Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 3. szám - Törvényjavaslat a váltóról

50 Keresked 1. A záloghitelező a váltónak és az elzálogosí­tásról szóló okiratnak bemutatásával akár a saját, akár az elzálogositónak lakóhelye, szókhelye vagy telepe szerint illetékes bíróságnál a zálog eladását kérheti. A biróság az elzálogosító meghallgatása nél­kül — de a folyamodó záloghitelező felelőssségére — a zálognak nyilvános árverésen való eladását elrendeli és az árverés foganatosítása végett a fenn­álló szabályok értelmében intézkedik. Ha pedig az elzálogosító Írásban beleegyezett abba, hogy a zá­loghitelező a zálogból birói közbonjárás nélkül elé­gíthesse ki magát, a záloghitelezőnek jogában áll a zálogot birói határozat kikérése nélkül nyilvános árverésen eladatni. 2. A záloghitelező a tőzsdei árfolyammal biró értékpapírokat magánúton ós a folyó árban nyilvá­nos számadásra kötelezett pénzintézetnek eladhatja, vagy a legközelebbi tőzsdén, amely a papírokat jegyzi, eladathatja, — az elzálogosító írásbeli felhí­vására pedig lehetőleg haladék nélkül eladni vagy eladatni köteles. Az utóbbi felhívás vételéig a zálog­hitelező a papírokat követelése erejéig törlesztésül meg is tarthatja a legközelebbi tőzsdén azon a na­pon jegyzett árfolyam középárában, amely napon a fizetés követelhetővó vált. Belföldi tőzsdén jegy­zett papírokra nézve a legközelebbi tőzsde alatt belföldi tőzsde értendő. 3. A záloghitelező az elzálogosított papírokból eredő követelések fentartása és érvényesítése vé­gett szükséges jogcselekményeket az elzálogosító nevében foganatosíthatja és az elzálogosított köve­teléseket behajthatja vagy követelése erejéig meg­tarthatja. A záloghitelező, amennyiben ez lehetséges, az árverés kitűzéséről, annak foganatosításáról vagy a 2. vagy 3. pont szerint teljesített kielégítésről az adóst, ha pedig az elzálogosító más személy, ezt is haladók nélkül értesíteni köteles. 106. §. A váltóbirtokos — mihelyt kereseti vagy visszkereseti joga megnyílt — a váltóból eredő követelése alapján a megtartás jogával élhet adósá­nak azokra az ingóságaira ós órtékpapirjaira, ame­lyek jogszerű uton birtokába vagy rendelkezése alá kerülnek. E jogot azonban nem gyakorolhatja, ha a tár­gyak akár az adósnak, akár harmadik személynek az átadás előtt, vagy az átadáskor tett meghatáro­zott rendelkezésével kerülnek a hitelező birtokába. A váltóbirtokos le nem járt követelésére nézve is élhet a megtartás jogával, ha az adós csődbe jut vagy pénzbeli tartozás miatt kielégítési végrehajtást foganatosítottak ellene és tartozását a foganatosí­táskor ki nem fizette, vagy ha koreskedő és fize­téseit megszüutette Az előbbi bekezdés esetében az adós vagy a harmadik személy határozott rendelkezése sem zárja ki a megtartás jogának gyakorlását, ha az emiitett körülmények később következnek be, vagy róluk a hitelező később értesül, mintsem a tárgyak az ő tényleges birtokába vagy rendelkezése alákerültek. A váltóbirtokos, amennyiben ez lehetséges, kö­teles a megtartás jogának gyakorlásáról az adóst haladék nélkül értesíteni. A váltóbirtokosnak ez a joga megszűnik, ha követelését megfelolő pénzösszegnek vagy a buda­pesti tőzsdén a letétel napja előtt utójára jegyzett árfolyam két harmadával, de nem névértéken felül számított óvadókképes értékpapiroknak birói letétbe helyezésével biztosítják. 107. §. A 106. §. értelmében érvényesíthető jognak ugyanaz a hatálya, mint a 105. §-ban sza­bályozott zálogjognak. Ez a hatály a birtoknak vagy a rendelkezés jogának megszerzésével, ha pedig a váltóbirtokos követelése később keletkezett, a kö­vetelés keletkezésével kezdődik. A váltóbirtokos azonban a megtartás tárgyául szolgáló készpénzt kielégítésre csak abban az esetben használhatja fel, értékpapírokra és egyéb ingóságokra pedig a 105. §-ban meghatározott kielégítési eljárást csak abban az esetben veheti igénybe, ha megtartásjogát az adós Írásban elismerte, vagy ha azt jogerős birói határozat megállapította. A VII. fejezet (108—117. §-ok) az átmeneti rendelkezéseket tartalmazza. KÜLÖNFÉLÉK. A budapesti áru- és értéktőzsde ötven­éves jubileuma. Nagy ünnepségek között ünne­pelte meg a napokban a budapesti tőzsde ötvenéves jubileumát. A kormány, a gazdasági és társadalmi egyesülések legillusztrisabb képviselői vitték az ünnepi közgyűlésre üdvözletüket és elismerésüket a magyar közgazdasági élet egyik legjelentékenyebb tényezőjének. Szerkesztőségünket a jubileumon Grecsák Károly főszerkesztőnk képviselte, s ez ál­tal is dokumentáltuk, hogy mi szintén elismerjük ós értékeljük a budapesti tőzsde nagy érdemeit, melyet a lefolyt ötven év alatt a gabonatőzsdének kétségkívül elsösorba eme ése által s az értéktőzs­dének is számbaveendő tényezővé tótele, de külö­nösen annak mostoha viszonyok között bebizonyo­sodott reális alapra fektetése által vívott ki magának. A tőzsdebiróság ma nem csupán a tőzsdének, mint testületnek birósága, hanem egyik legjobban igénybe vett szakbiróságainknak. Ez elismerés is, de egyúttal kerékkötője annak, hogy a tőzsdebiróság egyik legfőbb czólját, a gyors bíráskodást megva­lósíthassa. Hiába emelték a tőzsdebirák számát, ma a hátralék még nagyobb, mint az előző években. (2496 drb elintézetlen ügydarab van 1913-ban, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom