Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Hiteljogi reformok

a kereskedelemjogi reformok előkészítése és létesítése gyorsabb tempóban kell, hogy haladjon, és most már csakugyan itt az ideje, hogy ezeket ne csak előkészítsük, hanem mielőbb már meg is alkossuk. Hiszen, hogy csak egyet említsünk, a kiváló jogtudósunk dr. Nagy Ferencz által elkészített szövetkezeti törvénytervezet az 1905. évben már meg is jelent az „Igazságügyi Javaslatok Tárában" és igazán nem tudjuk elképzelni, hogy mi akadályozhatja ennek mielőbbi törvényhozási elintézését. És ha már ezzel a kereskedelmi társaságokat illető reformok szükségét érintettük, talán nem lesz felesleges ismételten reá mutatnunk arra, hogy ha van kereskedelmi jogunknak oly része, a mely a leg- és legsürgősebb megreformálásra szorul: ugy kereskedelmi törvényünknek a részvénytársaságokra vonatkozó jogszabályai azok, a melyek egyrészt már nem elégítik ki a forgalomnak az igényeit, másrészt pedig már ellentétbe is kerültek a mindennapi élet követelményeivel. A kisebbségnek hatályosabb védelme, a szigorúbb és megfelelőbb hatósági ellenőrzés, a mérleg összeállításának oly alakja, a mely tiszta képét adja a társaság vagyoni helyzetének, a felügyelő-bizottság hatáskörének és felelősségének megfelelőbb szabályozása, ezek, hogy csak ezeket említsük, mind oly kérdések, a melyek mielőbbi ujabb szabályozást igényelnek, és ha ehhez hozzátesszük, hogy a közelmúlt gazdasági válság eseményei is bizonyára arra kell, hogy minden hivatott tényezőt indítsanak, hogy egész részvényjogunk a gyakorlati élet igényeinek jobban megfelelőleg ujabban szabályoztassék, akkor bizonyára megokoltnak fogja találni mindenki abban kifejezett kívánságunkat, hogy ezek az elintézésre váró reformok az eddiginél gyorsabb tempóban kell, hogy előkészíttessenek és megalkottassanak. És ezzel kapcsolatban itt van gazdasági életünk egyik legfontosabb kérdése: a betétüzlet, amelynek mielőbbi szabályozását nem csak szüntelenül követeli az egész közvélemény, hanem a melynek sürgős reformját épen a legutóbbi időkben beállott és még mindig dúló válságnak felszínre került veszedelmei egyenesen parancsolják Ha a betétüzlettel tényleg azt a czélt akarjuk szolgálni, amelyet minden consolidált viszonyok között levő államban szolgálni az hivatva van, ha ezzel valóban a takarékosságra akarjuk nevelni a lakosságot minél szélesebb rétegekben, akkor sietnünk kell mindazoknak a biztosítékoknak a megteremtésével, a melyek alkalmasak arra, hogy visszaállítsák az eziránt megrendült bizalmat, és elejét vegyék annak a lehetőségnek, hogy a betéteket kezelő pénzintézetek kényük-kedvük szerint használhassák fel ezeket a betéteket, és oly vállalatokba is fektessék, a melyek meghaladván az illető intézet reális pénzügyi erejét, oly mértékben immobilizálják a gondjaikra bizott betéteket, a mely egyenesen ellenkezik a betétüzlet gazdasági természetével. Megfontolás tárgyává kellene tenni ebből a czélból azt a felvetett eszmét, hogy nem-e szükséges, hogy csak egy bizonyos előre meghatározott alaptőkeminimumhoz kötendő a betétek elfogadása, és nem-e indokolt egy olynemü törvényes intézkedés, amely megtiltja az oly betéti könyvecske kiállítását, amely nem effektív pénzbetétről állíttatik ki. Consideratió tárgyává kell tenni továbbá a kötelező biztosítéki alap megteremtésének a kérdését, de különösen meg kell alkotni és pedig minden habozás nélkül a revizorok intézményét, még pedig a legszélesebb autonomikus alapon ugyan, de megfelelő állami ellenőrzés mellett. A kereskedelmi társaságok keretébenv helyt kell továbbá mielőbb adni a korlátolt felelősségű társaságok intézményének, amivel nem csak ki fogjuk elégíteni a forgalmi élet mind nagyobb mérvben fellépő eziránti igényeit, hanem egyúttal véget fogunk vetni annak az anomáliának, hogy auiig nemzetközi szerződések e részbeni intézkedései folytán a külföldi társaságok ezen nemei nálunk otthont találnak, addig a magunk kereskedői előtt ezt a társasági alakulatot elzárjuk. Itt van továbbá a biztosítási jog reformjának a kérdése. A mi a biztosítási anyagi jognak a kérdését illeti, itt mindenekelőtt az iránt kell tisztába jönnünk, hogy továbbra is a kereskedelmi törvény keretében hagyjuk-e meg ennek a jognak a szabályozását, avagy pedig kövessük-e Németország és Ausztria példáját és önállóan szabályozzuk-e azt. Az anyagi biztosítási jognak, vagyis a biztosítási szerződések jogviszonyainak a szabályozása mindenesetre egy oly nagy complexumát foglalja magában a jogkérdéseknek, hogy czélszerübbnek látszik ezen jognak a kereskedelmi törvénytől független, önálló szabályozása ; ez azonban egészen alárendelt jelentőségű kérdés amellett a követe-