Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 3. szám - A czégbiróság felügyelő joga és kötelessége ...

60 A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenbagyja. Indokok: Mellőzve az elsőbiróság ítéletének arra alapított indokát, hogy a visszatérő időszakokban fizetendő biztosítási dij alperes részéről hitelezettnek akkor sem lenne tekinthető, ha felperes bizonyította volna, hogy alperes a második évi biztosítási dij összegét is a felperes jutalékszámláján elszámolta, mert ebben az esetben a második évre eső biztosítási dijat alperes által hitelezettnek kellene tekinteni, annak daczára, hogy felperestől már az első évi dij is per utjáu hajtatott be, a kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét, vonatkozó egyéb indokainál fogva helybenhagyja. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét a benne felhívott s felhozott indokok alapján helybenhagyja. Alkuszdij. 37. Aki szerzdés közvetítéséért másnak alkuszdijat igér, az ellenkező megállapodás hiányában csak abban az esetben köteles a dijat megfizetni, ha a másiknak közvetítésével a szerződés létrejön — A jelzálogkölcsön közvetítéséért alkuszdíj csak akkor jár, ha a kölcsönösszeg felvétetik. (Budapesti kir. ítélőtábla felülvizsg. tanácsa 1913. G. 970. sz. — 1914. január 14.) Váltó. 38. Nem keletkezik váltói kötelezettség abból, ha valaki nevét egy váltó előlapjára irja, amennyiben az aláírás sem kibocsátói, sem elfogadói, sem kezesi, sem együttkötelezetti aláírásnak nem tekinthető. (M. kir. Curia 3u3/1913. V. sz. — 1913. november 26.) M. kir. Curia : Harmadrendű alperesre vonatkozólag mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja s a felperest keresetének ezen alperesre irányuló részével feltótlenül elutasítja. Indokok: A harmadrendű alperes tagadta, hogy a váltót mint kezes irta alá, s előadta, hogy a váltón az ő neve alá irt „kezes" szó friss írás, amit a felperes utólag irt az alperes névírása alá. A váltó megtekiutésóből látszik, hogy a „kezes" szó nem az alperes írása és más tintával van irva, mint a harmadrendű alperes névírása, ós ugyanavval a tintával és Írással, mint a másodrendű alperes neve alá irt „kibocsátó" szó. amelyre nézve kitűnik, hogy utólag Íratott a váltóra. Ily körülmények közt a felperest terhelte annak bizonyitása, hogy a „kezes" szó a harmadrendű alperes beleegyezésével íratott az ő névírása alá, ezt azonban felperes meg sem kísérelte, ennélfogva bizonyitatlan maradt, hogy harmadrendű alperes kezesként irta alá a váltót. Nem keletkezik váltói kötelezettség abból, ha valaki nevét egy váltó előlapjára irja, amennyiben az aláírás sem kibocsátói, sem elfogadói, sem kezesi, sem együttkötelezetti aláírásnak nem tekinthető. Minthogy pedig felperes nem is állitotta, hogy a harmadrendű alperes elfogadóként, kibocsátókónt, vagy a kibocsátó együttkötelezettjeként irta alá a váltót, azt pedig, hogy harmadrendű alperes kezesként irta alá a váltót, nem bizonyította, ennélfogva a rendelkező rész értelmében kellett ítélkezni. II. KÜLFÖLDI JOGGYAKORLAT. Részvénytársaság. 39. Az évi mérlegbe csakis a szoros értelemben vett vagyont terhelő tartozás veendő fel. Olyan adósságokat, amelyeket csak valamely jövőben elérendő vagy elórhotő nyereségből kell törleszteni, annak megállapításánál, hogy van-e nyereség, figyelmen kivül kell hagyni. (Reichsgericht. 1912. nov. 26. hat. Entscheid. 81. k. 17) Váltó. 40. Jogi személy váltónyilatkozata érvényes, ha képviselője a czég alá egyszerűen a nevét irja. A meghatalmazotti minőség külön felemlítése nem szükséges, akár törvényes képviselőjől, akár pedig egyszerű meghatalmazottról legyen szó. (Reichsgericht. 1912. jul. 13. határozat.) 41. Habár igaz is az, hogy a váltóadós csakis a nyugtázott váltó alapján köteles fizetni, és ennélfogva a váltóösszeg fizetésére irányuló kereseti jog csakis a váltó igazolt birtokosát illeti, de ha a hitelezőt megilleti a váltó kiadására vonatkozó követelés, akkor tiszta formalizmus volna őt arra kényszeríteni, hogy először ezt a követelését érvényesítse és csak a végrehajtási eljárás lefolytatása után és egy ujabb perben érvényesíthesse az őt a váltó alapján illető követelést. Ilyen esetben tehát a hitelező, habár a váltó nincs is birtokában, közvetlenül a váltóösszeg kifizetése iránt indíthat rendes pert, amelyben azután az alperes kifogásként felhozhatja és bizonyíthatja, hogy a váltó hibáján kívüli okból megsemmisült és így a váltókövetelés megszűnt. (Reichsgericht. 1912. okt. 3. hat.)