Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A kereskedelmi üzlet fogalma

végzéseket hatályában tentartja és felperest arra kötelezi, hogy 1057 K 20 fillér perköltséget három nap aiatt végrehajtás terhe mellett M. K. alperesnek megfizessen. Indokok: A becsatolt születési anyakönyvi kivonat tanúsága szerint M. K. 1883. márczius 18án született, tehát 24 életévét 1907. márczius 18-án töltötte be. A kereseti váltók február hó 15 iki kelettel vannak kiállítva, ami azt a vélelmet állapítja meg, hogy azoknak az aláírása is azon a napon történt, akkor azonban alperes még nem bírt a szenvedő váltóképességgel. Nincs ugyan kizárva annak a bizonyítása, hogy a váltó aláírása nem a kelet napján történt s felperes állította is, hogy alperes a váltókat nem a kelet napján, hanem 1907. márczius 23 án irta alá s ennek bizonyítására tanukra hivatkozott. Minthogy azonban a hivatkozott tanuk közül B. N. arról, hogy a kereseti váltókat M. K. mikor irta alá, mit sem tud, B. J. és G. Gy. tanuk pedig kihallgathatók nem voltak, minthogy a kijelölt helyen ismeretlenek s felperes lakásukat felhívás daczára be nem jelentette, továbbá, minthogy a felperes által hivatkozott B. I., felperes pénzintézet tisztviselője, valamint dr. V. Gy., felperes pénzintézet igazgatója ki hallgatott tanuk vallomása szerint a 3. alatt becsatolt levél valódi, az felperestől származik; ebben a levélben pedig maga felperes beismeri azt, hogy M. K. a kereseti váltók aláírásakor szenvedő váltóképességgel nem bírt: ennélfogva a sommás végzések vonatkozó részeinek hatályon kivül helyezése mellett, felperest a M. K. ellen 44,000 K tőke és kamatai iránt támasztott keresetével el kellett utasítani. A jelen per költségeiben a perrendtartás 251. § a alapján azért kellett a pervesztes felperest marasztalni, mert a 2. alatti levél tanuságaként felperesnek már az ujitott keresetek beadása előtt tudomása volt arról, hogy alperes a váltók aláírásakor nem birt szenvedő váltóképességgel s igy jóhiszemű perlekedőnek nem tekinthető. A szegedi kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : Abban az esetben, ha a váltót aláíró személy a váltó keltje időpontjában, a születési anyakönyvi kivonat tanúsága szerint, még kiskorú volt, de a váltó lejárata előtt már elérte a nagykorúságát, azzal a vélelemmel szemben, hogy az illető érvényes váltói kötelezettséget akart vállalni és arra való tekintettel, hogy a váltón levő kelet nem szükségképpen azonos a váltókötelezettség vállalásának időpontjavai, az illető váltóaláirót terheli ugyan annak a bizonyítása, hogy névaláírását még kiskorúságában vezette a váltóra, minthogy azonban a perujitó alperes ez irányban a 3. alatti okirattal kellő bizonyítékot szolgáltatott: az elsőbiróság ítéletét az ujitott per főtárgyára nézve, ezen most felhozott indokoknál — és az ezekkel nem ellenkező saját vonatkozó indokainál fogva kellett helybenhagyni. M. kir. Curia : A másodbiróság ítéletének nem felebbezett azt a részét, mely szerint a a sommás végzéseknek a költségre vonatkozó rendelkezései hatályban tartattak, nem érinti; egyéb felebbezett részét pedig indokolása alapján helybenhagyja. Csőd. 29. Az utolsó visszkereset értelmében teljesített fizetés megtámadhatóságának alapja nem a fizetés teljesítésekor, hanem a váltó továbbadásakor fennállott fizetés megszüntetés és az arról való tudomás. (M. kir. Curia 452/1912. — 1912. november 13.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A csődtörvény 30. §-ának 2-ik bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében való megtámadhatóságnak alapfeltétele nem az, hogy az utolsó visszkereset, akinek érdekében adta a közadós a váltót és teljesítette a fizetést, a fizetésnek a váltóbirtokos kezéhez történt teljesítésekor tudott a közadósnak akkor már fennállott fizetésmegszüntetéséről — hanem az az alapfeltétele, hogy a váltónak a visszkereset részéről történt továbbadásakor állott légyen fenn a közadós fizetésmegszüntetésének állapota és hogy ő erről tudomással birt, mert ez a visszkereset a váltó továbbadásakor gazdagodott ebben az esetben a csődhitelezők kárára. Mellőzve ebből az okból az alsóbiróságok ítéletének arra alapított indokolását, hogy a közadós a váltók kifizetésének idejében fizetéseit megszüntetettnek nem tekinthető, — a kir. Curia a másodbiróság Ítéletét többi indokai alapján és azért hagyta helyben, mert arra egyáltalán nem merült fel elfogadható adat, hogy a közadós a kérdéses váltóknak az alperes részéről történt továbbadásakor fizetéseit már megszüntette volna.