Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 4. szám - A csődelháritó kényszeregyezség intézményének jogi szerkezete és a biróság jogkörének meghatározása 1. [r.]

62 Keresked kulturáltamban nőttön-nő. Ma már nemcsak a magánjogok, hanem a közigazgatás és a közjog terén is birói védelem létesítése a közóhaj. A biró feladata — amint Werbőczy Tripartituma prológusának 14. czimében mondja — „az igazság cselekvése" — „sít actus iustitiae". A modern perjogi tudományban a tárgyalási elv szigorú alkalmazása mindinkább tért vészit. Megszűnik a felek autonómiájának kor látlan uralma. A közszellem követelményeinek megfelelően a közérdek és a felek érdekeinek igazságos megóvása czéljából ugy a bünpernek, mint a polgári perek és perenkivüli eljárások szerkezeteinek megállapításával döntő súlyt nyer a biró pervezetési jogköre s ennek oly mérvű kiterjesztése, hogy a biró közbelépésével minden érdeket hatályosan megóvhat. A modern jogalkotások rendszerei — amint ezt a büntetőjog terén, különösen a fiatalkorúak és a közveszélyes munkakerülőkre vonatkozó uj törvényhozásbeli rendelkezéseknél láthatjuk — áttörik a mult századok jogdogmatikai tételeit és a polgári jogokban azok alapjául szolgált római jogrendszerek irányelveit. A csődjognak, illetve az ezzel rokonsági kapcsolatban lévő végrehajtási jognak, azaz a megítélt jognak kényszerítő eszközzel való érvényesítésének történetébe való visszapillantás, amellett, hogy szemeink elé juttatja a csődjog és a végrehajtási jog fejlődésének irányelveit, egyszersmind megvilágítja előttünk azt az utat is, amit a jövő jogalkotásban ezen a téren követnünk kell. Minden nép jogéletének korai szakát, ugy a kezdetleges római jogot, mint a középkori jogot, a feltűnő szigor és a merevség jellemzi. Minden fiatal nép törvénykezésében a tárgyalási elv kizárólagos uralma, a felek autonoája, a felek önálló perbeli tevékenységé érvényesül. Nem a bíróság részvételével, hanem csak a bíróság előtt folyik a küzdelem. A biró érdemleges jogköre a per menetében csak lassan tör utat A római jogi vagyonjogi rendszerben kiindulási pont a korlátlan uralom, a fél korlátlan hatalma. A fizetési kötelezettség biztosítására szolgál nemcsak a vagyon, hanem az élet, a szabadság és a becsület. A római manus iniectio alapján a hitelező az adóst rabságba vetette, eladhatta, vagy megölhette és feldarabolhatta. e1m i Jog A ius honorárium érvényesülése az actio iudicati. Ennek alapján a praetor az adóst a ki nem elégített hitelezőnek csak odaítélte, az az odaítélt (addictus) nem lett rabszolga, hanem szokássá vált a követelés ledolgozása. A mai csődelháritó kényszeregyezségnek némi sugárfénye az a későbbi rendelkezés, hogy a praetor az odaitéltetést mellőzte és mentesítette az adóst az infamiától akkor, ha remélni lehetett, hogy szabadon hagyás mellett is az adós ki fogja elégíteni a hitelezőit és az adós esküt tett arra (bonam copiam iurabat), hogy fizetni bir és fizetni akar. A kereszténység emberiességi tanai később még inkább enyhítettek a szigorú szabályokon. Alexander severus óta az adós mentesülhetett akkép is az infamiától és a személyes végrehajtástól (ne detrahentur in carcerem), ha igazolta, hogy önhibáján kivül nem tud fizetni és minden vagyonát a hitelezők (coiicursus creditorum) összeségének kielégítésére átengedi. A középkori jogban a római jog és az egyházjog befolyása alatt a fizetésképtelenség szintén teljes jog és becsületvesztést vont maga után és valóságos polgári halált jelentett. Hitelezők összetalálkozása, azaz csőd esetében ugy a római jogban, mint az ezen alapuló későbbi jogokban a mai csődtömeggondnoki állásnak megfelelő curator bonorum-ot a hitelezők választották. A germán jogokban, ahol a római jogrendszerrel ellentétes törzsi és nemzetségi szervezet következtében közbirtoki köteléktől ment magánbirtok nem is igen létezett, akkor, amikor a rokonság, a nemzetség a szorongatott adóson segíteni nem tudott, vagy nem akart, szintén nem annyira a vagyoni végrehajtás, mint inkább Európa szerte a személyi végrehajtás intézménye divott. Nyugaton majdnem általános volt az obstagium nevü szerződéskötés, amelynek alapján az adós fizetésképtelenné válván, letartóztatható volt, minthogy szerződésileg kötelezte magát arra, hogy fizetésképtelenség esetén az adósságát leszolgálja (sich zu Hand und Halfter stellen). Ezeknél a rendszereknél mindenütt a hitelezők korlátlan hatalma érvényesült. Az adós személyisége és érdeke kisebb kedvezményektől eltekintve, semmiféle tekintetre sem méltattatott. A bíróságnak szerepköre úgyszólván nem volt és a hatásköre inkább csak az alaki4. az.