Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 23-24. szám - A háboru nemzetközi magánjogi kihatásai

23-24. sz. jogi elvek folyománya ez, épugy, mint az is, hogy a háború kitörése két ország között, a két ország lakosai között létrejött számos ügyletek tekintetében ügylethatálytalanitó felsőbb erőként lesz érvényesíthető. E tekintetben joggyakorlatunk még csak ezután fog nyilván módot találni arra, hogy megnyilatkozzon. Fontos kihatásai vannak a háború kitörésének a nálunk megtelepedett külföldi vállalatoknál. Ugyancsak a kormány 7808/1914számu rendeletének 3. szakasza intézkedik arról is, hogy az ellenséges külföld itt megtelepedett vállalatai vagy fióktelepei felügyelet alá legyenek helyezhetők. E felügyelet szerepe a szakasz második bekezdésében ugy van jellemezve, hogy a vállalat üzletvezetése a háború tartama alatt ne álljon ellentétben hazai érdekekkel. Ennélfogva a biztosok számára megfelelő felügyeleti és intézkedési jogot biztosit. Ez az intézkedés feltétlenül indokolt és amellett szintén megtorlási intézkedés, mert mint tudjuk, a franczia és angol kormányok ennél sokkal messzebbmenő intézkedéseket léptettek életbe. Ezek a kormányok, ha értesüléseink helyesek, zárlatot vezettek a mi vállalatainkra, zárgondnokokat rendeltek azok fölé, sőt a franczia kormány vállalataink liquidálását is elrendelte. Németországban ennélfogva megfelelő megtorló intézkedések a legközelebbi jövőre várhatók. Németországban történt már intézkedés az iránt is, hogy azok az áruk, amelyek még vámkezelésben vannak, visszatartassanak. Ez szintén megtorlás ama franczia intézkedéssel szemben, amely a hasonló áruknak elárverezését és az árverés eredményének az államkincstárba utalását irja elő. Francziaország tehát a szárazföldi zsákmányjogot gyakorolja és igy megsérti a hágai egyezménynek a szárazföldi háborúban a magántulajdon elkobzását, eltiltó rendelkezését. Lehetséges, hogy ez szintén biztositékszerzés a későbbi rendezkedések idejére, de mindenesetre súlyos megtámadása a magánjognak. Hasonló intézkedésről nálunk nincs tudomásunk. Nálunk, tudtommal, még nem vette igénybe a kormány a vállalatok felügyeletére vonatkozó jogot, Ausztriában már számos esetben. E jog gyakorlása minden egyes esetben a különös körülményektől fog függni, általában nem lehet azt mondani, hogy a jog elvi kimondása pótolná azokat a biztosítékokat, amelyet annak gyakorlativá tételével szerezhetünk, különösen tekintettel Francziaországban vállalatainkkal szemben elkövetett atrocitásokra, megfontolandó, nem-e kellene részünkről is erélyesebb intézkedésekhez nyúlni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a fentiek értelmében külföldi vállalatok tulajdonés egyéb magánjogai nálunk a háború alatt is sértetlenek maradnak. Azok nálunk felszámolásra nem kénytelenittetnek, sőt nincsen törvényes rendelkezés, amely őket arra kényszerítené, hogy pl. igazgatóságuk sorából az ellenséges külföld állampolgárait kitöröljék. Ezeknek a vállalatoknak követelései, amennyiben azok itteni üzemükből folynak és itten teljesitendők, a fizetési tilalom alól ki vannak véve. Anyagi tekintetben tehát a háború nemzetközi magánjogi kihatásai a magyar jog szempontjából ugy jellemezhetők, hogy Magyarországon az ellenséges külfölddel szemben fennálló magánjogi tartozások és kötelezettségek a háború folytán semmisnek ki nem mondattak, és az ellenséges külföld polgárainak és jogi személyeinek tulajdoni és egyéb jogai respektáltatnak. Még ott is, ahol fizetési tilalom bocsáttatott ki, mellőztettek messzemenő óvatossági rendszabályok, mint pl. az, hogy a semleges külföldre irányuló kifizetéseknél megkívántassák annak igazolása, hogy az illető fizetés nem továbbittatik ellenséges külföldre. Hogy ilyen körülmények között pl. Hollandiában nem-e váltják be franczia zálog levélbirtokosok szelvényeit, azt persze nem tudni. II. Alaki tekintetben az ellenséges külföldnek nyújtandó jogsegély, az ő kereshetősége és külföldi ellenséges vállalatok perbeli szerepe érdekelnek elsősorban. A hágai egyezmény fent érintett 23. szakasz h) pontja értelmében tilos kijelenteni, hogy az ellenfél állampolgárainak jogai per utján nem érvényesíthetők. Mi a magunk részéről kijelentettük, hogy a hágai egyezményeket állani fogjuk, amennyiben azok az ellenoldalról is megtartatnak. Felmerül tehát a viszonosság kérdése. Ez a kérdés béke idejében is felmerül, de a czivilizált világ hosszú gyakorlata nem engedte meg, hogy tudatában legyünk annak, hogy e kérdés is kérdés. A sommás törvény előtt nálunk még perbeli biziosilékol sem le-