Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 23-24. szám - Részleges lehetetlenülés zártfaju obligátiónál

23—24 sz Kereskedelmi Jog 369 Részleges lehetetlenülés zártfaju obligátiónál. Irta: dr. Doroghi Ervin, budapesti ügyvéd. A termelésnek és forgalomnak a világháború által okozott megzavarása a magánjogi kérdések sorát vetette felszínre. Ezek közül gyakorlatban és irodalomban egyaránt, mint legaktuálisabbak, előtérben állanak azok, amelyek a szolgáltatás lehetetlenülése körül képződnek. Nálunk is egy tőzsdebirósági döntés nyomán széleskörű irodalmi vita indult meg e kérdés körül. A vélemények többsége szükségesnek látja a lehetetlenülés hagyományos fogalmát revisiónak alávetni Írott tételes hazai jogszabály hiányában, a német polg. tkv. 242. § a és a Reichsgerichtnek egy 1914. február hó 23-i döntése1) tettek szert a sok hivatkozás folytán legnagyobb népszerűségre. A német törvényszakasz szerint, amely egyébként lényegileg ami polg. tkv. javaslatunk 855. §-ával egyezik, a teljesítésnek ugy kell történnie, a mint ezt a jóhiszeműség és bizalom (Treu und Glaube) a forgalmi szokásra való tekintettel megkívánja. A Reichsgericht említett határozata szerint pedig az adós nemcsak fizikai lehetetlenülés esetében szabadul a szolgáltatástól, hanem akkor is, ha a teljesítés csak oly nehézségek mellett eszközölhető, melyeket tőle méltányosan kívánni nem lehet. Anélkül, hogy a felmerült vitakérdés egész complexumával foglalkozni kívánnánk, pusztán a Reichsgerichtnek egy ujabb, 1914. február hó 23-i döntésében megnyilatkozó, az előbb említett elvi kijelentést kiépítő határozatával kívánunk foglalkozni. Teljesen tisztában vagyunk ugyan azzal, hogy a külföldi tekintélyre való hivatkozással csak csinyján szabad élnünk. Más jogrendszer, más életviszonyok mellett, melybe való elmélyedés távolról sohasem lehet tökéletes, hozott döntések nem állanak mindig a mi viszonyainkra. Mégis, vagy talán épen ezért nem tartjuk érdektelennek az ismertetni kívánt határozatot. Mert nemcsak kiépíti a lehetetlenülés folytán a teljesítés alól való felszabadulás kérdésében elfoglalt régebbi álláspontot, hanem egyúttal módját és mértékét is előírja a teljesítési kötelezettségnek a részleges lehetetlenülés által nem érintett körön belül. Az eset a mellyel a Reichsgericht határolj L. Entsch. d. Reichsgerichts in Civilsachen 57. köt. 116. old. zatgyüjteménye legújabb kötetében közzétett 1914. február hó 3-iki II. 625/13. sz. határozatával foglalkozott, a következő : egy termelő egy czukorgyárnak eladott 200 métermázsa czukorrépamagot, 50 kilogrammonként 26 márka árban. E helyett csak 92 métermázsát szállított. Azzal védekezik, hogy az előző években átlag mutatkozó 4908 métermázsa helyett csak 993 métermázsája termett. Előző évi terméseiben bízva, különböző gyáraknak 2160 métermázsát adott el. Tényleges termését aránylagosan felosztotta összes vevői között. Ez alapon felperesre 200/2ico rész esik, ennyit pedig a 993 métermázsából megkapott. Felperes, aki 50 kilogrammonként 45 márkás árban fedezte magát, a fedezeti és szerződési ár közti különbözetet perli. Nem érdektelen, hogy e kérdést, melyre vonatkozó bírósági döntést, sem nálunk, sem Németországban nem ismerek,2) nálunk már Zsögöd is felveti,3) anélkül azonban, hogy megoldást adna. Az összes adásvételi ügyletek alapján keletkezett kötelezettségekkel érintetleneknek tekinteni, igazságtalannak tartja az eladóra, de a causáknak összesítésére, aránylagos leszállítással alapot nem lát, mert szerinte az egyik vevőnek a másikhoz semmi köze. A Reichsgericht ez utóbbi aggályon tulhelyezkedik. Szerinte az vizsgálandó, hogy tényleg vétlen-e az eladó a tekintetben, hogy csak 993 métermázsa ezukorrépamagja termett és a rendes kereskedő gondosságával járt-e el akkor, amikor 2160 métermázsát adott el ? Ha ezek a körülmények, melyek tekintetében az eladó alperest terheli a bizonyítás, fenforognak, akkor a kártérítési kötelezettség alól mentesiti őt a biróság, és elfogadja azt az álláspontot, hogy ilyenkor az összes kötelezettségek aránylagos leszállításának van helye. A Reichsgericht a teljesítési kötelezettség és lehetetlenülés tekintetében a fent ismertetett elvből indul ki. Az eladó előtt összes kötelezettségei állottak és nem egyedül az, amely az adott perben szereplő felperessel szemben állott fenn. Azt, hogy az eladó ilyenkor a többi szerződés nemteljesitésének koczkáztatásával terhelje meg önmagát, méltányosan kívánni nem J) Neukamp a' Leipziger Zeitschrift legújabb (1914. deczember 1-i) számában. Der Einfluss des Krieges auf die Lieferungsvertráge szintén elvi jelentőségének jelzi az ismertetendő határozatot. 3) L. Zsögöd Fejezetek Kötelmi Jogunk I. kot. 610. old.