Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 19-20. szám - Vállalatok felügyelet alá helyezése a háboru idejére Németországban

19—20. sz. a felügyelőkre megy át. Ha az adós cselekvési szabadságának a csődeljárással kapcsolatos megbénulása nem is következik be, jelentékenyebb vagyoni természetű rendelkezéshez joga már nincsen. Nevezetesen nem köthet az adós a felügyelők beleegyezése nélkül visszteher nélküli jogügyleteket; nem rendelkezhetik ingatlan vagyona felől, tartozásokat ki nem egyenlithet, biztosítékot nem nyújthat és végre semmiféle egyéb kötelezettséget érvényesen nem vállalhat, mint a mely üzletének folytatásához, avagy magának és családjának fentartásához feltétlenül szükséges. Ezeknek a korlátozásoknak az adós részéről való áthágása a csődnyitást vonja maga után, a mi pedig ettől az októl eltekintve a,"^felügyelet tartama alatt egyébként el nem rendelhető. A csődnyitással tehát, ha ennek egyáltalában helye van, a felügyelet megszüntetése jár együtt. ; megszüntetendő az még abból az okból is, hogy a fizetőképességnek a háborús viszonyok megszűntével való helyreállása az ellenőrzött vállalat viszonyainak behatóbb vizsgálata után már nem vélelmezhető, avagy, ha a felügyelet folytatása a hitelezők lényeges károsodására vezetne és végre, a mint^az elrendelés is csupán az adós kérelmére történhetik, ugy nyomban meg is szüntetendő a felügyelet ennek indítványára. A felügyelők az adóstól a végzett munkának megfelelő és a bíróság által megállapítandó díjazást követelhetnek. A vázolt eljárásban a bírói teendőket a csödnyitásra illetékes járásbíróság végzi; az eljárás illetékmentes. A felügyeletnek ezzel a módjával, mely a hibáján kivül ideiglenesen fizetésképtelenné lett adósnak érdekeit a hitelezők jogos érdekeivel összeegyeztetni igyekszik, teljesen különböző czélokat szolgál a felügyeletnek ugyancsak kivételes intézkedésképen életbeléptetett másik fajtája : a külföldi vállalatok üzletvezetésének ellenőrzése. A német kereskedelmi törvény nem ismeri azokat a korlátozásokat, melyeket a legtöbb állam törvényei, köztük a magyar K. T. is, külföldi vállalatok (részvénytársaságok) fióktelepeinek felállításánál és működésükre vonatkozóan előszabnak. Németországban nemzetközi jognak a kereskedelmi szabadságra vonatkozó elve, melynek értelmében az idegen állam polgára az ország bármely részében tetszése szerint meg319 telepedhetik és különös engedély nélkül alapithat kereskedelmi vállalatot (v. Liszt: Das Völkerrecht 189. old.) kevés'kivétellel teljes tisztaságában jut érvényre.5) Azonban a kereskedés szabadságának ily nagy mérvét még Németország is csupán béke idejére engedheti meg, midőn az egyén magatartásának, kisebb visszaéléseknek a közállapotokra, az állam érdekeire távolról sincsen olyan jelentős befolyása, mint háború esetén. Külföldiek, különösen a hadviselő ellenfél polgárai könnyen szánhatnák magukat oly magatartásra, mely az őket befogadó és létüket fentartó államra súlyos hátrányokkal járhatna. Ezért voltak indokoltak a német birodalmi tanácsnak a f. év szeptember 4-én kibocsájtott rendeletében foglalt rendszabályok, melyek annak meggátlására irányulnak, hogy valamely hadviselő, avagy Németország iránt ellenséges érzületű külföldi állam kebelébe tartozó, vagy onnét vezetett vállalat üzemét Németország érdekeinek hátrányára vezesse, esetleg üzleti nyereségét a külföldi ellenséges államnak kiszolgáltassa. A rendelet ugyancsak a f. évi augusztus 4-én a törvényhozás által a birodalmi tanács részére biztosított felhatalmazáson alapszik. A rendelet czélját az illető külföldi vállalatoknak felügyelet alá helyezésével kívánja elérni. Természetesen ennek a felügyeletnek már közjogi czéljánál fogva más sajátosságai lesznek, mint a felügyelet imént emiitett fajtájának. A felügyelet nem korlátozhatja a vállalatot sem tulajdonjogában, sem egyéb magánjogainak gyakorlatában és a birodalmi kanczellárnak jóváhagyása mellett, a helybeli közigazgatósági hatóság vezetősége által kirendelt felügyelőknek csupán az lesz a feladatuk, hogy G) Külföldi kereskedelmi társulatoknak a czégjegyzékbe való felvételéhez általában a német társaságok bejegyzéséhez szükséges előfeltételek kívántatnak. Az üzletmenetet nem érintő korlátozásoknak tekinthetjük azt a magánjogi szabályt, hogy jogi személyiséggel biró külföldi társaságok ingatlan vagyont csupán kormányhatósági beleegyezéssel szerezhetnek. A biztosító vállalatok, mint már fentebb emiitettük, rendszeres felügyelet alatt állanak Németországban. Ez a felügyelet természetesen kiterjed a külföldi biztositókra is. Lényegében azonban a felügyelet német és idegen vállalatokra vonatkozólag azonos. Külföldi biztosító vállalatok Németország területén csak az esetben köthetnek ügyleteket, ha rendszeres fióktelepet állítanak fel az országban. Ehhez azonban a birodalmi kanczellár beleegyezése szükséges. Az alkalmazandó jog a biztosítási ügyleteknél a teljesítési hely joga. (L. részletesen Cosack Lehrb. des Handelsrechts 841. és köv. old) Kereskedelmi Jog