Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 21-22. szám - Központi czégbiróság és központi czéglap [2. r.]

21—22. sz. Kereskedelmi Jog 347 HAZAI JOGGYAKORLAT. Üzletátruházás. A kudapesti kir. ítélőtábla határozattárába felvett elvi jelentőségű határozatai. 195. Amikor a kereskedelmi üzlet minden hozzátartozókkal, összes árukészletével, felszerelésével és az üzleti helyiségsei együtt ruháztatik át, akkor nem lehet kétség az iránt, hogy nem a kereskedelmi üzlet egyes vagyontárgyai, hanem maga a kereskedelmi üzlet, mint vagyonösszeség képezte az átruházás tárgyát. Hogy az átvevő az üzletet mindjárt az átvétel után vagy egyáltalán nem folytatta, ez a körülmény az üzletát ruházás hatályát nem érinti, mert az 1908. LVII. t-cz. értelmében való üzletátruházás fenforog, mihelyt az üzlet folytatásának a lehetősége az átvevőre nézve fennállott, közömbös levén a mellett, hogy tényleg máskép rendelkezik az üzlettel. Az üzletből eredőnek jelentkezik nem csupán az üzlet folytatásához szükséges valamely kötelezettségvállalás, hanem általában minden olyan kötelezettség, amely keletkezését az üzletnek köszöni, amely az üzlet létével elvi összefüggésben van. Nem tesz eszerint külömbséget, hogy az átruházónak szóvá tett kötelezettsége minő jogalapból ered, hacsak ez az okozatos összefüggés nem hiányzik. 1914. G. 114. 1914. VI/10. 196. Ha a kereskedőnek több üzlete van és csak az egyik üzletét ruházza át, az átvevő az 190S : LVII. t.-cz. 1. §-ának helyes értelme szerint, csupán az átvett üzletből eredő kötelezettségekért felelős és az átvett üzlettel összefüggésben nem lévő kötelezettségek az átvevőt nem terhelik. Az irányadó tényállás szerint azonban a szóbanforgó íruk vétele után az alperes által átvett Rákóczy uti üzlet közt az összefüggés meg van, mert az árukat részben itt rendelték és a Hársfa-utczai üzletbe szállítás elölt ebbe az üzletbe vitték azokat. Tt hát az eladó a Rákóczi-uti üzlet közreműködésével bonyolította le az ügyletet és a vevő is innen gondoskodott a Hársfa-utczai üzlet áruszükségleteiről. Hogy az eladásnak a Rákóczi-uti üzletben a bérleti szerződés értelmében nem is volt szabad megtörténnie és hogy nem is történt meg, az nem vál'oztat az előbb kiemelt tényen, a mely szerint az eladó a Rákóczi-uti üzletben állott a vevővel összeköttetésben és ennél az összefüggésnél fogva az üzlet átvevőjével szemben az 1908 LVII. t.-cz. alapján jogát érvényesíthesse. 1914. G 342 1914. VI/9. 197. Kávéházi üzletnek szerződés utján való átvevőjét az 1908. évi LVII. t.-cz. 1. §-a értelmében terhelő felelössag nem terjed ki az átruházónak olyan üzleti kötelezettségére is, a mely nem az átruházott kávéházi üzletből eredt, hanem az átruházónak egy korábbi kávéházi üzletéből keletkezett. Az üzletátruházási törvény indokolásából kivehető, hogy a törvény a felelősség szempontjából különbséget kíván tenni az átruházónak az átruházott üzletből eredő és egyéb azzal okozati összefüggésben nem álló, habár a K. T. 261. §-a értelmében szintén üzleti természetű tartozásai között. Ugyanis a K. T. 261. §-a értelmében a kereskedő által kötött szerződések kétség esetében; kötelezvényei pedig már akkor is, ha ennek ellenkezője magából az okmányból ki nem tűnik, üzletéhez tartozó ak tekintetnek. Ezzel szemben az üzletátruházási törvény indokolása szerint az üzletből eredőnek tekintendő az üzlet folytatásához szükséges minden olyan kötelezettség-vállalás, amely keletkezését az üzletnek köszöni, igy azok a kötelezettsé gek is, a melyeket a kereskedő elvállal abból a czelból, hogy az üzletet megállapíthassa nevezetesen áruk hitelben való beszerzése, üzlethelyiség kibérlése és kölcsön felvétele ebből a czélból. Az utóbbi példaszerű felsorolásból, valamint abból, hogy az indokolás utóbb kifejti, hogy mindig a konkrét üzlet vétetik figyelembe s hogy tehát olyan kötelezettségért, a mely a rendes menetelü hasonló üzletben nem szokott vállaltatni — a felelősség megállapítva nincsen. Kitűnik, hogy az üzletátruházási törvény meghatározása az üzleti hozzátartozoság szempontjából szűkebb, nevezetesen, hogy az átvevő felelősségét csakis az átruházott üzletből eredő kötelezettségekre kívánta kiterjeszteni. 1914. G. 23. 1914. V/9. 193. Az 190S: LVII. t -cz. 1. §-a a kereskedelmi üzletet szerződés utján átvevő fél felelősségét állapítja ugyan meg, ámde két vagy több személy között vagyoni jellegű viszonyokat létesítő módosító, vagy megszüntető minden akaratmegegyezés jogügyletnek, tehát szerződésnek minősülvén, szerződés létesül abban az esetben is, ha valamely kereskedelmi üzlettulajdonos és egy harmadik személy akaratelhatározása folytán az előbbi üzletének folytatását az utóbbi veszi át. A törvényben foglalt anyagi jogszabályt nem sérti az üzletátruházás megtörténtének oly körülmények között való megállapítása, midiin árukészlet, vagy üzleti berendezés nem adatott ugyan át, hanem ugyanazon üzlet folytatása tétetett a harmadik személyre nézve lehetővé 1914. G. 409. 1914. VI/13. Részvénytársaság. 199. A mérleget elfogadó közgyűlési határozat nem érvényteleníthető abból az okból, hogy a mérleget az igazgatóságnak és felügyelöbizottságnak nem minden tagja irta alá. (M. kir. Curia 495/V. 1914. sz. — 1914. június 12) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi bíróság: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes az alperes részvénytársaságnak 1911. június hó 28-án tartott közgyűlésén hozott határozatoknak megsemmisítése iránt indított keresetet. Ugy a mérleg- mint a nyereség-veszteségszámla megállapítása felperes szerint érvénytelen, mert annak aláírását egy igazgatósági és egy felügyelő bizottsági tag megtagadta. Felperes nézete téves. Igaz ugyan, hogy czégbiróság czégrendészeti s7empontból megköveteli azt, hogy a K T. 198. §-a értelmében az okmánytár részére bemutatandó mér-