Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 21-22. szám - Gazdasági lehetetlenülés

21—22. sz. Keresked egyeztetésének és kiegyenlítésének mestersége. Ezért a római jog, akkor a midőn a „genus perire non censetur" logikai elvének jogi alkalmazásával a fajlagos kötelemnél a lehetetlenülés fogalmának alkalmazását teljesen kizárja, igazságtalan eredményekre vezet. Ez eredmények normális időkben kevéssé érezhetők, mert normális időkben vajmi ritkán fordul elő az, hogy a fajlagos kötelem teljesítése — az adós fizetésképtelenségének esetét kivéve — váratlan körülmények közrehatása folytán gazdaságilag lehetetlenné válik. A fizetésképtelenség esete pedig nem releváns, mert a mai tételes jog, illetve gyakorlat is követi a forgalom biztonsága érdekében azt a szabályt, a melyet a magyar általános polgári törvénykönyv javaslatának 911. §-a akként fejez ki: „Aki pénzbeli vagy oly szolgáltatásra kötelezte magát, mely az ő részéről pénzbeli költekezést tesz szükségessé, fizetőképességéért vétkességre való tekintet nélkül felel." Ámde a háborús idők rendkívüli viszonyai nem szórványosan, hanem tömegesen és rendszeresen vetik föl azokat az eseteket, a midőn a szerződés teljesítése előre nem látható rendkívüli eset folytán oly mértékben megnehezült, hogy a teljesítés a gazdasági lehetőség határait túlhaladja. Azt hittük eddig, hogy ez esetek, a melyekben méltánytalanság volna az adóst oly szolgáltatásra kötelezni, a mely a körülmények előre nem látott és előre nem is látható változás folytán reá aránytalan veszteséget, a másik félre pedig aránytalan, méltánytalan nyereséget jelent, megoldhatók lesznek, ha azt, a mi gazdaságilag lehetetlenség számba megy, minden nagyobb konstrukczionális erőkifejtés nélkül egyszerűen jogilag is lehetetlennek vesszük. Hisz a jog nem a bölcsészet szolgálatában áll, hanem a gazdasági életnek szabályozója ésfejlesztője, de egyben függvénye is ; ennélfogva nincs abban semmi nehézség, hogy azt, ami gazdaságilag lehetetlen, jogilag is annak vegyük, illetve arra egyszerűen a lehetetlenülés jogi szabályait alkalmazzuk. Ez nem olyan lendületes jogfejlesztési ugrás, amit a biró meg ne tehetne még akkor is, ha megfelelő jogalkalmazási előzményekre nem is talál. Ez a módszer, vagy ha tetszik fictió, ha talán nem is oldaná meg minden irányban a kérdés öszszes ágazatait, a főczélt, hogy a kötelem teljesítése a változott körülmények folytán ne el mi Jog 337 vigye a szerződő felek ezreit és tízezreit anyagi romlásba és ne juttasson shylocki nyereséget más szerződő felek tízezreinek, elérhetné. Nehézségek, — de nem megoldhatatlanok, mint azt czikkünk végén még érinteni fogjuk — csak abban a kérdésben maradnának fönn, hogy mi történjék abban az esetben, ha az adós, a kire a kötelem teljesítése aránytalanul súlyos anyagi veszteséget jelentene, viszont a teljesítésből való mentessége utján esetleg — a mi a kereskedelmi életben épen nem ritka jelenség — nyereményhez jut. A méltányosság azt kívánná, hogy ebben a nyereményben a hitelező is részesüljön, azonban, ha a szerződés teljesítése lehetetlenültnek mondatik ki, akkor az adós a kötelemtől mentesül és a ma fennálló tételes szabályok csak bizonyos nehézségek árán nyújtanak módot arra, hogy ö bárminemű más szolgáltatásra, kártérítésre, nyeremény átengedésére köteleztessék. Ezek a nehézségek egy a közelmúlt időben elbírált hírhedtté vált esetben arra vették rá a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságát, hogy a gazdasági lehetetlenülés fogalmát teljesen oldalt hagyva, huszáros megoldásra jusson, kimondván, hogy az aránytalan áldozatok és az adóst fenyegető igen súlyos, vagyoni végromlást jelentő anyagi hátrány révén a szerződés teljesítése, a fajlagos áru szállítása, nem vált ugyan lehetetlenné, de mindamellett az eladó a kötelem teljesítése alól méltányosságból mentesítendő, azonban egy bizonyos kártérítést, differencziát a vevőnek megfizetni tartozik. A tőzsdei életnek és fölfogásnak, melyben a stornódij és differenczia-fizetés oly nagy szerepet játszik, ez az itélet megfelel és igy a maga területén helyesnek mondható, ámbár a fennálló tételes jogban nem is gyökerezik. A jogirodalom discussió tárgyává tette ezt az ítéletet és vele magát a kérdést. És mint mindenkor a jog fejlesztésének szüksége idején újra bevonultak a jogéletbe a „responsa prudentium". A tőzsdebiróság Ítélete nyomán megszólaltak a magyar jogtudomány legkiválóbb képviselői. Dr. Szladits Károly és dr. Szászy Schwarz Gusztáv a Pester Lloydban (okt. 17. és 20.-Í szám) megjelent tanulmányukban, vezéreltetve ama törekvéstől, hogy a nem teljesítésből eredő esetleges nyereségben a másik