Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 3. szám - A czégbiróság felügyelő joga és kötelessége ...

eskedelmiJog 3. sz. részvényesek adtak le. Minthogy a kifejtettek szerint a fentebb tárgyalt panaszok megállható alappal nem birnak, a felperesek keresetében felhozott egyéb sérelmek pedig az elsőbiróságnak ezekre vonatkozó helyes indokai szerint a szóbanforgó közgyűlési határozat megsemmisitósére alapul szintén nem szolgálhatnak. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét az abban kifejtett s az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott indokok alapján helybenhagyja. Vétel. 34. Ha a vételügylet teljesítésének az eladó részéről az eladó telepen is kell történnie, ebből még nem következik, hogy az eladó a más helyen lakó vevőtől külön kikötés nélkül azt követelheti, hogy a vevő az áru valóságos átvétele végett az eladó telepére jöjjön, hanem a vevő követelheti, hogy az áru az ö czimére küldessék. (M. kir. Curia 342. 1913. V. sz. — 1913. decz 16.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Ha a vótelügylet teljesítésének az eladó részéről akár kikötés alapján, akár külön kikötés hiányában a K. T. 322. §. 2. bekezdésében foglalt szabály értelmében az eladó telepén kell is történnie, ebből még nem következik, hogy az eladó e más helyen lakó vevőtől külön kikötés nélkül azt követelheti, hogy a vevő az áru valóságos átvétele végett az eladó telepére jöjjön, hanem az eladó ily esetben azzal tesz eleget a teljesítés iránti kötelezettségének, ha az árut a vevő kívánságára a forgalomban követett rendes szokás szerint a saját telepéről a vevő czimére elküldi. Az ár kifizetését az eladó a forgalomban követett rendes szokás szerint csak oly esetben követelheti az átadás és ha az áru más helyre küldendő, az áru elküldése előtt, ha az előrefizetés ki köttetett, ily kikötés nélkül pedig csak akkor, ha a vevőnek az árut a rendeltetés helyén átvenni ós megvizsgálni módja volt. Ebből következik, hogy noha a felperesre nézve a teljesítés helye már a K. T. 322. §. 2. bekezdése értelmében és az A. a. levélben foglalt kikötést nem is tekintve Kassa volt, mindazonáltal nem követelhette joggal a felperes, hogy az alperes az áru átvétele és kifizetése végett Kassán megjelenjen, mert az A. a. levélben foglalt „ab Bahn Kassa" kifejezést a rendes forgalom szokásai és a K. T. 265. §. értelmében nem lehet az alperest terhelő ily kötelezettség kikötésének tartani. Nem döntő felperesnek az az előadása, hogyő nem lehetett kötelezve az árut tetszése szerinti bármily távol eső helyre küldeni, mert az alperes az árut Körmendre, a saját magyarországi fióktelepére rendelte. Ezekből az okokból és ezekkel nem ellenkező felhozott és felhívott indokai alapján, de az A. és 24. a. iratok közti szórendi különbségre vonatkozó indokok elhagyásával a másodbiróság ítéletét helyben kellett hagyni. Sztrájk, mint vis major. 35. Az eladó gyári üzemében kiütött sztrájknak, mint erőhatalomnak csak akkor van mentő hatálya, ha az eladó kimutatja, hogy őt a sztrájk előidézésében mulasztás vagy vétkesség nem terheli. (M. kir. Curia 882/913. V. sz. — 1913. decz. 12.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletének azt a részét, amelylyel felperest keresetével elutasította, megváltoztatja, alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja. Indokok: A K. T. 353. §-a alapján a vevő a szerződésszegő eladótól nem teljesítés miatt kártérítést követelhet. A vevő ezen joga nem függ attól, hogy fedezeti vételt eszközölt-e vagy sem, mert az árunak mástól való beszerzése csak joga, de nem kötelessége a vevőnek s igy az a körülmény, hogy a vevő fedezeti vételt nem eszközölt, legfeljebb abban az esetben lehet befolyással a felek közötti viszonyra, ha a vevő a kínálkozó fedezeti vételt, amelylyel az eladót nagyobb kártól megóvhatta volna, rosszhiszeműen visszautasította, amit azonban alperes nem is állított. A jelen esetben nincs befolyással az a körülmény sem a felek jogviszonyaira, hogy alperesnél állítólag strike ütött ki. Ugyanis alperes erre vonatkozólag nemcsak azt tartozott bizonyítani, hogy munkásai tényleg sztrájkoltak, de e mellett kimutatni tartozott a strike körülményeit s különösen azt, hogy a strike általános volt, mikortól meddig tartott és hogy alperest a strike előidézésében mulasztás vagy vétkesség nem terhelte. Alperes e körülményeket kellően nem bizonyította. Ugyanis az alperes igazgatósági tagjai, mint tanuk azt vitatták, hogy alperes gyárának vasalómunkásai 1911-ben több ízben sztrájkoltak, arra vonatkozólag azonban, hogy a strike oly méretű volt-e, hogy az erőhatalom számba jöhet, továbbá, hogy a strike mikortól meddig tartott és hogy a strike előidézésében alperest mulasztás vagy vétkesség terhelte-e vagy sem, a tanuk vallomásában nincsenek adatok. Alperes a M) a. levelében a sztrájk daczára is határozottan kilátásba helyezte az áruknak később leendő szállítását, nincs tehát alapja annak a kifogásnak sem, hogy felperes a strike következtében fedezeti vétel utján tartozott az előállott károsodásnak elejét venni. Minthogy pedig felperes M) a. levélben és keresetében a nem teljesítés miatt kártérítést követelt, alperes pedig nemhogy utólagos teljesítésre