Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 21-22. szám - AZ állam és a biztosítás

21-22. sz. Kereskedelmi Jog 207 lem-forrásává is, mely a szertelen adó emelést, az adóprés túlfeszített megszorítását feleslegessé tenné ? Továbbá nem szilárdítaná e meg nagy tömegben kibocsátott és előreláthatólag még kibocsátandó állampapírjainknak árfolyamát az, ha az állam bizlositási díjtartalékjait jórészt ezekbe a papírokba fektetné ? Ezeknek a kérdéseknek beható vizsgálata és tanulmányozása nélkül — szerény nézetünk szerint — nem volna helyes a mai viszonyok között a biztosítási jog reformjához hozzá fogni. Ennek a czikknek keretében egyáltalában nem szándékunk a felvetett kérdéseknek kimerítő taglalása, vagy épen megoldása. Csakis egynéhány közgazdasági és jogi szempontra igyekszünk a figyelmet felhívni. III. Az állami biztosítás mellett általában a következő érveket szokták felhozni/') A biztosítás nem jövedelmező üzlet, hanem általános közjóléti intézmény, amelyet ép ugy ki kell venni az egois a szempontoktól vezetett magánvállalkozás kezéből, mint a vasutat, postát, távírót, távbeszélőt stb. slb A biztosítás alaptermészetéből következik, hogy a? csakis nagyarányú, széles körre kiterjedő és bürokratikus rendszerrel igazgatott szervezet alakjában fejlődhetik teljes mértékben ki ; aj itt inkább pedantériára, megbízhatóságra, mint különös vállalkozói genialitásra van szükség. Ennélfogva a biztosítási vállalatot kellően és megfelelően adminisztrálhatják a pontos és lelkiismeretes állam-hivatalnokok is. Az állami biztosítás lényegesen csökkentené a szerzési költségeket, mert az állam felhasználhatná egész közigazgatási szervezetét; nem lévén konkurrencziája, nem szoiulna a nagy jutalékokkal dolgozó mozgó ügynökök költséges propagandájára és a szerzési költségeken milliókat takarítva rr.eg, olcsóbbá tehetné magát a biztosítást is.7j 5) V. ö. különösen Wagner Adolf, „Der Staat und das Versicherungswesen. Tübingen. 1681." cz tanulmányával. «> G. Cohn: System der Nationalökonomie III. 618. lap 7j Már az 1893. évi osztrák Bericht des Versicherungsaussehusses stb. (4., 5. I.) is felemüti, hogy a biztosító vállalatok igazgatási és szerzési költségei az évi díjbevételeknek átlag 25—28°'o át emésztik fel; Nádas reámutat (Az életbiztosítás az 1912. évben. Magyar bizt. Évkönyv XVI. évf 1914. 337. és köv. 1.) arra, hogy a magánvállalatok káros konkurrencziája olyan ügyletszerzésekre vezet, amelyeknek jó részét (60°/oát) stornírozni De legfőbb érvnek hangoztatják, hogy az • állam kényszeritheti is alattvalóit az ő jól felfogott erdekükben arra, hogy magukat bizonyos káros események ellen biztosítsák. Ez a kényszer — feltéve, hogy az állam olcsón és jól biztosit — ép olyan jogosult, mint az iskola, az oktatás stb. kényszer. A kötelező biztosítás az ügylet szerzést feleslegessé teszi, a biztosítottak körét a lehető legszélesebbre tágítja, ami a biztosítási dijak megolcsóbbodására is vezet. A felsoroltakon kivül a monopólium mellett hozzák fel azt is, hogy a helyesen szervezett állami biztosítás egy csapásra megszün; teti azokat a majdnem leküzdhetetlen nehézségeket, amelyekkel a megfelelő materiális ellenőrzés megvalósítása jár. Ezekkel az érvekkel szemben a magánbiztosítás hivei szintén igen megszívlelendő ellenérveket állítanak sorompóba.8) Ezúttal j csak azt az érvet emeljük ki, hogy a kötelező j állami biztosítás nem is biztosítás, hanem egyszerű segély, szubvenczió és hogy a biztosítás a mai fejlett és tökéletes szervezetét tisztán az üzletszerű vállalkozói ténykedésnek, tehát a magánbiztosításnak köszönheti; helyiéiért volna tehát egy olyan üzletágat monopolizálni, amely magán kézben kifogástalanul prosperál. Amikor mi abban a kérdésben akarunk állást fogla'ni, kogy — a közérdeket tartva j szem előtt — megfelelőbb-e az állami biztoI sitás, mint a magánbiztosítás, nem állhatunk meg az általános érveknál, hanem ezt a kér! dést külön-külön kell energikus, reális ala| pókra helyezett vizsgálódás tárgyává tenni a biztosítás minden egyes ágában. És főleg ennek a vizsgálódásnak alapos megejtését várjuk mi a bizlositási jog reformját előkészítőktől. Érdekes, hogy Wagner mindenekelőtt a tüz-, jégkár- és állatbiztosítást tartotta az állami monopóliumra alkalmasaknak; mig a fuvarozási és tengeri biztosítást a magánvállalat részére véite fenhagyandóknak. Az életbizj kell, minthogy azokat fizetőképtelen biztosítottaktól csi! karják ki a minden áron ügyletet létesíteni akaró ügynökök. 10 7 millió korona szerzési költség terhelte 1911ben az újonnan szerzett ügyleteket! 9) V. ö. különösen Chaufton : Les assurances. Páris 1884. I. 664—680. 1. és Schmoller: Grundriss der alig. 1 Volkswirtschaftslehre. II. 335. 1. fejtegetéseivel.