Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 19-20. szám - Az olasz életbiztosítás állami monopóliuma

389 nek mondotta, életbiztosítási ajánlatot tett az Anker társaságnak, amelynek orvosa rajta szervi szívbajt állapított meg. Bizonyítást nyert az, hogy az Anker társaság az ajánlatot épen e miatt, bár az ok közlese nélkül, visszautasította. Végül bizonyítottnak vette a kir. törvényszék a kétféle ajánlatot tevő személyek azonosságát is. Kétségtelen tehát ezek szerint, hogy a biztosított, amidőn alpereshez ajánlatot nyújtott be. a K. T. 474. §-ban meghatározott közlési kötelezettséget megsértette, az előtte tudvalevő fent emiitett körülményeket a biztositóval nem közölte, holott azok a biztosítás elvállalására mindenesetre befolyást gyakoroltak volna, mert alperesnek módjában állott volna megtudni, hogy az ajánlattevő egy más társaságnál egészségi okokból utasíttatott vissza. Igaz ugyan, hogy felperes ezzel szemben arra hivatkozik, hogy az alperesnek ezeket a körülményeket módjában állott megtudni az életbiztosító társaságok között fennálló u. n. „Mi'teilungs-Verband" utján és így nem hivatkozhatik arra, hogy a biztosított azokat vele nem közölte, azonban a kir. törvényszék felperes álláspontját sem fogadta el a következő okokból: A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján kétségtelen ugyan, hogy az életbiztosítási társaságoknak Wien székhelylyel van egy szövetkezetük az u. n. „Mitteillungs-Verband" és hogy a hozzátartozó társaságok állandóan közlik a szövetséggel a visszautasított ajánlattevők nevét, amely névsort a szövetség a maga tagjaival hetenkint közöl is. azonban másfelől bizonyítást nyert az a körülmény, hogy az alperes társaság csak 1904. óta tagja a szövetségnek, tehát akkor, Emikor a biztosított ajánlatát az Anker társaság visszautasította, még nem volt tagja a szövetségnek, és a visszautasításról az emiitett módon nem értesülhetett. Arra nézve, hogy a szövetség tagjai a belépésük előtti időre kaphatnak-e felvilágosítást, a kihallgatott tanuk nem vallanak ugyan egyértelműen, azonban ezt a kérdést a kir. törvényszék nem is tekintette lényegesnek, mert nézete szerint a biztosító társaságot nem lehet arra kötelezettnek tekinteni, hogy valamely ajánlat benyújtásakor a benyújtó személye iránt a szövetségnél a saját belépését megelőző időre is kérdezősködhessen és kutasson ; enélkül pedig csak a nála rendelkezésére álló adatokat van módjában ellenőrizni. Minthogy pedig az előadottak szerint alperes a biztosított által elhallgatott lényeges körülményekről a biztosítási szerződés megkötésekor nem tudott és azokról tudomást szerezni kötelességében és módjában nem állott, jogosan él a jelen perben a K. T. 475. §-a által biztosított megtámadási jogával. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A más biztositónál megtett ajánlat visszautasításának elhallgatása nem feltétleI nül és nem minden körülmények között, hanem | csak az esetben szolgálhat alapul a biztosítási i szerződés megtámadására, ha az ajánlat visszai utasításának elhallgatása következtében a bizto[ sitás elvállalására objektív befolyással bíró valamely fontos körülmény nem jutott a biztosító társaság tudomására. Már pedig a telperes férje által az Anker társasághoz korábban tett ajánlat visszautasításának közlése esetében az alperesj nek tudomására jutott volna, hogy az a bizto; sitó társaság a biztosított ajánlatát szívbaj miatt ! visszautasította, amely körülmény az alpereshez | utóbb benyújtott biztosítási ajánlat elvállalására befolyással lehetett volna. M. hir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja és alperes társaságot arra kötelezi, hogy felperesnek 10.C00 koronát stb. fizessen meg. Indokok : Az alperes a közte és a felperesnek elhalt férje Sch. D. között létrejött biztosítási szerződés érvényességét azon az alapon tagadta meg, hogy a biztosított az ajánlatban és az orvosi bizonyítványban az arra vonatkozó kérdés daczára az Anker társaságnál korábban tett ajánlatának visszautasítását elhallgatta és ekként megsértette a K. T. 474. §-ban megjelölt közlési kötelezettséget. A most megjelölt törvényszakasz rendelkezése értelmében a biztosított csakis az előtte tudvalévő oly fontos körülményeket köteles ajánlatának előterjesztésekor a biztositóval közölni, amelyek a biztosítás elvállalására befolyással vannak. A biztosított pedig a korábban másutt tett ajánlatok visszautasitásánsk elhallgatásával, ba ez a visszautasítás fontos okból történt volna is, törvényes közlési kötelezettségét csak abban az esetben sértette volna meg, ha erről a visszautasításról és annak okáról az alperesnél tett , ajánlata idejében tudott, mert csak abban az esetben lehetne szó arról, hogy ő előtte tudvaI levő fontos körülményt hallgatott el. . Az alperes azonban azt a perdöntő körülményt, hogy a biztosított az alperesnél tett ajánlata idejében tudott volna arról, hegy az általa korábban az Anker társaságnál tett ajánlat a 4. alatti orvosi bizonyítványban megjelölt szervi szívbaj fennforgása miatt utasíttatott vissza, nem bizonyította, mert ha a tanuként kihallgatott L. S., az Anker társaság igazgatója, vallomásából megállapítható volna is, hogy a biztosított a fentebb megjelölt korábbi ajánlatának visszautasításáról annak idején tényleg értesíttetett és így az alperesnél tett ajánlat előterjesztése idejében tudomással bírt, az a körülmény, hogy a biztosított ennek a visszautasításnak az alperes részéről vitatott okáról is tudott volna, bizonyítottnak semmiesetre sem tekinthető, mert L. S. tanú további vallomása szerint a biztosított fentebbi ajánlatának el nem fogadásáról a visszautasítás okának megjelölése nélkül értesíttetett és mert az alperes a biztosítottnak a visszautasítás okáról való tudomása