Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - A német felsőbb biróságok kereskedelmi jogi gyakorlata az 1913. évben [1. r.]

2- sí. Keresked rülését és elsülyedését eredményezett összeütközés a „Fiume" gőzös valamely ezt előidéző magatartásából állott be. Elfogadja a bíróság ugyan a felperesnek azt a jogi álláspontját, hogy maga a kár okozás ténye már kártérítésre kötelez, még ha a kárt okozót semmi vétkesség nem is terheli. Csakhogy ezen alap mellett is szükséges, hogy a kárt okozó ténye a kártérítési igénynyel megtámadott fól valamely ezt előidéző magatartása folytán állott elő, vagyis a kettő között oki összefüggésnek kell lennie. Ezt az oki összefüggést kell tehát a felperesnek, akire e részben a bizonyítási teher hárul, kimutatni. Felperes azonban anélkül, hogy a „Fiume" gőzös személyzetének valamely az összeütközést eredményező magatartását közelebbről megjelölte volna, alperes kártérítési felelősségének megállapítása végett hivatkozott a közte és a biztosított között előzőleg lefolytatott kereskedelmi per adataira, melyben szerinte már ténymegállapítást is nyert volna egyrészt az, hogy az összeütközés körül a „Ferencz" hajó legénységét hiba nem terheli, másrészt hogy a kárt a „Fiume" gőzös személyzete okozta. Annak ugyan semmi akadálya nincsen, hogy más perben más felek között, de ugyanazon ténykörülmény tekintetében felvett bizonyítás eredményét és annak alapján ott megállapított tényállást a bíróság a jelen perben a jelen felek között is arra vonatkozó ténymegállapításához mérlegelési körébe nem vonhatná. Csakhogy ebben a kereskedelmi perben nem képezte vizsgálat tárgyát, hogy az összeütközést a „Fiume" gőzös okozta-e, hanem hogy azt nem-e a „Ferencz" hajó, illetve legénységének vétkessége okozta-e? Másfelől ebben a perben hozott jogerős itóleti ténymegállapítás nem azt tartalmazza, hogy az összeütközés körül a „Ferencz" hajó legénységét hiba nem terheli és főleg egyáltalán nem azt, hugy az összeütközést és károsodást a „Fiume" gőzös embereinek vétkessége idézte elő, hanem e részben az ítéleti ténymegállapítás csupán arra szorítkozik, hogy a szolgáltatott bizonyítás eredményével felperesnek nem sikerült bizonyítani a „Ferencz" hajó hibáját. Az előző perben foglalt ténymegállapítás tehát a felperes jelen keresetének jogalapjához nem nyújt a/, alperes kártérítési felelősségének megállapítására adatott. A szolgáltatott bizonyítási adatok alapján tuhát nem lehet megállapítani azt, hogy az összeütközés a „Ferencz", vagy „Fiume" hajó személyzetének ezt előidéző magatartására volna visszavezethető, ha pedig ez meg nem állapitható, akkor a felperes a keresete jogalapjához tartozó és általa bizonyítandó azt a döntő ténykörülményt, hogy a „Ferencz" hajó sérülését, majd elsülyedését eredményezett összeütközést, mint kárt okozó tényt a „Fiume" gőzös személyzete okozta volna, ós hogy okként a „Ferencz" hajót az összeütközés által ért ki'irosodás é3 a „Fiume" hajó személyzetének valae 1 m i J o g ;i9 mely cselekvése között oki összefüggés fennforogna, nem bizonyította. Ennek hiányában pedig alperes kártérítési felelősségét megállapítani nem lehet. A veszélyes üzemre való hivatkozással felhozott az az érvelése felperesnek, melylyel az exkulpácziót és az azzal járó bizonyítási terhet az alperesre kívánja hárítani, magát pedig a bizonyítási teher alól feloldani, a jelen esetben szintén nem talál, mert a hajózás általában ós igy a „Ferencz" hajó által folytatott üzem is egyben épen ugy veszélyes, mint a „Fiume" hajó üzeme ós a baleset épen a „Ferencz" hajó által folytatott veszélyes üzemből nem pedig a „Fiume" hajó üzemében keletkezhetett. Felperes az elmerült hajó kiemelésével ós partra vontatásával felmerült költségek folytán előállott kár tekintetében azonban már megjelölte kárt okozó tényként a „Fiume" gőzös személyzetének azt a magatartását, hogy a kapitány a „Ferencz" hajó kormányosának kérelme és a hajózási rendszabályok iránti kötelező rendelkezése daczára a megsérült „Ferencz" hajónak a part szólére való vontatását megtagadta. Azonban felperesnek ezen kár okozási tényül felhozott állítását az általa felhivott tanuk maguk is megczáfolták, akik szerint is a kapitány a „Ferencz" hajót, ameddig csak lehetett, kivontatta a part felé a sekély vizbe, míg nem ott megfeneklett. Hivatkozott még felperes arra is, hogy a „Fiume" gőzös a kérdéses alkalommal előírás daczára nem adott gőzfütty jelzést, ez a körülmény azonban csak ugy jöhetne figyelembe, ha bebizonyíttatott volna, hogy az uszályhajó szabályszerűen kivilágítva, vagy hogy azt egyéb jelzésekből a gőzösön megláthatták vagy észrevehették volna, mert enélkül az ut szabadnak látszván, gőzfütty jelzésre szükség nem volt és a gőzös személyzete nem is gondolhatott arra, hogy a „Ferencz" hajót maga előtt fogja találni. Minthogy a kár viselés megosztásának csak ugy lehetne helye, ha annak előidézése körül alperest is hiba terhelné, minthogy pedig ez nincsen bizonyítva, a kárt akár vétkesen, akár enélkül egyáltalán alperes okozta volna, felperes azon kérelmének, hogy alperes legalább az osztott kár viselésére köteleztessék, szintén nincs megállható alapja. A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét helybenhagyja. Indokok: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét indokaiból, egyebekben pedig azért hagyta helyben, mert az elsőbiróság helyes indokai szerint a felperes nem bizonyította, hogy az összeütközést az alperes személyzetének vétkessége okozta. M. k i r, C u r i a: A másodbiróság ítéletét ebben felhozott és felhivott indokai alapján helybenhagyja.