, hogy felperes saját levelezését, még pedig az érzelmi világára valót, az alperes levélpapirosán folytatta, 2. azt, hogy felperes az alperes által D), E) és F) a. csatolt levelek szerint a magánéletben erkölcsi kifogás alá eső magaviseletet tanusitott. Ami a levélpapiros használatát illeti, alperes ennek tényleges megtörténtét csakis a perhez csatolt két darab levélpapír tekintetében bizonyította, de ha ennél többet bizonyíthatna is, azt egymagában tekintve, hogy az irodai levélpapirost nem szokták számadás terhével az alkalmazottak kezére bizni, nem lehetne oly nagy visszaélésnek tekinteni, mely a magaviselet minősítését lényegesen befolyásolná. Különben