Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Orosz törvény az üzletátruházásról

166 Kereskedelmi Jog 8. sz. szerződés tartamára nézve ez az okirat az irányadó. Amennyiben tehát a betét tényleges beszolgáltatása harmadik személy által történt, az illető a takarékbetéti könyvben betevőként megjelölt személy megbízottjának tekintetik. Az alperesi R.-t. alapszabályának a B) a. takarékbetéti könyvben is feltüntetett 56. § a szerint ugyan a betéti könyvek értéke a betéti könyvre vezetett megfelelő korlátozás híjában a könyv felmutatójának fizettetik ki. Ez az intézkedés azonban azt a megállapítást, hogy a betét alapján jogviszony csak a betevő és letéteményes között létesül, le nem rontja, mert a könyv felmutatója a betétösszeg kiadásához való igényt a betevő jogának alapján akár mint a betevő jogutóda, akár mint megbizottja gyakorolja. Minthogy tehát a takarékbetéti ügyletből jogviszony csak a betevő és a letéteményes között keletkezik, minthogy továbbá a letett összeg a letevőnek vélelmezett tulajdona, amelylyel tetszése szerint rendelkezhetik, azért nyilvánvaló, hogy a letét kiadására nézve a letevő által harmadik személy javára adott utasítás oly egyoldalú intézkedés jellegivel bir, amelyet a letevő megváltoztatni a letéteményessel szemben való jogviszonyban mindaddig jogosult, amig az utasítás végre nem hajtatott. Kétségtelen ebből, hogy alperesnek az az álláspontja, mely szerint a betétet a betevő örökösének beleegyező nyilatkozata nélkül ki nem adhatja, már az eddigi kifejtettekből folyóan, de meg azért is alaptalan, mert a betéti könyvben az örökösök javára nevezett korlátozás a megfelelő törvényes alakszerűségek hiányában sem halálesetre szóló egyoldalú érvényes intézkedésnek, sem örökösödési szerződésnek nem tekinthető. A szegedi kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A betéti összeg kifizetését meg nem tagadhatta alperes, mert a betéti könyvecske a felperes nevére van kiállítva és felperes birtokában van és mert betéti könyvön láthatóan a fentartás hogy: „a tőke csak a pénzbetevő halála után fizetendő ki az örökösöknek", ha annak feljegyzése felperes megbízásából eredőnek volna is tehinthető, a felperes mint ezúttal pénzbetevő, a betéti könyv birtokosa és vélelmezett tulajdonosa által tetszése szerint bármikor visszavonható volt. De a betéti ügyletnek természetével is ellenkeznék az ha a takarékpénztár a vele köz vétlen jogviszonyban álló betevő irányában fennálló fizetési kötelezettségének teljesítését függővé tehetné a betett összeg tulajdonjoga megszerzése jogszerűségének és igy a betevő és harmadik személy között létező jogviszonynak vizsgálatától és ennek az ő saját egyéni meggyőződésére alapitható eredményétől. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét felhozott és felhívott indokai alapján helybenhagyja. Vétel. 95. A vevíf, ki a K. T. 348. §-ában biztosított jogai közül az ügylettől való elállást választotta, utóbb árleszállítást nem követelhet. (M. kir. Curia 3685/1913. V. sz. — 1914. február 6.) A pécsi kir. törvényszék: A keresetnek részben helyt ád, részben elutasítja. Indokok: A K. T. 348. §-a szerint, ha az áru a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, a vevőnek jogában áll az ügylettől elállani, avagy a vételár aránylagos leszállítását követelni. Minthogy a törvénynek ez a rendelkezése vagylagosan biztosit a vevőnek kétféle jogot, mely vagylagosságból azonban következik, hogy a vevő részére biztosított jogokból tetszése szerint választhat ugyan, de az egyszer tett választás a többi jogot megszünteti; ekként alperes akkor, midőn a hordókat az ügylettől való elállási szándékkal a felperes rendelkezésére bocsátotta, a K. T. 348. §-a alapján őt megillető kétféle jog közül már választott s igy nincsen joga utóbb a rendelkezésre bocsátástól elállani s a másik jogot gyakorolni, vagyis árleszállítást követelni, annál is inkább, mert alperes a felperest arról, hogy az ügylettől való elállás helyett árleszállítást igényel, egyébként és már a jelen per megindítása után, tehát elkésetten értesítette. A pécsi kir. tábla : Az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét felhívott indokaiból helybenhagyja. Biztosítás. 96. A K T. 453. § ának azon intézkedése, hogy a biztosítási alap kimutatása előtt sem a biztosítási vállalatok czégbejegyzésének, sem az üzlet megkezdésének helye nem lehet (2. bek), csak az újonnan alakuló biztositási vállalatokra vonatkozik. (M. kir. Curia 742/1913. V sz. — 1914. febr. C.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: A nem vitás tényállás szerint I. rendű alperes mint magánjogi egylet 1863. évi augusztus hó 31-én a magy. kir. helytartóság 69679. sz. engedélye alapján alakult. Nem vitás az sem, hogy alperes a K. T. életbelépése idején a czéget be nem jegyeztette, sem alapszabályait a K T. rendelkezéseinek megfelelően nem módosította. A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék 1913. évi 23.716/93. számú végzése alperest a czégének bejegyzésére kötelezvén, alperes czégét 1894. február 5-én tényleg bejegyeztette. Felperes azon az alapon követeli vissza az 1888. évi június hó 28-tól július haváig ki-