Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 21-22. szám - Gazdasági lehetetlenülés

21—22. sz talanul nagy károsítását jelenti és ezt a megnehezülést erőhatalom okozta: akkor a kötelem módosul, az adóstól csak azt lehet követelni, ami a forgalmi tisztesség szerint reá róható (zumutbar). Látnivaló, hogy a szakbíró által való alkalmazásnál ez a tétel ugyanazon nehézségekkel találkozik, amelyekre már Szladits rámutat. De nem alkalmazhatja a szakbíró ezt az elvet azért sem, mert annak tételes jogi alapja ma nincs. Szászy Schwarz az elv jogfejlődési és tételes jogi igazolását is kívánja adni. Fejtegetései mindenesetre elérik azt (és valószínűleg nem is vesznek czélba többet), hogy az adott választott bírósági itélet a jog fejlődési irányában fekvőnek és ennélfogva választott bírósági ítéletként helyesnek mutatkozik. Ezek a fejtegetések azonban, bármily tudományosak és mélyen szántók legyenek is, az ismertetett elvet tételes jogon alapulóvá nem teszik. A polgári törvénykönyv javaslatának 855. §-a (,Az adósnak ugy kell kötelezettségét teljesítenie, amint azt tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására a jóhiszeműség megkívánja"), melyre az ismertetett elv általános igazolásaként Szászy Schwarz hivatkozik, csak szerződésmagyarázati szabály, mely csakis a szerződésben megállapított kötelem teljesítésének módjára vonatkozik, illetőleg csak azt a hézagot tölti ki, amelyet a szerződés tartalma a teljesítés módja tekintetében esetleg fönnhagy; ellenben túllő a 855. §. keretein minden olyan magyarázat és következtetés, mely a szerződés kifejezett tartalma szerint való teljesítéstől kívánja az adóst mentesíteni, vagy a szerződés kifejezett tartalma szerint való teljesítés helyébe mást kíván tenni. A szakasznak ilyetén kiaknázása a szakbírótól nem várható. Szászy Schwarz ezenkívül czikkében fölsorol egyes a német polgári törvénykönyvben és a magyar polgári törvénykönyv javaslatában foglalt intézkedéseket, amelyek szerint a) a teljesítésnek föltevés-ellenes megnehezülése, b) az adós aránytalan megkárosítására való vezetése egyes esetekben módosítja a kötelmet, így az elíő kérdés (a) tekintetében hivatkozik a magyar javaslat 1096 §-ára (német 605. §.), mely szerint a kölcsönző a kölcsönt fölmondhatja, ha előreláthatlan körülménynél fogva magának van a kölcsönadott dologra szüksége; 339 továbbá a magyar javaslat 1087. § ára (német 610. §), mely szerint a kölcsönzési igéret visszavonható, ha a másik fél vagyoni viszonyaiban lényeges rosszabbodás áll be. Hivatkozik arra, hogy az ajándék (m. j. 1208. §, német 528. §.) visszakövetelhető, ha az ajándékozó ínségbe jut, valamint a szolgálati és társasági szerződés (m. j. 1323, 1423. §§., német 626., 723. §§.) felmondható, ha utólag állanak be oly körülmények, melyek fontos oknak tekintendők. Az adós aránytalan károsodásának módosító hatása (b) tekintetében hivatkozik a m. j. 1031. §-ára (n. 381. §.), mely szerint kölcsönnél az adós a hitelező átvételi késedelme esetén, ha a dolog megőrzése aránytalan költséggel járna, azt elárvereztetheti, vagyis az őrzési kötelességtől szabadul; a m. j. 1331. §-ára (n. 633. §.), mely szerint a vállalkozó a mü hibáinak kijavítását megtagadhatja, ha az aránytalan költségbe kerülne; a m. j. 452. §-ára (n. 948. §.), mely azt rendeli, hogy aki idegen dolgot a sajátjával összevegyit vagy egyesit, az elválasztást megtagadhatja, ha az aránytalan költséggel járna és e helyett csak kártérítést tartozik fizetni. E három esetben a szükség jogának a kötelmi jogra való kiterjesztését látja. Ezek a szabályok azonban, eltekintve attól, hogy a mai jogban részben nem is érvényesek, szemmelláthatólag specziális intézkedések, melyek saját területükön tul nem terjeszthetők, belőlük tehát az általános elv tételes jogi érvénye nem következtethető. Specziális és amellett nem is élő jogszabálynak analógia utján való korlátlan kiterjesztésével a szakbíró nem operálhat. Még kevésbé segíthet a szakbírónak a svájczi törvénynek, vagy az orosz tervezetnek egy-egy Szászy Schwarz által idézett specziális rendelkezése, amelyekre természetszerűleg Szászy Schwarz is bizonyára csak az összehasonlító jogtudomány szempontjából hivatkozik. A szakbírónak tehát e kiváló jogászok fejtegetései alkalmazható szabályt nem adnak. Ha tehát az arra illetékes tényezők és pedig akár a törvényhozás, akár a kivételes állapot jogán a minisztérium a háború által okozott rendkívüli, de egyöntetű esetek légióira külön szabályt alkotni nem fognak, akkor a szakbírónak a ma érvényben lévő tételes jog szerint kell azokat eldöntenie. Kereskedelmi Jog